Néhány nappal ezelőtt hosszú interjút közölt a Mit Miskolc adhatott nevű helyi oldal Szunyogh Lászlóval, Miskolc főépítészével. A beszélgetés során a diósgyőri várról is szó esett, aminek visszaépítésébe a kormány az elmúlt években súlyos milliárdokat ölt.
A hosszú kényszerszünet után nemrég folytatódott, eddig 75 százalékos készültségnél tartó projekttel kapcsolatban a kivitelezést elindító 2021-es szerződés aláírása óta számos fórumon született ellenvélemény, így egyértelmű, hogy sem az építésztervezők, sem a hazai műemlékvédelem egykori oszlopait jelentő szakemberek nem voltak oda a kétségkívül látványos, de számos ponton a Disney-univerzumba tévedt tervekért.
A munkák elindulása után röviddel kiderült: a vártornyok állva maradásához statikai megerősítésre van szükség, ez pedig csak feljebb tornázta az egyébként sem alacsony költségeket, sőt, a negyedszázada tartó Diósgyőr-revitalizáció részeként a városrész fürdője is eltűnt, hogy a helyét a kitűnő nevű Lovagi Tornák Terének adja át.
De mit tehetett a projekttel a 2019 őszén a város élére került ellenzéki önkormányzat, és mit a 2020 decemberében, tehát még a munkákat elindító szerződés aláírása előtt kinevezett főépítész? Ezekre adott választ a most megjelent interjú, aminek most lényegi részeit emeltük át.
Szunyogh a beszélgetés során kiemelte: semmi esély nem volt az egyébként kiemelt állami beruházásként megvalósuló projekt átstrukturálására, annál ugyanis már megvolak az engedélyezett tervek, és ki volt választva a kivitelező, így csak politikai öngyilkossággal lehetett volna kilépni belőle.
Most gondolj bele, hogy van majdnem 12 milliárd forint, amit megkapna a város egy beruházásra, és te azt mondod, hogy köszönöd szépen, de nem kéred. Politikai öngyilkosság lett volna, amibe szerintem egy év alatt belebukott volna a városvezetés. Már megvolt a forrás és a kivitelező is, akiknek, ha mi azt mondtuk volna, hogy mégsem kérjük, akkor nekik is kártérítést kellett volna fizetni, így csak nagyon nagy áldozatokkal tudtuk volna megakadályozni a vár ezen ütemének felépítését.
– mondta, majd hozzátette: ha szerephez jut a tervezés során, akkor biztosan nem a teljes visszaállítást választja, illetve szorgalmazza, hiszen a romként való megtartás, illetve a kitűzött cél között ezer opció létezik.
Korábban próbáltam még egy kört futni, hogy azon a bizonyos skálán kicsit visszább tudok-e tolni. Megpróbáltam, nem lehetett. Ennek politikai, gazdasági és adminisztratív okai is voltak. Innentől kezdve én nem foglalkoztam a várral, mert nem volt lehetőségem hozzátenni szakmailag
– olvasható az interjúban, amiben Szunyogh rámutatott arra is, hogy a várrom kitakarása miatt számos fórumon kifogásolt, török mészkőlapokkal burkolt külső vár visszaidézése nem történelemhamisítás, hiszen Nagy Lajos korában, a vár legkorábbi életszakaszában az ugyan nem állt, a XV-XVI. században azonban valóban megépítették ezt a körítőfalat.
Nekem is beleégett a tudatomba a magastető nélküli, négy csonka, sisak nélküli toronnyal rendelkező vár, ami az 1960-as években történt felújítások utáni állapotát tükrözi. Azt megelőzően a vár megint más, sokkal romosabb volt. Tehát attól még, hogy az emberek tudatába 30-40 év alatt beleég a várrom egy bizonyos állapotának nosztalgikus képe, attól még nem történelemhamisítás annak a felújítása.
– olvashatjuk a beszélgetés leíratában, ami szerint a főépítész kijelentette:
így akár egy strandra is, aminek az elődjével ellentétben egész évben wellness-szolgáltatást is kellene nyújtania, sőt, akár parkként is funkcionálhatna.
