„Mesélek valamit, hogy lássák, milyen a karakterem” – mondja Vargha Anikó a tágas és napfényes, könyvekkel teli nappalijában ülve. Kávézgatunk.
1956-ban hatéves voltam, óvodába jártam már, Romániában, mert a családom erdélyi. Azontúl pedig mi nagyon mélyen összenőttünk a református egyházzal, két nagyapám is lelkész volt, az egyik Csekefalván, a másik Orbaiteleken. Anyai nagyanyám Ravasz László püspök unokatestvére, Ravasz Gizella volt. Szóval nekünk olyan családunk volt, ahol beszéltek a gyerekek előtt is mindenről, szó volt a magyar forradalomról, apám a Szabad Európát hallgatta folyton. Mire az óvónő meg mondja valamikor 1956 telén, hogy a Szovjetunió így meg úgy. Na, én erre felugrottam, igen, de azért elfoglalták Magyarországot! Erre az óvónő még aznap délután eljött családlátogatásra hozzánk, kérte a szüleimet, hogy vagy fogjanak otthon, vagy ne beszéljenek előttem, mert értsék meg, neki is családja van. Ilyen világ volt akkor. Én meg ilyen voltam már akkor is. Később, amikor Brassóba jártam sportiskolába, súlylökő voltam, ott is meggyűlt velem a bajuk.
Vargha Anikó egy szépen tartott, nagy kertes házban él, zöld kerítése előtt, ahova leparkolunk, frissen vágott a fű. Odabenn aztán erős, mosolygós asszony fogad, akivel egy Facebook-bejegyzés miatt fordult meg a világ, és mi is azért látogattuk meg, hogy megtudjuk, mi okból írta azt, amit, illetve miként élte meg a következményeket.
Anikó egyébként nem csak az óvodában és „odaát” nyilvánított politikai véleményt. „1973-ban jöttem át Magyarországra a férjemhez, akivel korábban Marosvásárhelyen ismerkedtünk meg egy ismerősnél. Aztán leveleztünk, és ő jött minden hónapban meglátogatni engem odakinn. Amikor megkaptam az útlevelet, jöttem Magyarországra, Budapestre, első állásom a XII. kerületben volt. Aztán a ’80-as években már voltak másképp gondolkodó körök Magyarországon, mindenféle formáció, sokfele megfordultam. A pedagógus szakszervezetbe is beléptem, a rendszerváltás után pedig SZDSZ-es lettem, igazából örökké ott voltam a politika környékén. A szabaddemokratákat ’96-ban hagytam ott a szocialistákkal kötött koalíció miatt. De ne higgye azt, hogy én a baloldal ellen nem emeltem fel a hangom soha! Szerveztem itt tanársztrájkot Gyurcsány alatt is.
Sokat kaptam a fejemre egész életemben, mondták nekem, hogy ne mozogjak már ennyit, miért jártatom a számat? Való igaz, örökké belelógtam minden lébe, ez a helyzet. Most pedig Balog ellen vagyok kirúgva, alaposan, mit ne mondjak.
Vargha Anikó volt ugyanis az a tököli kántor – most már csak így, múlt időben –, akinek az említett közösségi bejegyzés után megköszönték a református egyházban az eddigi 12 évét, és inkább úgy döntöttek, nem kell nekik kántor, nem kell Tökölön orgonakíséret, elénekelnek őt majd „szárazon” is, kíséret nélkül.
Február 26-án – azaz miután kiderült, hogy Balog Zoltán korábbi humánminiszter, püspök lobbizott Novák Katalinnál, hogy a bicskei pedofilsegítő, szintén református K. Endre kapjon kegyelmet –, Anikó azt írta ki a közösségi oldalára, hogy „Balog püspök a Ref.Egyházat jelenlétével lehúzza, és lejáratja, mondjon le!”
Az asszony közbevág.
– Amúgy nem is ezt írtam én oda eredetileg. Ez már a finomított verzió volt.
– Az eredeti hogy szólt?
– Az kicsit keményebb volt, mert annyira ideges lettem, amikor megtudtam, hogy Balog lobbizott azért az emberért. Három szinten ítélték el a bírók, és erre Balog úgy gondolja, hogy ő tisztábban lát?! Amikor nincs is neki végzettsége és gyakorlata, nem ért hozzá, akkor miért gondolja így?
Annyira felment bennem a pumpa! Fogtam, és beírtam a telefonban, hogy odaszáradt, rohadt gyümölcsként fityeg Balog Zoltán a református egyházon.
– Erős.
– De ez az igazság.
Vargha Anikó felmenői miatt egész életében református volt, Tökölre pedig még a ’90-es évek második felében költöztek. Kántor azután lett a helyi templomban, miután nyugdíjba ment a helyi iskolában, ahol énektanár volt. Ennek már 12 éve. Az említett poszt következményeként egyébként nemcsak a kántori pozíciót vesztette el, de Anikó saját maga a tagságát is felfüggesztette a helyi gyülekezetben. Még nem tudja, hogy valamikor visszalép-e.
– Szóval magára szóltak, hogy ez a Balog Zoltán „rohadt gyümölcsként fityeg” mondás egy kicsit erős, és finomítson rajta?
Az asszony elmondása szerint a tököli református gondnok, a helyi presbitérium vezetője borzasztóan felháborodott. „Szerinte én mint református tisztségviselő, nem nyilatkozhatom akárhogy. Mondjuk én meg erre azt mondtam, hogy tisztségviselőnek ugyan tisztségviselő vagyok, de egyúttal szabad polgár is, és szabad polgárként a tavaly március 15-én a tököli megemlékezésen bizony én odamentem a szónokhoz, és megmondtam neki, hogy a családja szégyenkezni fog miatta, mert a beszéde nyíltan oroszpárti volt. A mostani bejegyzésemet a helyi 33 éves lelkész kérésére megváltoztattam – a polgári illendőségnek megfelelően. Igen, megtettem.”
Csakhogy ezzel nem zárult le az ügy.
Mert a finomítás után másnap jött a presbiteri ülés, amin Anikó is részt vett. „Minden gyanú nélkül mentem el, aztán olyan történt ott, ami nagyon megviselt.” Az ülésen Anikót elmondása szerint úgy szidták, mint a bokrot, amit az asszony nem akart tűrni, és azt ajánlotta, hogyha ez ekkora probléma, akkor ő feladja a kántorságot.
Erre kapva-kaptak az alkalmon, azóta nincs is kántoruk. Nem törődtek azzal, hogy a nép jobban szeret orgonával énekelni, mint anélkül, nekik az volt a fontos, hogy kiiktassanak. Volt egy szavazás, itt 5-1 arányban megszavazták a felmentésemet. Az ok, hogy előnytelenül nyilatkoztam Balog Zoltánról, és ez megosztja a gyülekezetet. Így intéztek el. Pedig nekem ez a családom is volt, a tököli gyülekezet. És ez egyik napról a másikra megszakadt.
Az ülésről szóló jegyzőkönyvben akad néhány erős rész. Például az, ami arról szól, hogy a támogatásért cserébe lojalitás jár. Elhangzott például az is, hogy „szidhatjuk a vezetőinket, akár a városi vezetőinket is, de pár hete oda kellett állni, a cserkészeknek pénzt kérni, hogy legyenek kedvesek, adjanak. És ezeknek a morzsáknak is örülni kell, hogy talpon maradjunk, és személyi és lelki növekedésünk meglegyen, és fenn tudjunk maradni, ezért küzdünk.”
Anikó ezt így értelmezi:
Ha nem kapunk pénzt, az nem jó nekünk, nem jó a cserkészeknek. Kell az a pénz, ezért fogjam be a szám. Ez így megy nálunk. Szomorú.
Az is szerepelt még a jegyzőkönyvben, hogy „egészséges kapcsolat kell a város és a gyülekezet közt, hogy növekedhessünk, egy egészséges kapcsolathoz egy megfelelő minta kell, ami mintát kell kifelé mutatni az embereknek, ami istenhez vonzza őket, nem pedig taszítja”. Erre mondta az ülésen Anikónak az egyik férfi, hogy „tetszik ezt érteni, ha hazamegyek a templomból, akkor nem öltözök át, és nem állok ki strichelni az utcasarokra.”
A 74 éves asszonyt sokkolta ez a párhuzam, de még jobban maga az ülés. „Két hétig csendben voltam erősen.”
Nagyot hallgat, aztán folytatja. „Gondoltam, csak felhívnak, hogy izé, nem úgy gondoltuk, vagy valami ilyesmi. Hát nem, 12 évig voltam kántor itt, és semmi. Azóta nem is jártam itt a templomban. Máshova járok istentiszteletre, tegnap például Törökszentmiklóson voltam.”
Anikót még mindig megérinti annak az ülésnek az emléke. De itt az idő rátérni a püspökre, aki miatt Anikó petíciót indított.
– Mióta van baja Baloggal?
– Mint politikussal?
– Még inkább az egyházi tisztviselővel.
Kis gondolkodás, nagy levegő.
– A komolyabb bajom ott kezdődött, amikor zsinati elnök lett még 2021-ben. Mert én akkor tudtam, hogy amikor Balog miniszter volt (2012 és 2018 közt – a szerk.), akkor az oktatás hova jutott, az egészségügy hova jutott. Aztán miután kiszállt a miniszterségből, beszállt az egyházi főnökségébe: na, nekem ez visszatetsző volt. Innen indult az én problémám Balog Zoltánnal.
– Mit jelent Balog ma a magyar református egyháznak?
– Ő ma a kijáró, aki telerakja az egyházat pénzzel. Miáltal azonban Balog kijárja az egyháznak a pénzeket, ezzel megvásárlása is történik a papoknak, híveknek. Ez is baj. Mert, amikor Balog megnyeri a szavazókat, elveszti a híveket. Ez nagy veszély, ezen alapszik Balog működése. Az egyik püspökünk azt mondta a kegyelmi ügynél, hogyha a pénz jó volt, legyen jó a püspök is.
Minden, amit Balogról tudok és látok, kívül van azon, amit én tisztességesnek gondolok. A saját érdekét képviseli, nem törődik azzal, hogy a református hívőknek mennyi csalódást okoz. Éppen ezért minden lehetséges utat be akarok járni, hogy a református egyház szabaduljon meg Balog Zoltán püspöktől, a petíciómnak is ez a célja. Balog Zoltán ne fertőzze tovább az egyházat, reformátusként őrizzük meg a tartásunkat.
Kerestük Vargha Anikó ügyében a Magyar Református Egyházat, azt tudakolva, mennyire elfogadható szerintük, hogy valaki a véleménye miatt veszítse el tisztségét az egyházon belül, de nem kaptunk választ. Felhívtuk a tököli református gyülekezetet is, hogy megkérdezzük őket Anikó történetéről, de ott csak annyit mondtak: az eset a gyülekezet belső ügye, ezért nem akarnak mondani semmit.
Anikó azt mondja, sok támogatást kap. Elmosolyodik. „Rengeteg együttérző, támogató bejegyzést kaptam. Ebből sokat merítek, sokat építkezek.”
Az asszony egyébként csak Tökölön volt kántor.
A fiam szólt még régen az akkori tiszteletes asszonynak, hogy próbáljanak ki, szívesen csinálnám. Így kerültem oda. Tudja, engem nagy örömmel töltött el, hogy együtt énekelhetek a gyülekezettel, és segíthetem őket. A hangszer támogatta a híveket a bátrabb éneklésben, nagy boldogság, hogy tudtam ebben segíteni. Örökké örömmel kántorizáltam. Olyankor az ember szívvel-lélekkel isten felé fordul. Úgy, tiszta szívből tud énekelni, együtt a többiekkel, az nagyon jó érzés.
