Az első dollármilliárdos mindez bizonnyal John D. Rockefeller volt. Királyok, császárok, bankárok és kereskedők már a megelőző századokban, évezredekben is összeszedhettek akkora vagyont, ami mai pénzen dollármilliárdokban lenne kifejezhető, ám maga a „milliárdos” kifejezés csupán a XIX. század második felében jött divatba. Elsőként az acéliparból meggazdagodó Andrew Carnegie-re ütötték rá a bélyeget, valamint az olajból profitáló Rockefellerre, továbbá mindazokra az amerikai mágnásokra, akiket kíméletlen üzleti praktikáik és monopóliumra való törekvésük miatt „rablóbáróknak” is neveztek.
A „milliárdos” megnevezés persze mindig elég homályos terminusnak számított. A tehetősek gyakran eltitkolták vagyonuk tényleges mértékét, ugyanakkor arra is megvolt a jó okuk, hogy eltúlozzák – például a részvényárfolyamok miatt. A szenzációhajhász lapok pedig szíves-örömest segédkeztek a megtévesztésben. A brit sajtóban a skót származású Andrew Carnegie-t már az 1890-es években „milliárdosnak” titulálták, amikor még a kétségkívül hatalmas vagyona alapján ezt nem érdemelhette ki. A közvélekedés szerint
Ami az óceán túlpartját illeti, az ipari forradalomból hasznot húzó, XIX. századi brit „rablóbárók” egyikét sem hívták „milliárdosnak” (billionaire), habár néhányuknak az amerikai mágnásokkal összemérhető vagyonuk lehetett. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy a XX. század második feléig a brit angolban a billion milliószor milliót (1012) jelentett, az amerikai angolban viszont ezermilliót (109) értettek alatta, ez utóbbi ma már az angol nyelvterületen bevett jelentés. (A magyar nyelvben a milliárd szintén ezermilliót jelent, a billió viszont milliószor milliót, vagyis ezermilliárdot.)
Emellett azt is érdemes figyelembe venni, hogy amikor az amerikai rablóbárók hatalmuk és vagyonuk csúcsán voltak, egy angol font nagyjából öt dollárt érhetett, vagyis egy fontmilliárdosnak nagyságrendekkel többet kellett harácsolnia a nem mindig megtisztelő címért.
(Kiemelt képünkön John D. Rockefeller.)
