Az 1930-ban épült Heysel stadion akkorra teljesen elavult, nagy része omladozott, így teljességgel alkalmatlan volt egy ilyen jelentős sportesemény megrendezésére, ráadásul a belga hatóságok a kedvezőtlen előjelek dacára sem készültek fel eléggé a hírhedt szigetországbeli futballhuligánok kezelésére.
A brit és az olasz tábor eleinte csak hangoskodott, majd dobálni kezdték egymást, végül a magukból kivetkőzött, részeg angolok még a mérkőzés kezdete előtt áttörték a vékony rendőrsorfalat, és rárontottak a Juventus-szurkolókra. Az olaszok a lelátó vége felé hátráltak, amelynek támfala leszakadt; az áldozatok nagy része ekkor vesztette életét, többeket a pánikba esett tömeg taposott agyon. A stadion másik felében helyet foglaló, bosszúszomjas Juventus-drukkerek a pályára tódultak, de a rendőrség megakadályozta, hogy összecsaphassanak a britekkel.
A szomorú mérleg szerint a helyszínen 38 ember vesztette életét, egy a kórházban halt bele sérüléseibe. Közülük 32 volt olasz, 4 belga, 2 francia és 1 északír.
Mivel az UEFA illetékesei és a hatóságok attól tartottak, hogy a meccs elmaradása esetén végképp elszabadul a pokol, a döntő lejátszása mellett döntöttek. A két csapat kapitányai hangosbeszélőn próbálták lecsillapítani szurkolóikat. A másfél órával később kezdődött mérkőzést a Juventus nyerte meg 1-0 arányban. A világszerte élőben közvetített tragédia sokkolta a közvéleményt, sokan szerint ekkor veszett el végképp a labdarúgás ártatlansága, a játék szépségébe vetett hit.
