Adolf Eichmann 1932-ben, 26 évesen lépett be az osztrák náci pártba, majd immár Németországban az SS-be. Pályáját a Sicherdienstnél – SD, a Harmadik Birodalom titkosszolgálata – kezdte, majd 1938-ban megszervezte több mint 100 000 osztrák zsidó állampolgár kitoloncolását. Olyan hatékonyan, hogy Reinhard Heydrich 1939-ben kinevezte a Birodalmi Biztonsági Főhivatalon belül létrehozott zsidóügyi részleg parancsnokának – írja a Rubicon.hu.
Tisztségéből eredően Eichmann szervezte meg a náci Németország által megszállt területek – illetve a csatlós államok – zsidóságának koncentrációs táborokba gyűjtését, illetve későbbi megsemmisítését. Félelmetes hatékonysággal szervezte meg a vidéki magyar zsidóság deportálását is. Németország összeomlása után az egyik legkeresettebb háborús bűnös volt, mégis évekig sikerült rejtőzködnie, mígnem 1949-ben – Ricardo Klement névre – sikerült hamis útlevelet szereznie, amellyel Argentínába utazott.
Izrael Állam megalapítása után a Moszad 11 éven át kereste őt, mire kiderült, hogy Buenos Aires városában él és az izraeli titkosszolgálat megismerte az álnevét. Mivel esélytelen volt, hogy a dél-amerikai ország kiadja a holokauszt gépezetének legfőbb működtetőjét, a Moszad akciót szervezett elrablására. 1960 májusában Argentína függetlenségének 150. évfordulóját ünnepelte, az ünnepségről hazafelé tartó Eichmannt egy buszmegállóban fogták el az izraeli titkos ügynökök. Napokkal később Izraelbe vitték, ahol bíróság elé állították.
A nyolc hónapon keresztül folytatott eljárás során Eichmann semmit nem tagadott, azzal védekezett, hogy parancsot teljesített, és felmentését vagy legalább enyhébb büntetést akart elérni. A bíróság azonban 1961. december 15-én bírái bűnösnek találták és kötél általi halálra ítélték, amit 1962. május 31-én hajtottak végre.
