Mottó: „If Hitler invaded hell I would make at least a favourable reference to the devil in the House of Commons.” (Winston Churchill)
Szijjártó Péter külügyminiszter megkapta a behívónkat az Egyesült Államoktól. Az USA azt kéri Magyarországtól, növelje a részvételét az Iszlám Állam nevű halálszekta elleni háborúban, küldjünk csapatot. Korábban az volt a hír, hogy Szijjártó a nemzetközi bíróságon nyomta fel az Iszlám Államot – mintha bármit is tehetne a nemzetközi bíróság a kérdésben.
Ahhoz, hogy Magyarország csapatot küldhessen, a Fidesznek szüksége van kétharmadra a parlamentben, ami jelenleg már nincs neki. Előfordulhat, hogy a Ház nem szavazza meg, hogy kiküldjük azt a százötven katonát. Az ellenzék, a Jobbikkal karöltve már azt bégeti, hogy ezzel a lépéssel célponttá tenné Magyarországot a kormány, hogy majd jönnének a gonosz iszlamista halálfanok és végigrobbantgatnának, lelövöldöznének nálunk mindent; jobb lenne ott tartani a fejünket, ahol az van, a homokban.
Nem akarok arról írni, hogy a gyakorlatban hogyan valósulhatna meg a szerepvállalásunk, e tárgyban remekül értekezik blogján a kiváló biztonságpolitikai szakértő, Wágner Péter.
Arról szeretnék írni, miért kell mindenképpen mennünk. Téves elképzelés, hogy kimaradhatunk a háborúból. Minden érdekünk azt diktálja, hogy részt vegyünk benne.
Egyrészt a becsületünk. Pontosan tisztában vagyok azzal, ez a szó mennyire devalválódott az elmúlt években, de leírom: azért kell mennünk, mert a magyar népnek van becsülete, van kultúrája. Nem tűrhetjük, hogy létrejöjjön egy terroron és kegyetlenkedésen alapuló állam, mely intézményesíti a rabszolgakereskedelmet, melynek katonái (és most direkt nem írok mudzsahidet, mert ezeknek a gyilkosoknak az ég világon nincs semmi közük a dzsihádhoz) hétéves kislányokkal kezdenek nemi életet, miután a gyerek családját keresztre feszítették vagy élve elégették.
A becsületünk miatt nem tűrhetjük, hogy létrejöjjön egy állam, mely könyveket éget és ezer éves műkincseket ver szét a tisztaság nevében.
Másrészt ott a jól felfogott egzisztenciális érdekünk. Tévedés, hogy most még nem vagyunk rajta az Iszlám Állam halállistáján, és elkerülhetjük a konfrontációt, ha csendben végignézzük a pusztítását. Az Iszlám Állam mindennek az ellentéte, ami Magyarország. Országunk puszta léte is sértés a szemükben, és idő kérdése, hogy minket is megtaláljanak.
Ahogyan a konfliktusból kimaradó Japán újságíróit, ugyanúgy fejeznék le a magyarokat is.
Az észak-iraki kurd autonómiában ott van a MOL. Az olajcég jelentős részvényese a magyar állam, azaz mi mindannyian. Remek üzletet kötöttünk, olajkitermelésünk virágzik. Meg kell védenünk a külföldi beruházásainkat, pénzre van szükséges az országnak, akkor is, ha éppen urizálnak a politikusok.
Nem hiszem, bárki is azzal vádolhat, hogy a jelenlegi magyar kormány szócsöve lennék, elegendő, ha végignézi a kedves olvasó, miket írtam ebbe a rovatba. A kérdésre azonban van rálátásom, tekintve, hogy lassan tíz éve élek kisebb-nagyobb megszakításokkal a Közel-Keleten, Kairóban, tavaly, a kurdok honvédő háborújának kezdetén pedig ott voltam Irakban.
Közvetlen tapasztalataim vannak az Iszlám Államról, így tudom, hogy mennünk kell.
Lényegtelen, mit gondolok Szijjártó személyéről vagy a kormányról. Egy ilyen kérdésben nem vezethet minket a személyes ellenszenv, egy ilyen kérdésben a jól felfogott érdekeinknek kell vezetni bennünket.
Magyarországnak nemet kell mondania az Iszlám Államra, nemet a módszereire, a létezésére. És képességeinknek megfelelően harcba kell szállnunk a halálszektával, mert mindennek az ellentéte, amit mi a világban képviselünk.
És a befektetéseinket is meg kell védenünk, mert a tolvaj már a kertek alatt motoz.
