A vezető londoni gazdasági-politikai hetilap elemzésének főcíme szerint a magyar kormány újjáválasztása precedens, alcíme pedig azt jósolja: ez a közép-európai politika éretté válásának jele lehet. Az írás szerint a rendszerváltás utáni közép- és kelet-európai politika hosszú ideje érvényes első szabálya az, hogy a kormányt, tegyen bármit, ki fogják szavazni a hatalomból. Ez az állandó kormányváltás a kívülállókban félelmeket ébresztett az új demokráciák törékenységével kapcsolatban – áll a The Economist cikkében.
Az elemzés szerint kevés miniszterelnök vagy párt töltött ki egy teljes mandátumot, és a térségben sehol egyetlen kormányfő sem szolgált ki két teljes, egymás utáni kormányzati időszakot ugyanannak a koalíciónak az élén. Pártok születnek, egyesülnek és csuklanak össze zavarba ejtő sebességgel, és néhány országban a szélsőjobb vagy a szélsőbal populistái „aggasztóan sikeresek”.
A Magyarországról érkező hírek azonban olyan irányú változást vetíthetnek előre, hogy a kormányok esetenként ismét győzhetnek: a Gyurcsány Ferenc vezette középbal koalíció 210 képviselői helyet szerzett a 386 fős parlamentben a Fidesz mindössze 164 fős mandátumszámával szemben – áll az elemzésben.
A The Economist véleménye szerint Orbán Viktor Fidesz-elnök (a kampányban) megosztónak, ugyanakkor meggyőző erő nélkülinek bizonyult; még az első forduló utáni azon bejelentése sem tudta visszacsalogatni a választókat, hogy nem akar miniszterelnök lenni. A brit folyóirat megjegyzi: ez a választás, néhány korábbitól eltérően, legalább mentes volt az antiszemitizmus kódolt vagy egyéb formáitól.
A lap szerint Gyurcsány Ferenc győzelme jórészt személyes volt. A kommunista korszak elitjéhez kötődő fiatal, gördülékeny beszédű mágnás most lelkes blairista, atlantista és piacbarát, ami erősen megkülönbözteti őt az idősebb egykori kommunistáktól, akik még mindig túlsúlyban vannak a szocialista pártban – áll a The Economist cikkében.
