Hunyadi Mátyás szabadulása fejében vette feleségül Podjebrád György cseh király lányát, Katalint 1463-ban, az ifjú királyné azonban egy évvel később, első gyermeke (egy csupán rövid ideig élt fiú) születése után nem sokkal meghalt. A király egyik legfőbb kötelessége trónörököst hagyni az országra, de Mátyás tervei sorra dugába dőltek: az ősi európai dinasztiák fejei nem szívesen adták lányaikat az alacsony nemesi sorból származó Hunyadi János fiához. Emiatt a magyar külpolitika egyik legfontosabb célja több mint egy évtizeden át a megfelelő házasság kieszközlése volt az uralkodó számára – írja a Múlt-kor.hu.
A magyar diplomácia végül 1474-ben értek révbe azzal, hogy megnyerte I. Ferdinánd szicíliai (nápolyi) király lányát, Beatrixot. A leendő királyné származását tekintve Európa előkelőségei közé tartozott, 1475 nyarán Mátyás követei a nápolyi királyi udvarban „per verba de futuro” (ez a jövőre vonatkozó elköteleződés a mai fogalmaink szerinti eljegyzéshez áll közel) megkötötték a házasságot. Az új magyar királyné 1476 decemberében lépett magyar földre, majd 12-én koronázták magyar királynévá, 22-én pedig a budavári Nagyboldogasszony-templomban (ismertebb mai nevén: Mátyás-templom) megerősítették az előző évben követek útján tett fogadalmukat.
Beatrix Budára érkeztekor tizenkilenc éves volt, a nápolyi királyi udvarban nevelkedett, kifinomult ízlésű hölgy. Gyorsan belopta magát mind a király, mind az udvartartás szívébe, és hamarosan döntő befolyást gyakorolt a királyi udvar élete fölött. Osztozott Mátyással a tudományok iránti rajongásában, sőt a korabeli beszámolók szerint Beatrix a hadjáratokra is elkísérte férjét, és a diplomáciában is szerepet vállalt: Bonfini írja például, hogy Mátyás és II. Ulászló 1479-es olmützi tárgyalásán Beatrix többször is sakkozott Ulászlóval. A frigy ugyan érdekből köttetett, de nincs okunk megkérdőjelezni a krónikák szavát:
Közös gyermekük nem született, ezért ismerte el törvényes fiának Mátyás a házasságon kívül született fia, Corvin János, és tett meg mindent öröklése érdekében, a király 1490-es halála után Beatrixra hamarosan rávetült a gyanú árnyéka. Férje váratlan végzetét már a kortársak közül többen mérgezésnek tulajdonították, és a királynét gyanúsították vele. Ezt azonban semmi nem támasztja alá, és már csak azért is valószínűtlen, mert a korabeli magyar jogrendben Beatrix hatalma és befolyása teljes mértékben férjétől, a királytól eredt, így a legkevésbé sem állt érdekében Mátyást megölni.
