„Elfogadhatatlannak, átgondolatlannak, rövid és hosszú távon egyaránt rendkívül ártalmasnak tartjuk a döntést, amely a képző-, ipar- és építőművészet több ezer éves múltjáról és kortárs alkotásairól úgy véli, hogy az nem szerves része az általános műveltségnek” – így kezdődik a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) közleménye, amely karácsony előtt a művészettörténeti érettségi és az önálló művészettörténet tantárgy megszűnéséről szóló cikkek sorát indította el.
A művészettörténet kivezetése a nemzeti alaptantervből azonban nem egy friss ügy – a tantárgy sorsáról a 2020-as NAT-módosítás döntött, melyet az azóta eltelt években felmenő rendszerben vezettek be. A tavalyi tanév volt az utolsó, amikor a végzős diákok ebből a tantárgyból is megszerezhették a szükséges érettségi pontjaikat, önálló órát pedig csak az alapítványi és egyházi fenntartású iskolák biztosíthatnak.
De akkor miért nem 2020-ban indult tiltakozás a döntés ellen?
Erre leginkább a kormány kommunikációs módszerei adhatnak választ.
Semmilyen bejelentés nem volt. Én például tavaly tudtam meg, hogy megszűnik a művészettörténet – úgy, hogy a tantárgy nem szerepelt a jövő évi érettségik listáján, de erre is a vizuális kultúra tantárgy tételbizottságának elnöke hívta fel a figyelmemet. Ezután elkezdtünk körbetelefonálni: ez hogyan lehet? Nekem volt egy ismerősöm, aki akkor még az Oktatási Hivatalban dolgozott, és ő erősítette meg. Még egyszer mondom: semmilyen bejelentés nem volt. Amikor elkezdtünk írni nekik, akkor sem érkezett rá reakció
– mondta el lapunknak Raszler György, az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és Kollégium vizuális kultúra tanára, aki december 30-ára demonstrációt szervezett a Szépművészeti Múzeum elé, hogy a Renoir-kiállításra érkező látogatókat informálja az ügyről. „Az emberek nem tudják, hogy megszűnik a művészettörténet, ha csak nem járnak külön utána, ezért mentem ki.”
A négy évvel ezelőtti döntésről tényleg alig található információ a világhálón, az MTA közleményét megelőzően gyakorlatilag egyedül a Klubrádió tavaly november 10-ei adásában erősítették meg a tanári szakszervezetek a tantárgy megszűnésének tényét, bár a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete hangsúlyozta: „a PDSZ már a 2020-as NAT bejelentésétől és megjelentetésétől kezdődően tiltakozott a tantárgy megszüntetése ellen.”
Arról pedig még kevesebben tudnak, hogy nem a művészettörténet az egyetlen tárgy, amiből nem lehet többé a gimnázium során vizsgát tenni:
A művészettörténet jelentőségét az MTA közleményét követően többen is kiemelték, Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész a Facebook-oldalán emlékezett meg a tantárgy múltjáról: „Középiskolai művészettörténet-oktatás: élt 150 évet.” A Líra kreatív igazgatója posztjában kiemelte: „Ahol a fiatalok nem ismerhetik meg a képzőművészet történetét és meghatározó alkotóit, ott a világ megismerésének és megértésének lehetőségét veszik el tőlük.” Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Raszler György is, szerinte a művészettörténeti ismeretek a szimbólumok, a műalkotások és a látvány értelemzésével önmagunk és a civilizáció megértését segítik elő.
A művészettörténetnek az oktatásban betöltött szerepével kapcsolatban L. Ritók Nórát is megkerestük, aki a mélyszegénységben élő gyerekekkel foglalkozó Igazgyöngy Alapítvány alapítója, az Igazgyöngy művészeti iskola igazgatója.
A művészet olyan pozitív érzelmi megerősítéseket ad, ami nemcsak az alkotót, hanem a befogadót is fejleszti. A szociális kompetenciák között szerepelnek a személyesek, mint az önbecsülés, az önbizalom, a reális énkép, az önértékelés, az identitás és a társas kompetenciák, mint például az együttműködési képességek, a szolidaritás, a tolerancia. A művészettörténet is építi ezt, hiszen a művészi kifejezések elemzésén keresztül olyan megvilágításban értelmezhetjük ezt, amire más tantárgy nem képes. A mai világban nagyon erős a vizualitás, bár ez mindig is jelen volt az emberiség történelmében, de korunkra különösen jellemző. Kell, hogy értsük és megértessük a »miérteket«. Abban pedig a művészettörténet nagy segítséget adhat
– fogalmazott lapunknak.
De nem csak a diákok fejlődésének szempontjából veszteség a művészettörténet gyakorlatilag teljes megszüntetése, az MTA közleményében felhívta a figyelmet arra is: a művészettörténet óra és az érettségi eltörlése a muzeológiai, műemlékvédelmi, múzeumpedagógiai és tudományos szakemberek utánpótlását is fenyegeti. A döntés ráadásul az állami bevételekre is hatással lehet hosszú távon, hiszen az értő befogadók számának csökkenése veszélybe sodorja a kulturális turizmus iparágát – hangsúlyozza az akadémia.
Egyrészről felmerülhetne a tantárgy tanulása iránti igény hiánya, azonban Raszler György szerint a művészettörténet stabil bázissal rendelkezett a diákok körében – ezt igazolják az MTA által megosztott számok is, miszerint 2023-ban több mint 50 iskolában, a fővároson kívül 13 megyében érettségiztek a tárgyból. A művészettörténet megszüntetése a kormányzati kommunikációt figyelembe véve pedig még kevésbé értelmezhető, az új NAT kialakításában kiemelt szerepet betöltő Takaró Mihály egy 2020-as, a Magyar Nemzetnek adott interjújában például úgy nyilatkozott az új tanterv kialakításának szempontjairól: „az iskola nem a gyermekek igényeit kielégítő intézmény, hanem az a feladata, hogy átörökítse a nemzeti kultúrát. Személyiségfejlesztésről, érzelmi fejlesztésről van szó, nem csak ismeretátadásról.”
A PDSZ szerint a művészettörténet, valamint a pszichológia eltörlése a pedagógushiány egy tünete. „Ezen tantárgyak megszüntetése lehetővé teszi a kormány számára, hogy papíron csökkentse a pedagógushiányt” – írták kérdésünkre.
L. Ritók Nóra szerint a kormányzat egyszerűen nem találja fontosnak a művészettörténeti nevelést: „Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy akik döntési helyzetben vannak, számukra ez fölösleges terület. Nem fontos sem a műveltebb, sem a nyitottabb, sem a világot értőbb ember.”
Raszler György azonban ennek az ellenkezőjét is elképzelhetőnek tartja: „Talán nagyon is fontos tantárgynak tartják: a művészettörténet, a képek elemzése, a látványértelmezés ugyanis utat nyit a szabad gondolkozás felé. Ez a fajta szabad gondolkozás – könnyen lehet, hogy – nem illik bele a jelenlegi alaptanterv karakterébe. Hisz nem csak a művészettörténet került ki, hanem a pszichológia is, amelyek ugyanígy a szubjektumra, a szabad tudatra, az öntudatra és az öntudat értelmezésére hívják fel a figyelmet.”
A pedagógus azonban még hisz abban, hogy kellő társadalmi mozgósítással visszafordítható a folyamat, az általa kezdeményezett demonstráció eredményeinek például kifejezetten örült: „a szervezés annyi volt, hogy kedden megírtam, hogy kimegyek egy táblával a szépművészeti elé, jön-e valaki, majd ehhez csatlakozott a Zebraszerda csapata – ehhez viszonyítva nagyon sokan vettek részt.” Azt is megosztotta velünk, hogy az akcióra a tanárok, volt kollégák és szülők mellett a Budapesti Corvinus Egyetemről és az MTA-tól is eljöttek, továbbá a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének elnöke és a Nemzetközi Animációfilmes Szövetség képviselője is részt vett az eseményen. „De félek, hogy ez nem lesz elég. Nem tudom, mennyire lehet sikeres egy olyan csata, amit azért vívunk, hogy az emberek ne legyenek hülyék.”
A művészettörténet megszüntetésével kapcsolatban a kormányzati hallgatást is rémisztőnek tartja:
Sehonnan nem érkezik válasz arra, hogy miért szüntették meg a művészettörténet oktatását. Meg se hallgatnak minket. A nulla reakció a legdurvább. A hatalmi kommunikáció része, és erre ki kell térni, hogy semmilyen reakció sincs, és akkor meg sem történnek a dolgok, vagy legalábbis a nagyközönség számára nem. Ma még valaki kiabál, talán holnap is kiabál, aztán már csak suttog, majd szépen elhalkul. És egy mukkot nem szólnak róla, meg sem történt. Ettől félek, hogy itt is ez lesz.
Megkerestük az Magyar Tudományos Akadémiát többek között azzal kapcsolatosan, miért most szólaltak fel a tantárgy megszüntetése ellen, továbbá a Belügyminisztérium köznevelésért felelős államtitkárságát a 2020-as döntés okait firtatva, ám cikkünk megjelenéséig nem kaptunk válaszokat.
