Miért menjek el szavazni, ha igazán egyik sem tetszik? – erre a kérdésre kereste a választ Török Gábor vasárnapi blogbejegyzésében. A kérdés releváns, hiszen a társadalom egy jelentős része a megváltozott pártstruktúrában nem találja a neki valót.
“Hogy egy parlamenti választás jelentős, téttel bíró és komoly következményekkel járó esemény, ebben talán nincs is vita. Aki ma hezitál, döntően nem a súlytalanságról, érdektelenségről beszél, hanem képtelen választani, mert nem látja az igazit, aki mellé jó szívvel odatenné azt az ikszet” – írta a bejegyzésben. Hozzátette: a politika nem azonos a részben romantikus, részben agyonkalkulált párkeresős húspiaccal: nem az identitásunkat, értékeinket és igényeinket kifejező legjobbat keressük, s amíg nem találjuk meg, inkább magányosan várjuk a nagy napot. “Helyesen tesszük, ha ezeket az elvárásokat érvényesítjük a párválasztásban, a kedvenc focicsapatunk, zenészünk vagy más ideálunk megtalálásában, de aki a politikában keresi a tökéletest, óhatatlanul csalódott és kiábrándult lesz” – véli a szakértő.
Török Gábor ezért azt javasolja, hogy tegyük lejjebb a lécet, hátha így lesz már olyan, aki átugorhatja. “A közös tengerparti nyaralás és a leendő gyermekek szeme színének tervezése helyett gondoljunk inkább arra, hogy ki lenne alkalmasabb az indulók között – akár kormányon, akár ellenzékben – az ország ügyeinek intézésére” – fogalmazott.
Szerinte tehát ne a hibátlant, a rajongásunk tárgyát keressük, hanem az indulók közül azokat, akiknek a jelenléte megítélésünk szerint minél nagyobb számban fontos lenne a törvényhozásban. Nézzük meg a választékot, és házmesterben, nem szeretőben gondolkozva, hozzunk egy egyszerű döntést.
