Thomas Thwaites évekig irigyelte a kecskéket, hogy mennyivel szabadabb életet élhetnek, mint az emberek, és mennyivel kevesebb stressz éri őket. Ezért úgy döntött, kipróbálja a kecskelétet: pataprotézit vett fel, füvet próbált enni – írta a LadBible.
A BBC Radio 4-nak úgy emlékszik vissza Thwaites az előzményekre, hogy először gyerekkorában irigyelte meg a macskákat, hogy nem kell iskolába járniuk. Aztán a macskák helyett a kutyák kerültek a középpontba, miután unokatestvére kutyájára kellett egyszer vigyáznia.
Thwaites nem csak a stressztől akart megszabadulni, annak is utána akart járni, mennyire lehet megközelíteni azt a célt, amit már őseink is akartak.
Végeztem egy kis kutatást, és könnyen rá lehet találni az összes őskori falfestményre, amelyek félig ember-félig fenevad teremtményeket ábrázolnak.
Kilenc hónapon keresztül készült Thwaites, hogy megvalósítsa az ötleteit, illetve szerzett rájuk pénzt. Így készültek el egy egyetemen a művégtagok, -paták.
Arra is gondolt, hogy műgyomrot is beszerez, hogy a füvet könnyebben megemészthesse, de végül erről a tervéről lemondott, mert felhívták arra a figyelmét, hogy komoly egészségügyi problémái lehetnek.
Végül az Alpokba vonult el kecskeként élni. Az ott eltöltött három napot „ különleges időnek” titulálja.
Azóta élményeiről ki is adott egy könyvet, a GoatMan: How I Took A Holiday From Being a Human (Kecskeember: Hogyan szakadtam ki az emberi létből nyaralni. A könyv nem csak a három napot írja le, hanem az oda vezető kilenc hónapos felkészülést is.
Előző könyve a Toaster Project (Kenyérpirító-projekt) névre hallgatott, és arról szólt, hogyan lehet a semmiből megépíteni egy kenyérpirítót. Az ötletet Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak című regénye adta, amiben az egyik szereplő képtelen összeszerelni egy kenyérpirítót, miután leszállt egy primitív bolygóra.
