Egy ókori argentin temetkezési helyen talált rókacsontok vizsgálata alapján a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az akkori emberek háziállatként tarthatták a rőt ragadozókat, írja a Guardian.
Az 1500 éves temetkezési helyről kiásott rókamaradványokat az emberek csontjai mellett találták meg. A szakértők szerint az állatokat gazdáik mellé temették, bár nem lehet pontosan megállapítani, hogy az emberi és állati testeket egy időben temették-e el. A szénizotópos kormeghatározás ugyanakkor azt mutatja, hogy a róka- és embercsontok is 1500 évesek.
Az MTI megjegyzi, a nyomok arra utalnak, hogy a rókákat nagy becsben tartották, és nagy a valószínűsége, hogy az állatok a vadászokat és gyűjtögetőket társként kísérték. A mai nevén Canada Seca településnél található, a spanyol gyarmatosítás idejét megelőzően az őslakosok által kialakított temetkezési helynél még 1991-ben végeztek ásatásokat. A tudósok most az akkor előkerült emberi- és rókacsontokat vizsgálták.
Az állatokat a Lycalopex nemzetség, vagyis a mai pamparóka egyik ősének hitték, ám kiderült, hogy a megtalált csontok a Dusicyon nemzetség egyik kihalt fajtájának, a Dusicyon avus maradványai. Ez a fajta németjuhász kutya nagyságú volt, és nagyjából 500 évvel ezelőtt halt ki. Ugyan Dél-Amerikában őshonos, ezidáig nem volt információ arról, hogy példányai Patagónia északi területein is éltek volna.
Az állatok táplálkozási szokásainak megállapításakor kiderült, hogy bár ragadozókról van szó, mégis inkább az emberi étrendet követték – így növényeket, kukoricát is fogyasztottak. Ez azonban lehet, hogy inkább azt jelenti, hogy a maradékokat ették.
