Aki Magyarországon orgonazenét hall, az jó eséllyel az Angster orgona- és harmóniumgyár egyik termékén hallja felcsendülni a dallamokat. Az orgona a legnagyobb és legbonyolultabb hangszer, építésének pedig rengeteg fortélya és évszázados hagyományai vannak, a leghíresebb magyar orgonaépítő céget mégis egy teljesen kívülálló, egy Ausztriából a mai Horvátország területére bevándorló falusi gazdálkodó ambiciózus unokája alapította.
Angster József nagyapja a kácsfalui német közösség autodidakta tanítója volt, muzikális hajlamú unokájának pedig készített egy hegedűt, amin először zenélhetett. A kis József azonban többre vágyott, és egy vásári verklitől lenyűgözve úgy döntött, ő is hasonló hangszereket fog készíteni. Miután kitanulta az ácsmesterséget, nyugat-európai vándorútra indult, ahol több orgonaépítő műhelyben is megfordult, tanulmányait pedig a híres párizsi orgonaépítő mester, Cavaillé-Coll keze alatt fejezte be. Itt már olyan tudásról tett tanúbizonyságot, hogy
Itthon első munkája a pécsi zsinagóga hangszere volt – ennek építését még úgy vállalta el, hogy a fizetség saját költségeit sem fedezte, ám jó munkája meghozta számára az ismertséget, és hamarosan szerte az országból érkeztek a megrendelések. Cége folyamatosan bővült, és a századforduló körüli években már akár évi száz hangszert is készített, köztük például a pécsi, a kassai, a kalocsai vagy a szegedi dómét is – ez utóbbi elkészülése idején Európa egyik legnagyobb orgonája volt.
A cégalapító a múlt század első éveiben átadta a vállalat vezetését fiainak, Oszkárnak és Emilnek, a háború alatt pedig a megrendelések a töredékükre estek vissza. Ennek ellenére, amikor Angster József 105 éve, 1918. június 9-én meghalt, joggal gondolhatta, hogy hangszereivel együtt cége is sokáig őrzi majd emlékét, és utódai újra fel is virágoztatták a vállalatot, amely egészen 1949-ig, az államosításig működött.
