A 2017-ben megválasztott és hivataláról idén januárban leköszönt új-zélandi miniszterelnök, Jacinda Ardern lett a történelem második olyan kormányfője, aki hivatali ideje alatt adott életet gyermekének. A kormányfő hamarosan vissza is tért a munkájához, de abban, hogy mindez ennyire zökkenőmentesen zajlott le, valamennyire talán része volt annak is, hogy Új-Zéland a női szavazójog bevezetésének úttörője volt a XIX. század végén.
A szeszfőzők féltek a nőktől
Ugyan a történelemben korábban is voltak különféle, azóta megszűnt államalakulatok, mint például a rövid életű Korzikai Köztársaság vagy a Bounty lázadói által benépesített Pitcairn-szigetek, ahol a nők szavazhattak, az első ma is létező állam, ahol a szüfrazsettek győzedelmeskedtek, Új-Zéland volt. Persze a dolog azért ott sem ment egyik napról a másikra, hanem nagyjából két évtizednyi küzdelem hozta meg az áttörést. A brit eszmetársaik által megihletett, vagy egyenesen éppen Nagy-Britanniából emigráló szüfrazsettek, elsősorban Kate Sheppard, Mary Ann Müller és Anne Ward még az 1870-es években hozták létre első szervezeteiket, de a rajtuk keresztül a politikai vezetésre kifejtett nyomás csak az 1890-es évek elejére kezdett kezelhetetlenné válni.
A mozgalom aktivistái 1891-ben 9, a következő évben már 20, 1893-ban pedig 32 ezer aláírást gyűjtöttek össze a női szavazójog mellett – ez az ország (nem őslakos származású) felnőtt női lakosságának nagyjából negyedét jelentette. A társadalom többi része sem mutatott olyan erős ellenállást, mint mondjuk Nagy-Britanniában, bár voltak, akik foggal-körömmel küzdöttek a kezdeményezés ellen, az alkoholos italok gyártói és forgalmazói pedig azért lobbiztak ellene, mert attól féltek, hogy a nők rögtön a szesztilalom bevezetését is zászlajukra tűznék, ha szavazati jogot kapnának.
Azonos szavazati jog
A parlament alsóháza mindenesetre 1893 első felében nagy többséggel megszavazta a női szavazójog bevezetését szorgalmazó előterjesztést, így már csak a felsőház és a kormányzó jóváhagyására volt szükség. A szüfrazsettek táviratok tömegével árasztották el a felsőházi képviselőket és tüntetéseket tartottak, így végül szeptember 8-án 20:18 arányban ott is átment az indítvány. A kormányzót, Lord Glasgow-t ugyan próbálták rábeszélni, hogy halassza el a törvény jóváhagyását, ám néhány nappal később ő is aláírta a törvényt, így 1893. szeptember 18-án életbe lépett az új választójogi törvény, amely a férfiakkal azonos szavazati jogot biztosított a nők számára is.
Választhatók továbbra is csak feltételekkel lehettek nők, helyi vezetőnek viszont már ekkor is jelöltethették magukat, az alsóházba ellenben csak 1919-ben kerülhettek be, felsőházi tagok pedig 1941-től lehettek. Ardern egyébként az ország harmadik női miniszterelnöke volt, 1997-ben Jenny Shipley egy politikai válság nyomán, 1999-ben Helen Clark már választásokon győzve alakíthatott kormányt.
