Formálisnak látják a közgazdászok közül sokan azt az összefüggést, amelyre a Fidesz hivatkozik a járulékcsökkentés foglalkoztatás-bővítő hatásának alátámasztásakor. Ugyan a szakértők egyes becslései szerint a teljes munkaköltség 1 százalékos csökkenése 0,3 százalékos foglalkoztatás-bővüléssel jár, a Fidesz számolása több közgazdász szerint sem állja meg a helyét. A közgazdászok becsléseit ugyanis a legnagyobb ellenzéki párt több tényezőt figyelmen kívül hagyva terjesztette ki az egész gazdaságra: számításaik szerint a 30 százalékkal csökkentett tb-járulék, közel 10 százalékkal csökkenti a teljes munkaköltséget, ami a fenti becsléseket alapul véve 3 százalékos foglalkoztatás-bővülés következne be.
Köllő János közgazdász, az MTI Közgazdasági Intézetének főmunkatársa szerint azonban már abban sem lehetünk biztosak, hogy egy harminc százalékos járulékcsökkentés tíz százalékkal mérsékli a munkaköltséget. A vállalatoknál maradó többletjövedelem felett ugyanis alku folyik a munkáltatók és a munkavállalók között, és a nettó bérek emelkedése részben, vagy akár egészben is felemésztheti az adócsökkentés pillanatában képződő megtakarítást. Alapvetően ezzel magyarázható, hogy számos nemzetközi összehasonlító vizsgálat nem talált szoros összefüggést a bérek adóterhelése és a termékegységre eső munkaköltség között. Nem beszélve arról, hogy a közgazdászok becslései ilyen mértékű járulék-teher csökkentésre csak akkor terjeszthetőek ki, ha a nettó bérek nem növekednének, és a bérköltség- és létszámváltozás között mindig ugyanolyan erejű összefüggés lenne.
Az általánosítás további gátja, hogy a fenti becslések nagyvállalati körben felvett adatok alapján készültek, a gazdasági szektor egészére nem terjeszthetők ki, és számos más tényezőt is figyelembe kell venni az egész ország gazdaságát érintő intézkedésnél.
Új számításokra lenne szükség
Abból, hogy egyszázalékos munkaerőköltség-változás esetén nagyjából 0,3 százalékos létszámváltozást várhatunk, nem következik, hogy egy tízszázalékos bércsökkentés három, egy hetvenszázalékos pedig huszonegy százalékkal növeli a foglalkoztatást. A hivatkozott becslések az egyensúlyi állapotból való kis elmozdulások tanulmányozása alapján születtek – hangsúlyozza Köllő János.
Belyó Pál, az Ecostat gazdaságelemző és informatikai intézet igazgatója szerint a nagyvállalati körben elvégzett számításokra hivatkozni az egész gazdaságot érintő kérdésben nem helyes, hiszen a magyar munkaerőpiac egyéb sajátosságait nem veszi figyelembe. Például a fekete foglalkoztatás, ami Magyarországon még mindig jelentős, a nagyvállalatokra nem jellemző itthon sem. Az sem biztos, hogy minden szektor vállalata azonnal létszámbővítéssel reagálna a járulékcsökkentésre. Belyó Pál szerint a Fidesz állítás alátámasztásához új számításokra lenne szükség.
A szakértő szerint egyébként a munkaerő-piaci kereslet és kínálat alakulásában fontos tényező a bérköltség, de nem elsődleges.
Nem köthető egy dologhoz
A foglalkoztatás bővülésének okait rendkívül nehéz egymástól elkülöníteni. Ádler Judit, a GKI Gazdaságkutató Rt. munkaerő-piaci kutatója szerint sokkal inkább konjunkturális tényezők befolyásolják a versenyszféra létszámváltozásait. A járulékteher-csökkenés profittöbbletet eredményez a vállalkozóknál, amit befektethetnének ugyan új munkavállalók felvételébe, Ádler Judit szerint azonban nem ez a jellemző a gazdasági szférára. A nagyvállalatok általában munkaerő-kímélő beruházások eszközölnek, a kisebb vállalatok pedig inkább felélik a profittöbbletet, vagy ők is technikai beruházásokra költik.
Ádler Judit hangsúlyozta, hogy a Fidesz által sokszor hivatkozott 1998-2000 közötti foglalkoztatás-bővülés sem csak az akkori 10 százalékpontos tb-járulék csökkentésre vezethető vissza. Már csak azért sem, mert megemelték a tételes egészségügyi hozzájárulást, ami a kisebb jövedelműeknél gyakorlatilag ellensúlyozta a másik közteher csökkenését, de a versenyszféra létszámbővülése is inkább az akkori nagyon jó gazdasági konjunktúrának köszönhető, valamint a Bokros csomag pozitív hatásainak.
Ádler Judit tapasztalatai szerint a vállalatok egyébként is inkább feladataiknak megfelelően optimalizálják a munkaerőt, és nem az adóterhek függvényében.
Összeomolhat a társadalombiztosítás
Feltehetően a társadalombiztosításra is óriási hatással lenne a tb-járulék ilyen nagy mértékű csökkentése, hiszen a rendszer finanszírozása nagyrészt erre a járulékra épít, véli az Belyó Pál, az Ecostat igazgatója. Az 500-600 milliárd forintos költségvetési forrás kiesése jelentős veszélyt jelenthetne a társadalombiztosítás működésére.
Ádler Judit a demográfiai változások hatását is kiemelte: 2006-tól ugyanis folyamatosan, és jelentősen nőni fog a nyugdíjasok száma, ami nagyon megemeli a nyugdíjkifizetésekre fordítandó összeget. Egy ilyen időszakban, amikor a nyugdíjkiadások ilyen jelentős mértékben nőni fognak, nagyon meg kell gondolni, hogy szűkítsék-e a ráfordítható forrásokat – hangsúlyozta Ádler Judit.
A létszámváltozást nem lehet vezérelni
A politikusok ilyen jellegű gazdasági bejelentései azt az érzetet keltik, mintha vezényelhetőek lennének a versenyszféra létszámváltoztatásai. A vállalkozókat azonban nem lehet arra kényszeríteni, hogy új munkaerőt vegyenek fel.
Ráadásul a Központi Statisztikai Hivatal 2002-es kutatása szerint a vállalatok teljes költségének csupán 5 százalékát teszik ki tb-járulék miatti költségek, így annak 30 százalékos mérséklése csupán 1 százalékos csökkenést eredményezne a teljes költségekben. Annak ellenére, hogy nagy a társadalmi nyomás a bérterhek csökkentésére, az ilyen intézkedések politikai felvállalásának nagyobb a füstje mint a lángja, ugyanis jelentős eredményekhez nem vezet a gazdaságban.
Fenti írásunkat a „Jól számol a Fidesz” című cikkünk kiegészítéseként, részben annak korrigálásaként közöljük – FN szerkesztősége.
