2013-ig vélhetően csak a legparanoiásabbak gondoltak arra, mi van, ha az éppen felvett stopposnál egy fejsze is lapul, arra meg pláne, hogy épp egy ilyen fejszés stoppos lesz a nap hőse. Mindössze néhány óra leforgása alatt lett Amerika valószínűtlen hőse Kai, aki sajátos problémamegoldó módszereivel vált internetes népi hősből hidegvérű gyilkossá. 2013-ban ugyan már jó ideje létezett a Netflix, még bőven nem az a magából true crime-dokukat ontó tartalomgyár volt, mint most, pedig a fejszés stoppos történetét mintha a streamingplatformra írta volna egy stoner horrorvígjáték forgatókönyvírója. A fiatal csavargó hihetetlen történetéből Colette Camden készített dokumentumfilmet, aki korábban az oltásellenesekről (The Rise of the Anti-Vaxx Movement) és a pedofilokról (Married to a Paedophile) is mesélt már. A januárban a Netflixen debütáló A fejszés stoppos egy minden elemében hihetetlen és szenzációhajhász sztori, amely egyúttal egy rendkívül szomorú jelenséget és sorsot is bemutat.
Szerethető, kedves hippi, akinél véletlenül ott egy fejsze is
Kai igazi sztereotip amerikai hippi – annak dacára, hogy később kiderült, kanadai –, mindent hátrahagyva cselleng Amerika-szerte, hátizsákjából él az utcán, imád szörfözni, deszkázni és füvet szívni. Hajléktalannak is nevezhetnénk, ő azonban kijavítja a dokumentumfilmben is az őt hajléktalannak tituláló riportert: nem homeless, hanem homefree, a magyarul meglehetősen nehezen fordítható szójáték lényege, hogy a szabadság az ő igazi otthona. 2013 februárjában a megszokott közlekedési rutinjához híven stoppal indult a kaliforniai Fresnóba, egy 54 éves sofőr, Jett Simons McBride fel is vette a fiatal férfit. Az út során hamar kiderült, hogy McBride, az összeesküvés-elméletek lelkes rajongója épp sajátos mentőakcióra igyekszik, saját számításai és a netes fórumokon olvasott konteók hatására arra jutott, hogy terrorcselekmény készül a Super Bowlon, azt tervezte meghiúsítani. Emellett Kai állítása szerint azt is bevallotta, hogy korábban megerőszakolt egy tizenhárom éves tinédzsert. Az egyébként is meglehetősen zavaros elmélkedésen vélhetően nem segített túl sokat az sem, hogy Kai füves cigivel kínálta a sofőrt, aki el is fogadta azt. Innen már csak egy ugrás volt, hogy a férfi hamarosan „én vagyok Jézus Krisztus” felkiáltással belekormányozza az autót egy másikba, beszorítva oda egy fekete munkást, aki a jármű mellett várakozott. A kocsiból kipattanó McBride-nak ez nem volt elég, a két autó közé szorult férfira rasszista szidalmakat szórva rátámadt. Ekkor rohant oda hozzájuk két nő, akik az út mentén látták az incidenst, a férfi egyiküket torkon ragadta.
A mindezt végignéző Kai ekkor kapcsolt hősüzemmódba, és a hihetetlenül valószínűtlen helyzetet egy még valószínűtlenebb tettel rendezte le: előkapott egy fejszét, és háromszor lesújtott a férfira. Az esethez riasztott rendőrök és mentősök mellé megérkezett a helyi tévécsatorna riportere is, aki rutinszerűen kérdezte végig a szemtanúkat, Kai pedig villámgyorsan mémesedő interjúban játszotta újra, hogyan látta el a férfi baját. Az egyébként sportriporterként dolgozó, aznap épp beugrós Jessob Reisbeck le volt nyűgözve a férfi hihetetlenül zavarba ejtő és szórakoztató előadásmódjától, még aznap feltöltötte YouTube-ra az interjú teljes, vágatlan változatát. Az internet pedig tette a dolgát: néhány nap leforgása alatt milliós nézettségig jutott, sorra remixelték a szinte azonnal szállóigévé váló smash-smash-smash-t, Amerika legújabb hősének, a fejszés stopposnak nevezték a Kait, akit még Justin Bieber stábja is megkeresett egy lehetséges közös dal miatt.
A dokumentumfilm azonban a posztokon túl egy másik dimenzióját is bemutatja a hirtelen jött hírnévnek: egyidejűleg máris producerek, tehetségkutató szakemberek és ügynökök dörzsölték a mancsukat. Mutatnak is belőlük párat: a Kardashian-reality, valamint Jimmy Kimmel talkshow-jának fejvadászai is azonnal magukénak akarták a sztorit, de hogy találnak meg egy világi csavargót, akinek nemhogy lakcíme, de személyi igazolványa sincs? Reisbeck emailfiókja – ő volt egyedül kapcsolatban a férfival – dugig telt levelekkel, amelyben a világ minden részéről érdeklődtek Kai után, mindenki elsőnek akarta megszólaltatni az új hőst. Végül a riporter nem engedte ki a kezéből a lehetőséget, és a csatorna színeiben készülhetett el a portré a férfiról, akiről itt is bebizonyosodott,
Hamar kiderült azonban a rutinos producerek számára az is, hogy bár spontán és szórakoztató figura Kai, de megzabolázhatatlan. Erről mesélnek azok az ámokfutásai is, hogy a műsorfelvétel idejére kapott hotelszobájából percek alatt kidobták, miután gördeszkával hajtott végig a patinás Roosevelt hotel recepcióján, pedig ekkor még nem is tudták, hogy érkezésekor levizelt egy csillagot a hollywoodi Hírességek sétányán közvetlenül a szálloda előtt. A random vizelés egyébként hamar védjegyévé vált: a talkshow felvételére igyekezve az épület előtti Kimmel-plakátnál is könnyített magán, majd a műsorvezetőtől kapott 500 dollárját rögtön az őt fegyelmező biztonsági őr kezébe nyomta bocsánatkérésként. Innen egyébként a rendőrök vitték el, de csak azért, mert az ominózus fejszés ügy miatt egészen addig nem találták meg, végül Kimmel Twitter-posztja alapján derítették ki, hol van, így tudták kihallgatni az ügyben. Viselkedése és a koncentrálásra való képesség teljes hiánya miatt mégsem kapott saját reality show-t, és hamar kiderült az is, hogy a zenei karrier sem az ő pályája – az egyik koncerthelyszínről a szokásos vizelési mániája miatt rakták ki. A kicsit őrült, de szerethető hippi képe azonban töretlenül tartotta magát a közvélekedésben annak ellenére, hogy láthatóan nem stimmelt vele valami.
Családi traumák a furcsa viselkedések mögött
A közvéleményt nyilvánvalóan érdekelte, honnan is jön egy ilyen furcsa figura, de tőle nem sok információra számíthattak: Kai azt hangoztatta, hogy a családjától rég eljött, számukra már jó ideje halott. De ennél sokkal zavarba ejtőbb dolgokat is elárult, többek közt a Reisbeck által készített riportfilmben is, amelyből érdekes módon épp ezeket a részeket kihagyták – a riporter szerint azért, mert a műsor jellege miatt túl komornak ítélték.
A dokumentumfilmben hozzáteszik, hogy a rengeteg marihuánát és alkoholt fogyasztó Kai szavahihetősége megkérdőjelezhető, de mindenképp furcsa egy dokumentumfilmben, hogy ezeket a félmondatokat mindenféle kommentár nélkül lógni hagyják, márpedig több mint problémás egy feltételezett szexuális zaklatásról valló férfi esetében annyival lezárni a témát, hogy úgyis egy balhés alakról van szó, aki elszívta az agyát.
A film megszólaltatja a férfi édesanyját és unokatestvérét is, ők mesélik el, hogy nemcsak az életét, de a nevét is hátrahagyta: kiderült, hogy valójában Caleb McGillivarynek hívják, és a kanadai Edmontonból származik. Édesanyja szerint ugyan tényleg bezárta, de csak a saját érdekében. Már gyerekkorában is balhés volt, egyszer a házukat is megpróbálta felgyújtani, és hiába vetették alá vizsgálatoknak annak érdekében, hogy feltárják a mentális problémáit, semmilyen rendellenességre nem derült fény.
Ahogy halad előre a dokumentumfilm, úgy tűnik fel egyre több szereplő, akik Kai sztorizgatásait idézik fel többek közt arról, hogy egy zenei fellépés alatt erőszakos esetekről hencegett, vagy egy rendőr, aki szerint McBride lefegyverzése egyáltalán nem önvédelem, hanem erőszakos dühkitörés volt. Ezekkel mind megágyaznak a következő tragédiának, ami alig három hónappal azután történt, hogy a férfi pillanatok alatt internetes celebbé vált.
Hősből gyilkos
Kai New Yorkban ismerkedett össze egy 73 éves ügyvéddel, Joseph Galfyval. A férfi szállást kínált neki, majd Kai a következő estére is visszatért a férfihoz. Néhány nappal később az idős férfi szomszédjának feltűntek a postaládánál hagyott levelek, és a házba bejutva a hálószobában megtalálta Galfy félmeztelen, agyonvert holttestét. A nyomozás nem tartott sokáig tekintve, hogy Kai telefonszáma és vonatjegye is a helyszínen volt, az állomás kameráin pedig látható volt, hogy a két férfi öleléssel búcsúzik egymástól. Három nappal később letartóztatták, azzal védekezett, hogy az első estén Galfy bedrogozta és megerőszakolta, majd mikor második nap is ugyanezt tette volna, Kai rátámadt, majd elmenekült a helyszínről. A férfit börtönbe vitték, hat évet várt a tárgyalásra, miközben a hírek szerint legalább egyszer megpróbálta megölni magát. Letartóztatását követően ismét felizzott a közösségi média: ki a szabadon engedését követelte, ki gyilkosozásba kezdett, mindenesetre újra mindenkinek megvolt a véleménye a férfiról. A tárgyalása végül csak 2019-ben kezdődött, amely szintén nem nélkülözte a hihetetlen epizódokat: Kai a meghallgatáson saját védőügyvédjével ordítozott, majdnem kitiltották a tárgyalóteremből, és végig agresszívan viselkedett.
Legutóbb 2021-ben fellebbezett – sikertelenül. Kissé homályos része a dokumentumfilmnek, hogy nem térnek ki a nyomozás azon részére, miért nem hitték el egyáltalán a férfi vallomását a nemi erőszakról. Mindössze három érv hangzik el ez ellen: Kai testén nem voltak olyan sérülések, amelyek azt igazolnák, hogy dulakodtak, valószínűtlen, hogy a nemi erőszak után valaki visszamegy a helyszínre, illetve a férfi szomszédai szerint Galfy sosem tett volna ilyet.
A dokumentumfilmben ugyan rengeteg felvétel látható Kairól, arról nem esik szó, hogy mennyi köze volt a filmhez, benne van-e a keze abban, hogy a Netflix a majdnem tíz évvel ezelőtti sztori hullámát meglovagolva újra felmelegíti az akkori szenzációt. Erre maga Kai adta meg a választ, aki a The Tabnak juttatott el egy levelet. Ebből kiderült, hogy a Netflix valóban megkereste, két producerrel beszélt is, de az együttműködés nem jött létre.
A Netflix filmet csinált a letartóztatás előtti életemről, de elutasították, hogy fizessenek nekem érte. Ha film készül mondjuk O. J. Simpson sportkarrierjéről a letartóztatása előtt, hidd el, hogy elég jó pénzt csinál belőle. Azok a férfiak, akik nőket erőszakolnak és ölnek, pénzt kapnak a börtön előtti hírnevükért. Én a halál torkából mentettem meg egy nőt, és állítólag megöltem egy nemi erőszaktevőt, erre a Netflix könyörtelenül kizsákmányol
– állt a portálnak elküldött levelében. A férfi a börtönben töltött ideje alatt sem nyugszik, egy videóban arról beszélt, hogy mindent megtesz a szabadulása érdekében, emellett egy közösségi finanszírozással foglalkozó felületen kampányt is indított saját szabadságát kitűzve célul, eddig több mint 5000 dollár gyűlt össze.
A Netflix dokumentumfilmje nemcsak bemutatja Kai történetét, hanem akaratlanul maga is a sztori szereplőjévé válik azzal, hogy pontosan ugyanazt csinálja, amit bemutatni hivatott. A történet egyik kiemelkedően fontos eleme az,
Szerencsésen megválasztott szempont az, miként működtek már 2013-ban, a mémek és virálisan terjedő szenzációs sztorik hajnalán is az emögött dolgozó, kontrolálhatatlan mozgatórugók, hogyan léptünk át abba a korba, amikor pillanatok alatt lehet bárkiből internetes celeb, és hogyan asszisztál ehhez a showbiznisz is azzal, hogy szinte gondolkodás nélkül vágnának hozzá egy-egy érdekesebb archoz azonnal egy realityműsort. És bár a fejszés stoppos már börtönben van, a köré épített mítoszt tovább építi a streamingszolgáltató, amely tíz évvel a történtek után kéri a maga részét a sztoriból.
A true crime-dokumentumfilmek és sorozatok terén az utóbbi időben iszonyatos tempót diktáló Netflix azonban ebben az esetben meglehetősen elnagyoltan teszi ezt: a dokumentumfilmnek mintha egyáltalán nem lenne íve, fókusza, csupán megszólaltatnak egy rakás embert, akik láthatóan csak mondják a magukét, az így összeálló véleményekből formálnak valamiféle igazságot. A konklúzió világos: hiba azonnal felmagasztalni valakit, aki egyébként egy erőszakos tettel ment emberi életet, ugyanez a kedves népi hős három hónappal később agyonverhet valakit. Az egyértelmű „hősből gyilkos” narratíva mellett azonban elsikkad az, hogy egy láthatóan nehéz sorsú, mentális problémákkal küzdő férfi megdöbbentően szomorú történetéről van szó, akiből szenzációt lehetett gyártani. A dokumentumfilmben elmondják: Kai történetén mindenki nyerészkedni akart. A Netflix most ugyanezt teszi.
A fejszés stoppos (The Hatchet Wielding Hitchhiker), 85 perc, 2023. Elérhető a Netflix kínálatában.
