Miután Peary 1909-ben elérte az Északi-sarkot, majd 1926 májusában Amundsen (vagy néhány nappal korábban Richard Byrd amerikai felfedező, akiről sokan azt gondolják, valójában nem érte el a Sarkot) át is repült a bolygó legészakabbi pontja felett, az emberiség egy időre elvesztette érdeklődését a terület iránt. Elvégre szárazföld hiányában területi követelésekről nem lehetett szó, a jégsapka pedig a hajózást is szinte lehetetlenné tette e vidéken.
A hidegháború elején ez kényelmesnek bizonyult a Szovjetunió számára, amely tengeralattjáróival könnyedén meg tudta közelíteni az Egyesült Államok partjait, ám stratégáinak nem kellett azon törniük a fejüket, hogyan lehetne megvédeni saját part menti vizeiket, hiszen ezek az év nagy részében megközelíthetetlenek voltak a jég miatt. Pedig terület volt itt bőven, hiszen a Szovjetunió összességében hosszabb szakaszon érintkezett a tengerekkel, mint az Egyesült Államok, északi partvonala nagyjából a nyugati hosszúság 170. fokától a keleti hosszúság 30. fokáig nyúlt, tehát az északi sarkkör közel felét kitette.
96 óra a jég alatt
A Szputnyik–1 sikeres felbocsátásával a szovjetek 1957 októberében megrendítő ütést vittek be az amerikaiaknak, a következő évben viszont megváltozott a stratégiai helyzet, ez azonban – érthető módon – messze nem kapott akkora visszhangot, mint az első műhold fellövése.
Az amerikai kongresszus 1951-ben hozott határozatot egy nukleáris meghajtású tengeralattjáró megépítéséről. A meghajtást biztosító reaktoron ekkor már évek óta folyt a munka, ezért a hajó építése el is kezdődhetett 1952-ben, majd a Verne regényeiben szereplő Nemo kapitány hajója után elnevezett USS Nautilust 1954 januárjában vízre bocsátották, szeptember 30-án szolgálatba is állították. A 98 méter hosszú hajó rögtön első, 1955-ös útján megdöntötte a leghosszabb, alámerülve megtett út és a legnagyobb így elért sebesség rekordját. A következő években tovább tesztelték képességeit, és a Nautilus minden kihívásnak megfelelt, sebességével és rejtőzködési képességével szinte egy csapásra elavulttá téve minden, a második világháború alatt kifejlesztett, tengeralattjárók leküzdésére alkalmas fegyvert és taktikát.
Az amerikai haditengerészet 1958-ban arra a döntésre jutott, hogy valamilyen látványos akcióval demonstrálja az új hajó képességeit, ezért határoztak úgy, hogy megpróbálják elérni az Északi-sarkot a jégpáncél alatt. A Napsütés-akció keretében a Nautilus augusztus 1-jén merült alá Alaszka partjainál, majd 65 évvel ezelőtt, 1958. augusztus 3-án érte el az Északi-sarkot, hogy aztán
Burkolt fenyegetés
A William R. Anderson kapitány vezette küldetés kritikus pontjai azok voltak, amikor a tenger sekélyebb pontjain kellett átjutni az akár 20 méter vastagságot is elérő jégpáncél alatt, a másik fő kihívást a navigáció jelentette, hiszen ilyen földrajzi szélességen az iránytűk már nem működnek megbízhatóan. A Nautilus új, a cirkálórakétákban használatos megoldás átalakításával született navigációs rendszere azonban jól vizsgázott.
A sikerről hírt adó amerikai kormányzati közlemények természetesen az út tudományos jelentőségét hangsúlyozták, Eisenhower elnök pedig egyenesen azt vizionálta, hogy a jövőben nukleáris meghajtást használó teher-tengeralattjárók rövidíthetik le a sarki vizeket felhasználva a kereskedelmi útvonalakat. A szovjetek is a tudománnyal példálóztak a Szputnyik–1 esetében, ám a sorok közötti üzenet akkor is világos volt: nézzétek csak, mire vagyunk képesek, sehol sem tudtok elbújni a fegyvereink elől.
Nagyjából ugyanezt közvetítette a Nautilus útja is. Mivel a két szuperhatalom eközben gőzerővel fejlesztette a tengeralattjárókról indítható rakéták technológiáját is, ezúttal a szovjet stratégák feje főhetett azon, hogy az amerikaiak hamarosan teljesen észrevétlenül közelíthetik meg az ország északi partjait tengeralattjáróikkal, amelyek a jég alatt bujkálva, majd hirtelen feltűnve bármikor megelőzhetetlen csapást mérhetnek a szovjet haderőre és polgári lakosságra. Hiába lépett hadrendbe még ugyanebben az évben az első szovjet atomtengeralattjáró is, a kölcsönös fenyegetés mérlege már soha nem billent annyira ki a szovjetek javára, mint a Nautilus útja előtti rövid időszakban.
További történelmi érdekességek és felfedezések olvashatók a BBC History magazinban.
