Sebestyén Balázs nemrég a Telexnek adott nagyinterjút. A műsorvezető beszélt a halállal kapcsolatos gondolatairól, a szorongásról, illetve egyebek mellett arról is, hogy úgy véli, a test betegségei a lélek sebeiből születnek.
Továbbra is tartom, hogy a nyugati világ legnagyobb kudarca a sebészkés. Ezt arra alapozom, hogy az emberi szervezet és a tudat önmagában elképesztő dolgokra képes. Az emberi szervezetet szerintem úgy kellene felfogni, mint ami képes megbetegíteni és meggyógyítani saját magát
– magyarázta.
Egy holisztikus szemléletben, ha megértjük és elfogadjuk azt a tényt – és erre már azért vannak klinikák, látásmódok, központok, akik így gyógyítanak –, hogy van lélek és van test, és a kettő nem egy, akkor azt is tudjuk, hogy önmagában a traumák által a lélek hogyan betegíti meg saját magát, majd utána a fizikai testet. Én azt gondolom, hogy a fizikai test megbetegedése az nem más, mint a lélek betegsége.
Hozzátette, úgy véli, a sebészet azért nyerhetett mostanra ekkora teret, mert „bár az ember képes lenne meggyógyítani saját magát, a tudatunk behatárolt, a valódi tudásunk pedig nagyon minimális”.
A sebészkésnek sem kellene csak azt a sebet felnyitnia. Például német klinikákon már a rákkutatás és a rákgyógyítás is úgy zajlik, hogy holisztikusan elkezdenek foglalkozni az ember lelkével is, és legalább annyit beletesznek annak a feltérképezésébe, hogy mi vezetett addig, hogy rákos lettél, mit vonzottál be, milyen traumád van, mit nem dolgoztál föl, miért betegíted meg saját magad. Nem egy kívülről jövő dolog történik, hanem elindítasz egy programot, ami alapján egyszer csak lehívsz egy pajzsmirigybetegséget, egy rákot, vagy elindítasz magadban egy önmegbetegítést azért, mert van valami, amivel te meg akartad betegíteni saját magad.
Ami az emberiség jövőjét illeti, Sebestyén szerint ha a Földön mindenki elkezdene meditálni, más rezgések lennének, és egészen más világot élnénk – ezt viszont például az ego nem hagyja. Úgy gondolja, nem vár ránk fényes jövő, de némiképp mégis optimista a témában, lát ugyanis reményt arra, hogy idővel egyre többen nyitnak majd a meditáció felé, és a kritikus tömeg is meghaladhatja azt a szintet, hogy ne fordítsuk magunk ellen azt, amit feltaláltunk.
Az egy nagy kérdés, hogy mit kezdünk ezzel. De akkor sincsen semmi baj, ha semmit. Akkor sincsen semmi baj, ha úgy, ahogy van, eltűnik az emberiség. Senkinek nem fogunk hiányozni. Pici porszemek vagyunk egy pici tejútrendszer pici szélén, és halk suhanással megy tovább az idő. Valójában azt gondolom, hogy kicsit megérdemelnénk
– zárta a témával kapcsolatos gondolatait.
A teljes beszélgetést ide kattintva lehet meghallgatni.
