Részben Joe Biden életkora és feledékenysége miatt nem javasolt vádemelést a minap Robert Hur különleges ügyész, akit arra kértek fel, hogy vizsgálja ki, milyen körülmények között maradhattak minősített iratok Bidennél azt követően, hogy 2017-ben véget ért az alelnöki ciklusa. A jelentés újabb hullámot vetett az amerikai elnökválasztási kampány amúgy sem nyugodt vizében, és újfent felvetette azt a kérdést, hogy nem kellene-e életkori határt húzni a politikában is.
Minősített iratok a garázsban
Ahogy arról korábban több cikkben is beszámoltunk, bő egy évvel ezelőtt Donald Trumphoz hasonlóan Joe Bidennél is találtak minősített iratokat, amelyeknek nem lett volna szabad nála lenniük. Az iratok egy része Biden volt irodájában volt, amelyet elnökké választása előtt használt a Penn Biden Centerben, egy másik része pedig Biden delaware-i házában.
Az ügy kivizsgálására Merrick Garland igazságügyi miniszter felkérte Robert Hur különleges ügyészt, aki a minap közzétett jelentésében arról írt, hogy Biden és stábja hanyagul bánt az iratokkal. A jelentéshez mellékelt fotókon láthatók olyan jegyzetfüzetek, amelyekbe Biden az alelnöksége idején jegyzetelt fehér házi megbeszéléseken:
Például rendszeresen készített jegyzeteket [Barack Obama] elnök napi tájékoztatójával kapcsolatban, amelyen általában titkos információk is elhangzanak. Rendszeresen jegyzetelt a Fehér Ház helyzetelemző szobájában tartott megbeszélések során is, és számos fénykép dokumentálja ezt a gyakorlatot,
írta Hur a jelentésben. A jegyzetfüzetek Biden otthoni irodájában voltak, és bár olyan adatokat is tartalmaztak, amelyek szigorúan titkos minősítésűek, semmi ilyen megjelölés nem volt a jegyzetfüzeteken.
Más fényképek azt mutatták be, hogy Bidenék garázsában sérült, szakadt dobozokban tároltak olyan minősített iratokat, amelyek az Afganisztánnal kapcsolatos, 2009-es politikai állásfoglalást tárgyalták. A jelentésben idézik Mark Zwonitzer író meghallgatását, aki 2017-ben készített interjúkat Bidennel annak életrajzi könyvéhez. Zwonitzer elmondása szerint Biden említette neki, hogy talált néhány iratot, amelyekből idézett is neki, abban azonban maga Biden sem volt biztos a beszélgetés idején, hogy az iratok rendelkeznek-e minősítéssel.
A jelentés ugyanakkor megjegyzi, hogy mivel Zwonitzer Bidennel folytatott, több tucatnyi órát felölelő interjúi során az elnök többet nem említette ezeket az iratokat, elképzelhető, hogy elfeledkezett róluk. Hur különleges ügyész ugyanakkor kiemeli, hogy amikor Trump minősített iratokkal kapcsolatos botrányának kirobbanása után Biden stábja utánanézett, hogy – korábbi elnökökhöz hasonlóan – maradtak-e nála minősített iratok, akkor Bidenék bármiféle ellenállás nélkül átadták az iratokat a Nemzeti Levéltárnak, ellentétben Trumppal, aki az ügyészek szerint aktívan dolgozott azon, hogy a nála lévő minősített dokumentumokat elrejtsék.
A különleges ügyész végül arra a következtetésre jutott, hogy nem viszi bíróságra az ügyet, a jelentés azonban nemhogy megkönnyebbülést, hanem káoszt hozott az elnökválasztási kampányba, ugyanis súlyos állításokat tartalmaz az elnök – feltételezett – kognitív hiányosságaival kapcsolatban.
Tudom, hogy mi a fenét csinálok
A bírósági tárgyaláson Biden úr valószínűleg egy rokonszenves, jó szándékú, idős, rossz memóriájú emberként mutatkozna be az esküdtszéknek, ahogy a vele készült interjúnk során is tette. A vele való közvetlen interakcióink és a vele kapcsolatos megfigyelések alapján sok esküdtben ésszerű kétely merülne fel. Nehéz lenne meggyőzni az esküdtszéket, hogy el kell ítélniük őt – ekkor már jócskán a nyolcvanas éveiben járó egykori elnököt – egy olyan súlyos bűncselekményért, amely előzetes megfontoltságot igénylő pszichés állapotot igényel
– írta a jelentés egyik leginkább idézett passzusa. Hur többször is azt állította, hogy az interjúk során Biden osszul emlékezett fontos dátumokra, például, hogy mikor halt meg az idősebb fia, vagy hogy mettől meddig volt Obama alelnöke. A hatást csak fokozta, hogy a jelentés nyilvánosságra hozatalát megelőző nap Biden két alkalommal is összekevert két német kancellárt, Angela Merkelt és Helmuth Kohlt, néhány nappal korábban pedig két francia elnökkel, Emmanuel Macronnal és Francois Mitterand-nal kapcsolatban járt ugyanígy. (Trump tavaly ősszel Orbán Viktort Törökország vezetőjének nevezte.)
Biden viszonylag ritkán tart sajtótájékoztatót, a kampánystábja inkább azt preferálja, hogy közvetlenül, kisebb csoportokban találkozzon magukkal a választópolgárokkal, a riport megjelenése után azonban az elnök sebtében kiállt a sajtó elé és láthatóan indulatosan reagált a megállapításokra.
Jószándékú vagyok és idős – és pontosan tudom, hogy mi a fenét csinálok
– jelentette ki.
Arra az állításra reagálva, miszerint nem emlékezett arra, hogy fia, Beau, 2015-ben halt meg, az elnök előbb egy kérdéssel reagált – „Hogy merte felemlegetni ezt? –, majd így folytatta:
Őszintén szólva, amikor feltették nekem a kérdést, azt gondoltam magamban, hogy semmi közük hozzá. Nincs szükségem arra, hogy bárki is emlékeztessen arra, mikor hunyt el.
A New York Times névtelenséget kérő, de az ügyre rálátó forrásokra hivatkozó beszámolója szerint a színfalak mögött Biden ennél profánabbul fogalmazott: „Hogy a faszba tudnám elfelejteni azt a napot, amikor meghalt a fiam? Természetesen mindenre emlékszem.” Beau Biden agydaganattal küzdött, 2015. május 31-én adtak ki közleményt a haláláról – a tragédiáról fivére, Hunter is részletesen írt életrajzi könyvében.
Az iratok hanyag kezelésével kapcsolatos kérdésekre az elnök úgy válaszolt: vállalja a felelősséget azért, hogy nem látta pontosan, hogy a stábja, amely az iratok mozgatását végezte, hogyan végezte el a feladatát. Felhívta a figyelmet ugyanakkor arra, hogy míg Trump esetében egy, a nagyközönség számára is nyitott helyen voltak az iratok, a volt elnök golfklubjában, addig az ő esetében egy magánlakásról volt szó.
A Biden kognitív képességeivel kapcsolatos kérdések régóta napirenden vannak, már a 2020-as elnökválasztási kampány során is ez volt az egyik fő kritika vele szemben, és az újraválasztásra készülve, az USA valaha volt legidősebb elnökeként csak felerősödtek ezek a hangok. Bár az egyfajta íratlan szabály, hogy amennyiben a regnáló elnök ismét elindul a választáson, a saját pártja nem indít ellenjelöltet, mert az arra utalna, hogy nem egységes a hátország, ebben az esetben többekben is felmerült, hogy szakítani kellene ezzel a hagyománnyal és keresni kellene egy – testileg és szellemileg – fiatalabb jelöltet.
Felejtés kontra felejtés
A jelentés valószínűleg fel fogja erősíteni ezeket a hangokat, de az elmúlt napokban a New York Times és Washington Post véleményrovatában is megjelentek Biden mellett kiálló cikkek. Ruth Marcus, a Washington Post egyik szerkesztője például „a hatalommal való kirívó visszaélésnek” nevezte azt, hogy Hur a jelentésében kiemelten – és Marcos szerint szükségtelenül hosszan – foglalkozott Biden memóriaproblémáival. „Bidennek ez a kósza öregemberként való ábrázolása nincs összhangban azzal, amit azoktól hallok, akik gyakran érintkeznek vele. De még ha pontosak voltak is a megfigyelések, a részletek messze túlmutatnak azon, ami indokolt lenne a vádemelés elutasításáról”, mondván, ha amúgy se volt elég bizonyíték Biden bűnösségére, miért fontos az, hogy milyennek látnák az esküdtek?
A New York Times-on egy egészen más jellegű cikk érvel amellett, hogy Biden feledékenysége nem feltétlenül jelenti azt, hogy a korral járó feledékenység helyett valamilyen súlyosabb betegségről van szó. Charan Ranganath neurológus az írásában különbséget tesz a „felejtés” és a „Felejtés” között. A szakember a kisbetűs felejtésre azt hozza fel példaként, amikor valakinek a nyelve hegyén van egy szó, de mégsem tudja kimondani – a memóriakutatók ezt az emlék előhívásának kudarcának is szokták nevezni. A Felejtés ezzel szemben az, amikor egy emlék teljes mértékben elveszik. „Az első kategóriába tartozik, ha valaki figyelmetlenül összekeveri két ország vezetőjének nevét, míg a másodikba az, ha nem emlékszik arra, hogy valaha is találkozott az egyiptomi elnökkel” – állítja Ranganath, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy Biden annyi idős, mint Harrison Ford, Paul McCartney és Martin Scorsese, és utóbbiakkal kapcsolatban mégsem zajlanak demenciával kapcsolatos találgatások. A neurológus úgy véli, hogy az elnökjelöltek esetében sokkal fontosabb az, hogy ismerik-e a releváns tényeket, vagy tudják-e szabályozni az érzelmeiket, mint az, hogy mennyire pontos a memóriájuk.
Ranganath zárómondata azonban túlmutat a Biden-jelenségen:
Végső soron szükség lenne már egy társadalmi párbeszédre arról, hogy milyen elvárásokat támasszunk a vezetőink kognitív és érzelmi egészségével szemben.
