Hogy mi ennek az oka? Elsőként ugyanis másként hívták az ürítőalkalmatosságokat: colonnes Rambuteau, azaz Rambuteau-oszlopok volt a megnevezésük a Párizst is magában foglaló Seine (Szajna) megye akkori prefektusa, Comte de Rambuteau után, aki az 1840-es években bevezette őket.
Rambuteau, aki 1833-tól 1848-ig töltötte be a prefektusi tisztséget, hivatalát egy nagy kolerajárvány után vette át, így minden városfejlesztést a higiéniának rendelt alá. Mottója az volt: „víz, levegő, árnyék” – így ő tágította az első utat Párizs központjában 13 méter szélessé (ez lett később a Rue Rambuteau), befejezte a Diadalívet, modernizálta a csatornahálózatot, szökőkutakat telepített, felfuttatta a gázvilágítást és fasorokat épített a főutak mellé.
De annak valószínűleg nem örült, hogy vizeldékhez társítják a nevét, így alternatív elnevezést javasolt: legyen inkább Vespasienne. Ez meg is ragadt, tekintettel az indoklásra: Vespasianus császár (69–79) volt az, aki megadóztatta a nyilvános mellékhelyiségekből kinyert és a cserzőiparban használt vizeletet.
