Bonaparte Napóleon apja még a franciák ellen harcolt Korzikán, Napóleon mégis a legkiemelkedőbb hadvezérré vált a francia hadseregben, sőt végül ő maga helyezte a saját fejére a császári koronát.
Honnan indult, hogyan jutott hatalomra, mik voltak a legnagyobb haditettei? Mit árulnak el róla a személyes tárgyai? Miért csodálják sokan még ma is? Mit gondolt a demokráciáról, a hatalomról, a nemzetközi szerződésekről? Milyen propagandagyárat épített ki? Mihez kezdett a száműzetésben? Milyennek látta 200 éven át az utókor? És a legújabb Napóleon-film kapcsán felmerülő kérdés: mik voltak a legfontosabb és legérdekesebb Napóleon-filmek az elmúlt 120 évben?
Mindezekre a kérdésekre megtudhatjuk a választ a decemberi BBC Historyból.
Az ezerarcú Napóleon
Rendkívüli ellentmondások jellemezték a pályáját és a személyiségét, amelyeken több évszázad elteltével is nehéz kiigazodni. Szörnyeteg a politikában és hős a harcmezőn? A francia forradalom vívmányainak kiteljesítője és a gyarmatokon újra bevezetett rabszolgaság elrendelője? A nép hű gyermeke és kegyetlen zsarnok? Melyik Napóleon igazi arca?
Még sok más vitakérdés is felmerül a Napóleon-szakértőkkel készített interjúban. A cikkben David Andress kifejti, hogy Napóleon élettörténete az 1790-es évek közepétől lényegében arról szólt: hogyan tudja egyensúlyba hozni személyes karizmáját, becsvágyát, ambícióit és kiemelkedő vezetői képességeit mindazzal, amit a politikai szférában ténylegesen tett és azokkal a rendszerekkel, amelyeket maga hozott létre. Fontos, mutat rá Laura O’Brien, hogy katonai sikereinek ne csak a gyakorlati oldalát nézzük, hanem azt is, hogy a győzelmeket hogyan kommunikálták Franciaország és a világ felé. Napóleon tudatában volt, hogy mindig van közönsége, és hogy ő ezért a közönségért él. Lényegében a modern vezetés egy változatát hozta létre. Itáliai hadjáratában a Le Courrier de l’Armée d’Italie, a francia hadsereg itáliai lapja például ódákat zengett arról, hogy milyen nagyszerű sikereket ér él. Ez elvileg a katonáknak, de valójában az otthon maradt franciáknak szólt, akik ekkor kezdtek el Napóleon-képeket kitenni a falra és a csatákban őt ábrázoló nyomatokat vásárolni.
Jó érzéke volt a propagandához, hősként jelenítette meg magát a nép előtt, mint például a Napóleon átkel az Alpokon című híres festményen is. Ezen a képen rengeteg utalás van a múlt nagy hadvezéreire. Az előtérben lévő sziklákon Hannibál és Nagy Károly neve olvasható. Napóleon nagyon explicit módon helyezte el magát ebben a folytonosságban, a katonai és politikai szálakat egybefonó vezéri örökségben.
Erre sokan voltak vevők: a forradalmi káosz évtizede után kétségbeesetten vágytak arra, hogy végre valaki megragadja a hatalmat és rendet tegyen. Napóleon mindig is úgy tartotta magáról, hogy pontosan érti a nép üzenetét – sőt még a népnél is jobban tudja, hogy az mit vár el! Jól jelzi ezt, ahogy a népszavazásokkal bánt. Az 1799-es államcsíny idején Napóleon ratifikálni akarta azt a tényt, hogy átvette (valójában brutálisan magához ragadta) a hatalmat, ezért elhatározta, hogy a közkedvelt referendumhoz folyamodik – aztán meghamisította az eredményeket. A szavazáshoz mindenkinek alá kellett írnia egy jegyzőkönyvet a helyi választási irodán: ha valaki Napóleon ellen akart szavazni, akkor ezt szó szerint a hivatalnokok szeme láttára, a nevével és aláírásával kellett hitelesítenie. Több mint 1500 bátor ember így is tett, de mintegy 1,5 millióan Napóleonra szavaztak – aztán ezt a számot ötletszerűen megduplázták, mert úgy jobban hangzott. Ez a minta végigvonul Napóleon egész pályafutásán: szóban a demokráciát éltette, de a valóságban bevetette a hatalmát, hogy bármit megtegyen, amihez kedve van.
Árulkodó tárgyak
Élete során számos olyan tárggyal vette magát körül, amelyek ma is rávilágítanak személyiségére, szokásaira, derül ki a magazin erről szóló cikkéből. Napóleon harctéri beceneve a „Denevér” volt, amit kalapjának denevérre emlékeztető körvonaláról kapott. Mindig 12 darab kétsarkú kalapot hordott magával, amelyek általában jellegzetes en bataille szabásúak (a vállal párhuzamos sarkúak), nem pedig en colonne (függőleges sarkúak) voltak, mint legtöbb tisztjéé. Ezzel a kalappal Napóleon nemcsak divatot diktált, de korai forradalmi eszményei előtt is tisztelgett. Egyetlen dísze, a piros–fehér–kék kokárda a francia forradalom, a közemberek és azok demokrácia és szabadság iránti vágyának jelképe volt.
Napóleon 1804. december 2-án, a párizsi Notre-Dame-székesegyházban tette meg magát francia császárrá. A közönség nézhette, ahogy VII. Piusz pápa felkeni őt, majd az arany babérlevelekből készült koronát ő maga emeli a saját fejére: az önerőből magasra jutott férfiból maga koronázta uralkodó lett. Koronája azonban gondot okozott neki. A 44 babérlevélből, 12 kisebb levélből és 42 termésből álló fejdísz túl nehéz volt ahhoz, hogy a koronázás alatt viselje, ezért hat levelet eltávolítottak róla. Az aranyműves, aki készítette, állítólag a lányainak adta a hat levelet, amelyek közül az egyik 2017-ben aukcióra került, és 625 ezer euróért (akkori értékén nagyjából 193 millió 750 ezer forintért) kelt el. Ez az egyetlen levél, amelynek mai hollétéről tudunk: a másik öt elveszett, magát a koronát pedig beolvasztották.
1811 áprilisában Párizsban leleplezték a híres neoklasszicista szobrász, Antonio Canova új Napóleon-szobrát. A 3 méter magas, monumentális alkotás az ókori római háborúisten, Mars képében, illetve az általa annyira csodált római császárok meztelen, heroikus ábrázolásában jelenítette meg Napóleont. Napóleon gyűlölte a szobrot, „túl sportosnak” tartotta, és a Musée Napoléonban (Louvre) elrejtette a látogatók szeme elől. Waterlooi veresége után a szobrot eladták a brit kormánynak, az pedig Wellington hercegének ajándékozta, aki londoni otthona, az Apsley House lépcsőjének tövében helyezte el.
A legendák hőse
Az 1821-ben, száműzetésben, Szent Ilona szigetén bekövetkezett halála után még nagyobb lett Napóleon kultusza, mint európai hódításai idején. Mi nyerte el a tömegek hódolatát és miért múlhatatlan ma is a hatása? Erről írt elemzést Ádám Péter, és kimutatta, hogy Napóleon idealizált alakja végig ott kísértett a 19. század folyamán, sőt egészen a 20., majd a 21. századig is viszonyítási pont maradt. Bármennyire is rövid epizódja a konzulátus és a császárság Franciaország történelmének, ez a másfél évtized igen mély nyomokat hagyott a franciák (és más népek) emlékezetében. A posztumusz népszerűségben szerepet játszhatott az a tény, hogy Napóleon egyszerre volt a francia forradalom gyermeke és (elsősorban a polgári törvénykönyvvel) a „modernség” képviselője, szerepet játszhattak a konzul és a császár katonai sikerei, az államférfi politikai, stratégiai és államszervező tehetsége, az általa alapított időálló intézmények, a közigazgatás hatékonysága, a néphez közelálló uralkodó képe, a gyorsan felívelő életpálya, a tragikus bukás, hogy a száműzetés és megaláztatás éveiről már ne is beszéljünk.
Napóleon bukása óta a különböző francia rezsimeknek mégis gondot okozott, hogy mit kezdjenek a császár emlékezetével. A lapban Tarafás Imre világít rá, hogy voltaképpen csak a Napóleon kultuszát szigorúan tiltó Bourbon-restauráció tudott hozzá egyértelműen viszonyulni, a későbbi rendszerek megpróbálták kiragadni Napóleon örökségének számukra hasznos motívumait, elfedve a rájuk nézve kínosakat.
Ez nem véletlen, hiszen furcsa kettősség jellemzi a francia nemzeti emlékezet Napóleonhoz fűződő összetett és ellentmondásos viszonyát. Napóleon egyrészt az az államférfi, aki – saját, valóban szép megfogalmazása szerint – lezárta a forradalom regényét és megkezdte a történelmét: létrehozta és megszilárdította az egyenlő állampolgárok társadalmának alapvető intézményeit, amelyek mindmáig a köztársaság stabil alapját képezik. Emellett azonban szakított is a forradalom által kivívott megannyi szabadságjoggal, autokratikus uralmat vezetett be, törvénykönyve jelentős visszalépést jelentett a női jogok terén, 1802-ben pedig visszaállította a rabszolgaságot a francia gyarmatokon, amit az Első Köztársaság 1794-ben már egyszer eltörölt.
Napóleon máig tartó kultuszához sokat hozzátettek a filmek is, kezdve a Lumière fivérek 1897-es némafilmjével, amely a császár és VII. Piusz pápa találkozását örökíti meg, egészen Ridley Scott 2023-ban bemutatott Napóleon-filmjéig. Laska Pál ezeket nézi át, és arra jut, hogy a filmtörténetben mintegy ezer alkotásban jelent meg Bonaparte Napóleon jellegzetes alakja. Minden országban, minden évtizedben megidézték, sajátos pozíciót foglalt el a rajongás és az elutasítás között. E filmek és a színészek, akik a császárt alakították, a történelem más-más olvasatát szülték, legendákkal, elfogultságokkal és előítéletekkel. Érdemes kiemelni közülük Szergej Bondarcsuk 1970-es Waterloo című filmjét. A realisztikusan megvalósított csatajelenetek a világ akkori legdrágább filmjévé tették az alkotást. A dialógusokban gyakran eredeti idézeteket is felfedezhetünk, ez azonban nem fékezi a ritmust, belesimul a két, gyökeresen ellentétes felfogású hadvezér – Napóleon és Wellington hercege – egymásnak feszülő dinamikájába. Történészeket is bevontak a forgatókönyv írásába, hitelesebbé tették nemcsak a csatajelenteket, de az emberi, pszichológiai oldalt is.
Amerika gyarmatosít?
A 84 oldalas történelmi magazinban a Napóleonról szóló öt cikken túl további több mint egytucat kisebb-nagyobb írás olvasható a magyar és világtörténelem különböző korszakairól, főszereplőiről.
Idén volt a Walt Disney Company megalapításának 100. évfordulója, ennek kapcsán egy hosszabb, gazdagon illusztrált cikkben olvashatunk a médiabirodalom történetéről a korszakteremtő Mickey egértől kezdve a Disneyland-hálózat kiépítésén át a Star Wars-filmekig. A fényes sikerek mellett a cikk az árnyoldalakat is bemutatja, például kitér arra, amikor az alapító Walt Disney az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt saját volt alkalmazottait, kollégáit vádolta be kommunistagyanús tevékenységgel, szó esik az egyes Disney-filmekkel szemben felmerült rasszizmus kérdéséről és arról, hogy milyen szerepet tölt be a vállalat a mai amerikai kultúrharcban és az európai kulturális örökség „gyarmatosításában”.
Amerika és Európa viszonya, sőt az amerikai gyarmatosítás problémája egy másik írásban is előkerül. Idén volt a Monroe-doktrína meghirdetésének 200. évfordulója: ez deklarálta az Egyesült Államok illetékességét az amerikai ikerkontinens ügyeiben és elutasította az európai államok beavatkozását. Peterecz Zoltán végig veszi, miért volt James Monroe amerikai elnök kijelentése fordulópont Amerika és a világ történelmében, és milyen külpolitikai következményekkel járt több mint száz éven át, egészen az 1947-es Truman-doktrínáig.
A kínai Nagy Testvér
A kínai megfigyelőállam, a belső és külső információszerzés gyakorta szerepel a hírekben. A BBC History cikke a történelmi hátteret térképezi fel: azt, hogy honnan indult és hogyan fejlődött a kínai információszerzés, illetve miként itatta, formálta át az ország társadalmát.
Szintén éles vitákat vet fel manapság a hagyományostól eltérő szexuális preferenciájú és nemi identitású személyek szerepe a nyugati világban. Történelmi távlatokat tekintve a legnagyobb kihívás a láthatatlanság: ezeket a kisebbségeket valósággal kiradírozták a múltból. A magazin öt különböző korszakot tanulmányozó történészt kérdezett meg arról, hogy miként lehet kutatni az LMBTQ embereket, akiknek a nyomait alapos vizsgálattal már a középkorban fel lehet lelni: ott van például Eleanor Rykener, az ellenkező nem ruháit viselő szexmunkás kihallgatási jegyzőkönyve az egyik londoni bíróságon 1395-ben.
A rovatok között fontos történelmi évfordulókat is felidéz a lap. Csunderlik Péter történész a 20. század történelméből több emlékezetes mozzanatot is kifejt. Ezek egyike Antall József miniszterelnök 1993 decemberében bekövetkezett halála, amely nemcsak a rendszerváltás utáni első kormány sorsát döntötte el, de egy nemzedék életére is maradandó hatást gyakorolt. 40 éve történt, hogy II. János Pál pápa a börtönben felkereste merénylőjét, elbeszélgetett vele és megbocsátott neki. A magyar történész ennek az eseménynek a kontextusát is megvizsgálja, valamint külön cikkben foglalkozik egy kulturális ikonná vált rocksztár, Jim Morrison életével.
Honnan jöttek a székelyek?
A magazinban most is helyet kaptak a színes történelmi hírek, érdekességek, új kutatások. A decemberi számban például elolvashatjuk, hogy mit derítettek ki a legújabb vizsgálatok a székelyek genetikájáról. De az is kiderül, hogy a százéves háború egyik döntő ütközetében, az azincourt-i csatában milyen szerepet játszott az angol hosszúíj, mikor tört ki az első gazdasági világválság, és miért törtek ki a 19. századi „Rebeka-zavargások”.
Külön írás foglalkozik Stromfeld Aurél pályájával, aki a Monarchia kiváló képességű és az első világháborúban többször is bizonyító tisztjéből a Tanácsköztársaság haderejének vezérkari főnöke lett, sikerrel vezényelte le az északi hadjáratot, a Horthy-korszakban azonban letartóztatták és elítélték. Szabadulása után egyszerű raktárosként dolgozott, és ugyan felkérték IV. Károly második „királypuccsának” vezetésére, azt már nem vállalta el.
A rovatok között az építészeti és várostervezési szempontból is különleges Wekerletelep történetével találkozhatunk, a történelmi városok nevezetes helyszíneinek bemutatásában ezúttal Prága kerül sorra. Az ókori világ legjelesebb alakjai közül Kertész István Athén első türannoszát, Peiszisztratoszt mutatja be.
A bolti árnál jóval kedvezőbben, itt előfizethető BBC History magazin legújabb, decemberi száma tehát a magyar és az egyetemes történelem kedvelőinek is rengeteg újdonsággal, izgalmas történelmi ténnyel és összefüggéssel szolgál. A nyomtatott folyóirat az újságárusoknál, a nagyáruházakban és a benzinkutakon is elérhető. Újdonság, hogy a digitális BBC Historyt immár közvetlenül a magazin honlapjáról le lehet tölteni, ráadásul a bolti árnál lényegesen olcsóbban. A magazin rendszeresen frissített honlapján még sok más érdekes cikk is olvasható.
A BBC History 2023. decemberi számának tartalmából:
- Napóleon: zseni, hős, szörnyeteg? Mit gondolnak róla a történészek? Mi az oka az őt körülvevő kultusznak? Mik voltak a legemlékezetesebb Napóleon-filmek?
- Disney-reneszánsz: a 100 éves Walt Disney Company története és politikai konfliktusai.
- Kínai megfigyelőállam: hogyan formálta a megfigyelés kultúrája Kína társadalmát?
- Merénylet II. János Pál pápa ellen.
- Új kutatás a székelyek genetikájáról.
- 30 éve halt meg Antall József miniszterelnök.
- A Monroe-elv és az amerikai külpolitika 200 éve.
- A Wekerletelep felépítése és mindennapi élet a különleges városnegyedben.
- A győztes hadvezér jutalma a börtön? Stromfeld Aurél katonai pályafutása és a sikeres északi hadjárat.
- Történelmi városok: Prága nevezetességei.
- Athén első türannosza, Peiszisztratosz.
- Mikor és miért tört ki az első gazdasági világválság?
- Fontos évfordulók, új kutatások, történelmi érdekességek a BBC History magazinban!
