Bővül a politikai közvélemény-kutatási piac, de a teljes piackutatási szegmensnek még így is kevesebb mint tizedét teszik ki e megrendelések – írja hétfői számában a Napi Gazdaság. Szakértők szerint évi 11-12 milliárdos piacon jó, ha 6-800 millió forintot tesznek ki a politikai kutatások. Az országgyűlési választások előtt meglódul a közvélemény-kutató társaságok forgalma, de az igazi nagyüzem ekkor sem a tavaszi időszakban van, hanem – mint a mostani kampányban is –, a szeptembertől januárig tartó felkészülés idején – állítják a cégek.
Ugyanakkor a meglévő kapacitásokkal a Magyarországon működő cégek ki tudják szolgálni a megrendelőket, de hírek szerint több nagy társaság is minden erőforrását mozgósítva dolgozott az elmúlt időszakban. Bár a pártfinanszírozás megoldatlansága lehatárolja a potenciális megrendelők lehetőségeit, a még közép-kelet-európai szinten is nyomottnak mondható árak mellett a nagyobb pártok meg tudják rendelni a számukra szükséges szolgáltatást. Az árak változók, az alkalmazott módszertől és az adatgyűjtés nagyságától függően milliós nagyságrendű eltérések lehetnek egy-egy végleges árajánlat között.
Nettó árakat véve egy általában 8-10 fős fókuszcsoportos vizsgálatért 250–450 ezer forintot kérnek el a cégek. Ugyanakkor egy valóban használható eredmény elérése érdekében szakmai vélemények szerint legalább négy párhuzamos csoportbeszélgetésre van szükség. Míg a fókuszcsoportos vizsgálat hasznos lehet például egy párt imázsváltásának kialakításánál és értékelésénél vagy hirdetések véleményeztetésénél, addig a kérdőíves vizsgálatok jelentőségét azok reprezentatív potenciálja adja. Egy jól kiválasztott, nagyjából ezerfős mintából ugyanis a megfelelő hibahatár mellett már a választókorú lakosság véleményét jól előrejelző eredményt kaphatunk. Egy megfelelő informatikai támogatással rendelkező, call centert is fenntartó cég egy telefonos kutatást néhány százezer forintos önköltséggel már le tud bonyolítani.
Az átlagos kutatás nagyjából egymillió forint körüli ára a kérdőívvel és a nyomdai előállítással együtt kerekedik ki. A telefonos kérdezésnek ugyanakkor az előnyök (elsősorban a gyorsaság) mellett számos hátránya is van. A kérdőívek hossza csak korlátozott lehet, ugyanis egy magyarok negyedóra után már megterhelőnek érzi a válaszolgatást. Rontja a telefonos kérdezés hatékonyságát a vonalas előfizetéssel rendelkező háztartások arányának visszaesése is, ugyanis a mobilon hívott megkérdezettek válaszadási hajlandósága alacsonyabb.
A legpontosabb adatokat tehát még mindig a személyes megkeresésen alapuló kérdőívezés nyújtja, ennek azonban a költsége is legalább duplája a telefonos módszernek. A mintegy 3 millió forintos átlagköltség számos tényezőből jön össze: ezer fő megkérdezéséhez 4–7 napos teljes kutatási és esetenként 45 perces kérdőív-kitöltési idővel számolva 90 és 130 közötti számú kérdezőbiztos foglalkoztatására van szükség. A nyomdai munkával, a kérdőívek célba és visszajuttatásával, valamint az adatrögzítéssel együtt mintegy két hétre van szükség ahhoz, hogy az elfogadott kérdőívtől a megrendelő eljusson egy elemzésre kész adatbázisig. A közvélemény-kutató cégek vidéken rá vannak utalva a sokszor egyszerre több helyre is dolgozó területi szervezőkre, bár egy-két nagyobb cég már a kizárólagosságmegkövetelésével is próbálkozott – kevés sikerrel.
