Az űrutazás rengeteg mérnöki problémát tartogat, azonban az emberi tényező is fontos szerepet játszik egy sikeres misszió lebonyolításában. Ezt szem előtt tartva nyilván sokan elgondolkodtak már, hogyan zajlik a vécézés az űrben. Nos, az Apollo-missziók kezdetén a NASA még nem sokat gondolt erre, így amikor az első amerikai, Alan Shepard felment az űrbe abban bíztak, visszatartja majd. A késések miatt azonban végül kénytelen volt maga alá csinálni.
A hosszabb utaknál nyilván már nem lehetett arra apellálni, hogy az űrhajós visszatartja. Így az Apollo 12 legénysége a székletet gyűjtőzsákokba űritette, emellett létrehoztak egy gumiból készült, óvszer-szerű csövet, amibe az asztronauták belehelyezték a péniszüket. Itt azonban a férfiúri büszkeség miatt sokan nagyobbat kértek, ami szivárgásokhoz vezetett. Amikor 1983-ban Sally Ride első amerikai nőként az űrbe ment, már úgy tervezték az űrvécéket, hogy azok nőknek is megfeleljenek.
Ezt a problémát próbálták orvosolni az amerikai Cornell Egyetem kutatói, akik a Dűne könyvekből inspirálódva megpróbáltak létrehozni egy olyan ruhát, az úgynevezett stillsuitot, ami képes a vizelet a ruhán belül ivóvízzé alakítani. A projektet kezelő céget Frank Herbert klasszikusa előtt tisztelegve Fremen Space, Inc.-nek nevezték el, írja az Interesting Engineering.
Hogy működik?
A Cornell csapatának fejlesztése lényegét tekintve egy dedikált vizeletgyűjtő eszköz, amely több rétegnyi, rugalmas anyagból készült kényelmes alsóneműt tartalmaz. A vizelet összegyűjtéséhez a fehérnemű egy szilikon edényhez kapcsolódik, amely nem-specifikus kialakítású, így a férfiaknak és a nőknek is ideális illeszkedést biztosítson a nemi szervek körül.
A gyűjtőpohár egy nedvszívó bélést tartalmaz, ami elszívja a vizeletet a testtől, és a csésze belső felülete felé tereli a folyadékot. A beépített érzékelő ezt követően detektálja a nedvességet, és automatikusan elindítja a vákuumszivattyút. Miután itt megtörtént a folyadék összegyűjtése, a vizelet egy kétlépcsős szűrőrendszerbe kerül, amely ozmózis és fordított ozmózis segítségével tisztítja meg a vizeletet. A berendezés a kutatók elmondása szerint mintegy hátizsákként lesz hozzáköthető az űrruhákhoz.
Hozzátették: a jelenlegi űrruhák 1-2 literes tartálya egyszerűen nem elég az űrhajósok hidratálására, ezért mindenképp nagyobb tartályra törekednek ennél. A rendszer azonban még nem áll készen a világűrben való használatra, így a Földön még sok teszt vár rá. Meg fogják vizsgálni, mennyire jól szűri át a vizeletet, illetve azt is, hogyan működik null gravitációs helyzetben.
