IV. (Kun) László, az utolsó magyar király, aki biztosan az Árpád-ház leszármazottja volt 734 éve, 1290. július 10-én halt meg. László zűrzavaros időszakban uralta az országot, és a nagy hatalmú főurak, illetőleg a nomád kunok között őrlődve még súlyosabb válságba taszította Magyarországot – írja a Rubicon.
Belviszály Magyarországon
Az ország válsága a Kun László apja, V. István és nagyapja, IV. Béla közötti viszállyal kezdődött. V. István trónörökös kivonta magát apja fennhatósága alól és szuverén uralkodóként kezdett viselkedni, ez a szembenállás pedig fegyveres konfliktussá nőtte ki magát, amely az országot két pártra szakította.
Még a viszály lezárta előtt elhunyt IV. Béla, majd V. István is, így a korona a 10 esztendős László fejére került, a két párt viszont ennek ellenére nem hagyta abba a háborút. Az érdekcsoportok ettől kezdve azért harcoltak, hogy befolyásukkal bábukká a tegyék a gyermekkirályt.
A belső harcok eközben kiszolgáltatottá tették az országot a külső támadásoknak, így 1273-ban a kunok fosztogatni kezdtek az Alföldön.
A király halála
László 15 évesen, 1277-ben végül saját kezébe vette az irányítást: I. Rudolf német királlyal és a kunokkal szövetségre lépve szétzúzta az ellene szervezkedőket a második morvamezei csatában. Az ezután beálló béke azonban csak néhány évig tartott, a keresztény vezetők ugyanis a kunok erőszakos integrálását követelték az uralkodótól, a nomádok pedig erre válaszul 1282-ben fellázadtak a király ellen.
Ettől kezdve sorozatban követték egymást a belháborúk és a László elleni lázadások, sőt 1285-ben a tatárok is végigpusztították az országot.
László halála után a velencei származású III. András ülhetett trónra, aki II. András utószülött fiának, Istvánnak a gyermekeként követelte magának Magyarország trónját, de végül soha nem tudta cáfolhatatlanul bebizonyítani, hogy az Árpádok véréből származik.
