Tudomány

Ez az állat lehetett az ember legjobb barátja

Mark Evans/Getty Images
Mark Evans/Getty Images

Az ember és a kutya barátsága évezredekre nyúlik vissza, az ausztráliai kontinensen azonban régóta húzódik már a vita arról, hogy a dingók valóban vadon élő fajok, vagy csupán elvadult házikutyák-e. A friss bizonyítékok most utóbbira utalnak, mivel az ősi közösségek emberekhez illő temetéseket tartottak az állatoknak – írja az IFLScience.

A PLOS One folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Curracurrang régészeti lelőhelyen található ősi sziklaházaknál talált állatcsontok vizsgálatakor most dingócsontvázakra figyeltek fel. A radiokarbonos kormeghatározás kimutatta, hogy a legidősebb példányok 2000 és 2300 év közöttiek voltak, míg a legújabbak egészen Ausztrália gyarmati korszakának végéig nyúlnak vissza.

Dr. Loukas Koungoulos szerint a temetkezésekről feljegyzések, azok folyamatai és módszerei szinte azonosak voltak az ezen a területen végzett emberi rítusokkal.

Az ausztrál őslakosok és a dingók közötti interakciókat az európai telepesek már a 19. században megfigyelték. Az új eredmények viszont arra utalnak, hogy ez a kapcsolat sokkal mélyebb lehetett, mint azt korábban gondolták. A korai beszámolók szerint az ausztrál őslakosok rendszeresen vittek el kölyköket a vadon élő falkákból, akiket később házőrző kutyává neveltek.

Mark Evans/Getty Images

Háziasított állatokról van szó?

Az állatok általában egyéves koruk körül, amint elérték az ivarérettséget, visszatértek a vadonba. A Curracurrangban talált csontvázak némelyike azonban hat és nyolc év közötti dingókhoz tartozott, ami arra utal, hogy néhány állat akár idős korukig is ott lakhatott az emberek mellett.

Az erősen kopott fogak arra utalnak, hogy az állatok nagy csontokat rágtak, amiket valószínűleg emberi társaik adtak nekik, maradékként. A dingókölykök csontvázának jelenléte a kutatás vezetői szerint arra utalhat, hogy az állatok a táborban szaporodhattak.

Bár a dingók nagy része az ember mellett élt, nem mondható ki egyértelműen, hogy háziasították.

Egyes szakértők szerint a dingók nem felelnek meg a háziasítás hagyományos kritériumainak, mivel nem mutatnak a szelektív tenyésztésből eredő biológiai változásokat, és nem függnek az embertől. A kérdést tovább bonyolítja, hogy bár a dingó csontvázának morfológiája eltér a házikutyákétól, koponyája inkább hasonlít a háziasított fajokéhoz, mint a farkasokéhoz vagy más vadon élő kutyafajokéhoz.

Kapcsolódó
Megfejtették a dingók titkát
A szakértőket régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy a dingók mennyire állnak közel genetikailag a kutyákhoz.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik