Tudomány

Támadásba lendült a Rongyos Gárda

Katonák, egyetemisták, az ország minden részéből érkező férfiak fegyverrel szálltak szembe Trianon igazságtalanságával. Sikerült is megváltoztatni a határokat.

Ha Magyarországnak „választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék” – fogalmazott Apponyi Albert megismerve a trianoni béke feltételeit. Az országgyűlés előbbi mellett döntött, 1920 novemberében ratifikálta a „békeszerződést”, és a következő év július 26-án megjelent a törvénytárban, azaz ekkor emelkedett törvényerőre.

Megtagadták az engedelmességet

Ennek ellenére a határok még nem rögzültek, az Ausztriának ítélt Burgenlendot ugyanis irreguláris katonaság, az úgynevezett Rongyos Gárda tartotta megszállva, és a lakosság segítségével időről időre visszaverte a terület átvételére érkező osztrák csapatokat. Az ország minden pontjából összegyűlt katonák, hazafiak, kalandorok magukat felelőtlen elemeknek – azaz függetlenek, senkinek nem tartoznak felelősséggel – nevezve szembementek a kormány akaratával: Héjjas István és Prónay Pál vezetésével Burgenland teljes, 4000 négyzetkilométeres területét ellenőrzés alatt tartották.


Csoportkép 1921-ből (wikipedia)

Amikor pedig elérkezett 1921. augusztus 28., Sopron átadásának napja, Ostenburg-Moravek Gyula, a Nemzeti Hadsereg tisztje megtagadta az engedelmességet, a Rongyos Gárda pedig támadásba lendült: Ágfalva mellett megfutamították a bevonuló osztrák csendőröket. Másfél hónapig folytak a harcok, a „felkelők” a helyi lakosság aktív segítségével kiűzte az osztrákokat Nyugat-Magyarországról. A csatákat jellemzően kis létszámú, irreguláris magyar erők vívták a hasonló erősségű csendőrcsapatokkal. A vesztes háború után Ausztria sem volt ereje teljében…

Az antant követelésére a Bethlen-kormány széttárta a kezét: a területen felkelés folyik, a kormány tehetetlen. Horthy Gömbös Gyulát küldte a helyszínre a lázadás felszámolására, ám ő inkább a gárda utánpótlásának megszervezésében segített, mintsem a fegyverletételről győzködte volna Prónayékat. Máig nem lehet biztosan megállapítani, hogy valóban önálló szerveződésről volt-e szó, vagy a magyar kormány állt a Rongyos Gárda létrehozásának és akcióinak hátterében. Az biztos, hogy tevékenységük kifejezetten hasznos volt a politika számára. Feltételezhetjük, hogy ha a kabinet valóban le akarta volna szerelni a lázadást, meg tudta volna tenni.

Megérte fegyvert fogni

A patthelyzetet végül az olaszok oldották fel, 1921. október 11-én Velencében tárgyalóasztalhoz ültették a feleket. A kompromisszumos megoldás szerint Magyarország átadja a 280 ezer lakosú Burgenlandot – köztük mintegy 60 ezer magyar – Ausztriának, cserébe Sopron és a környező nyolc falu hovatartozásáról népszavazás dönthet. A Rongyos Gárda harcai eredményeként mindössze 50 ezer lakos és 255 négyzetkilométer hovatartozásáról sikerült kierőszakolni a népszavazást, ami eltörpül az ország veszteségeihez képest. Mégis óriási eredmény volt: ez volt az egyetlen olyan magyar területi igény, amelyet a békekonferencia nagyhatalmai végül elfogadtak.

Balassagyarmaton is a helyi lakosság szállt szembe sikerrel a betolakodó csehekkel:

Prónay viszont a velencei megállapodás után sem volt hajlandó „feladni”, kikiáltotta a független Lajtabánságot, az időhúzás már-már a népszavazás lehetőségét is veszélybe sodorta. Végül a Rongyos Gárda letette a fegyvert, és 1921. december 14-16. között megtartották a népszavazást. Sopron, Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk, Sopronbánfalva Magyarországnál maradt. A harc későn jött tanulsága pedig az volt, hogy fegyveres ellenállás révén kedvezőbb békét lehetett kicsikarni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik