„Vége a nyerészkedésnek!” felkiáltással Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter odacsapott a nagybefektetőknek, és lecsökkentette az általuk realizálható kamatot. A múlt héten megjelent kormányrendelet alapján hivatalossá is vált a kamatsapka, amelynek lényege, hogy az intézményi befektetők – például befektetési alapkezelők, biztosítók, nyugdíjpénztárak, lakás-takarékpénztárak –, valamint a legalább 20 millió forintot betétbe helyező lakossági ügyfelek nem kaphatnak több kamatot a 3 hónapos diszkont kincstárjegy hozamánál (ez jelenleg 11,79 százalék). A rendelkezés egyelőre 2022. november 22. és 2023. március 31. között érvényes.
Mindez azért lényeges, mert az ősz elején a forintpiacon tapasztalt mini-valutaválság idején a Magyar Nemzeti Bank (MNB) úgy döntött, hogy a kereskedelmi bankoktól 18 százalékos kamat mellett is befogadja az egynapos betéteket. A devizapiaci szereplők szerint ez volt talán a legfontosabb fegyver, amely a forintgyengülés elejét vette. A jegybank éppen a mindenkori leggyengébb árfolyamszintet produkáló napot követően, október 14-én hirdette meg egynapos betéti gyorstenderét, amely mostanra hatalmas pénzszivattyúvá vált.
Szeptember-októberben a forint szinte megállíthatatlan gyengülését részben az okozta, hogy a befektetők nagy mennyiségben vettek fel spekulatív short pozíciókat. Az egynapos betét azonban nemcsak a hazai deviza vonzerejét növelte meg, hanem megnehezítette a forint shortolását is, hiszen 18 százalékos kamat mellett már nagyon drága és kockázatos üzlet a magyar deviza további esésére spekulálni.
Az egynapos jegybanki betét felsrófolása a nagybefektetők számára azt jelentette, hogy a bankokon keresztül, egyedi megállapodások alapján akár a 18 százalékhoz közeli kamatot is elérhettek. Mostantól viszont ezt a lakosság nagy része számára elérhetetlen kamatszintet már a nagybefektetők közül is kevesebben vehetik igénybe, ami eleinte rémületet okozott pénzügyi körökben: többen azt jelezték, hogy a döntés a forint összeomlásához vezethet.
Megússza a forint, éppen azért, mert csak a magyarokat zárják ki
Az új jogszabály alapján csak a hazai befektetési cégek betétjeit érinti a kamatsapka, míg a bankközi devizapiacon továbbra is fennmaradhat a 18 százalékos kamatszint. Tehát abban az esetben, amikor kötünk egy forint/euró ügyletet, a kamatkülönbözet továbbra is ezt az alapkamatnál jóval magasabb kamatszintet tükrözi.
Az MNB jelzései arra utalnak, és a piac is beárazta, hogy ez a 18 százalékos kamatszint egy idő után meg fog szűnni. Az egyéves swap esetén – amely azt tükrözi, hogy a bankközi piacon a következő egy évben átlagosan milyen kamatszintre számítanak a szereplők – az elmúlt hetekben 13–14 százalék körüli szintet áraztak. Ez azt mutatja, hogy a 18 százalékos egynapos betétet inkább csak vészmegoldásnak tartja mindenki.
Nagy Márton gazdasági miniszternek kettős célja lehetett: fenn kívánja tartani a forint erejét, ugyanakkor a magyar szereplőknek – akik úgysem tudnak elmenekülni – nem akar ekkora kamatot biztosítani, ők vegyenek inkább állampapírt.
A hazai intézményi befektetők így versenyhátrányba kerülnek, de nem tudnak mit kezdeni, hasonlóan a latin-amerikai országokhoz, amolyan „foglyul ejtett befektetővé” válnak, a helyi szereplőket ugyanis könnyű rákényszeríteni bármire. Ezzel a lépéssel a kormány a különadók politikai szisztémáját folytatja: a 2010-es évek elején is azokra a vállalatokra vetették ki az extrasarcot, amelyeknek az infrastruktúrája Magyarországon volt, s azt nem tudták elvinni innen.
Mindenki vegyen állampapírt!
A kormánynak egyre nagyobb nehézséget okoz finanszírozni az államadósságot, mivel a külföldi befektetők kötvényvásárlásai nagyon beszűkültek a forintállampapírok piacán. Nem ok nélkül kellett magasabb kamatozású lakossági kötvényeket nagy tömegben kibocsátani. Az ötéves Magyar Állampapír Plusz átlagosan 4,95 százalékos hozam mellett kiment a divatból, az emberek azonban nem kapkodnak az újdonságok után sem, hiszen az egyéves lakossági papírokra kínált 7 százalék igencsak elmarad az intézményi papírok hozamához képest.
A kamatsapka fő célja az volt, hogy a lakossági megtakarításokat betereljék állampapírokba. Hiszen az elmúlt háromnegyedévben látványos volt, hogy az emberek szinte menekítették megtakarításaikat az államkötvényekből a befektetési alapok felé – magyarázta lapunknak Király Júlia közgazdász, az MNB egykori alelnöke. A jegybank harmadik negyedévi előzetes adatai alapján az állampapírok iránti kereslet durván visszaesett, miközben az államkötvényekből kiáramló lakossági pénzeket a részvénypiac és a befektetési alapkezelők nyerték meg.
Igaz, még nagyon szórványosan, de már megindult a mozgolódás a bankbetétek piacán is: jelzésértékű, hogy az OTP Banknál szeptembertől már 7 százalékos kamat mellett is leköthető pénz, novemberben pedig a Cetelem rukkolt elő az első olyan ajánlattal, amelyik már lekötés nélkül is 9 százalékos kamatot kínál, ezzel egyszerre kétéves lekötésre már 12 százalékos éves kamatot ad.
Minden feltétel adott, hogy beinduljon a verseny a bankok között a lakossági megtakarításokért. Ám a kamatsapka azzal a hatással is járhat, hogy lefékezi ezt a folyamatot, hiszen a 20 millió forintnál nagyobb betéttel rendelkezők már nem juthatnak hozzá 11,79 százaléknál nagyobb hozamokhoz. Jelenleg
Egyelőre nehéz megbecsülni, hogy az állampapírpiac mennyit nyerhet, és az intézményi befektetők mennyit veszíthetnek a kamatsapkával, ehhez egyenként végig kellene böngészni az alapok portfólióját, ráadásul a szabályozás is tele van bizonytalansággal – magyarázta Király Júlia.
Ha az intézményi befektetők által kezelt vagyon alapján megpróbáljuk súlyozni, hogy mit jelent a lépés, akkor az körülbelül 1 százalékpontos kamatcsökkentésnek fele meg.
A befektetési alapok letétkezelői éppen most próbálják kitalálni, hogy az ügyletek szintjén mit jelent az új szabályozás. Ez elég nagy kavarodást okoz, és senki nem tudja még, hogy miként juthatunk, és miként nem juthatunk hozzá különféle kamatszintekhez. Annál jóval bonyolultabb a helyzet egy intézményi befektetőnél, mint hogy betesszük egy betétbe a pénzt egy kereskedelmi bankhoz. Jelenleg minden szereplő azon igyekszik, hogy mégis megkaphassa ezt a magasabb kamatszintet – mondta Zsiday Viktor. Nyilván az összes ilyen többes kamatrendszer esetén rabló-pandúr viszonyba kerül a szabályozó és a piaci szereplők. Az utóbbiak megpróbálják megtalálni azt a kiskaput, ami éppen nem vonatkozik rájuk a törvény alapján, majd egy idő után ezt észreveszi a döntéshozó, és megpróbálja bezárni.
Újabb csapás a jegybanki hitelességre
„Ha lett volna vér a pucájában az MNB Monetáris Tanácsa tagjainak, akkor a kamatsapka bejelentésének napja lett volna az a nap, amikor kollektíve felállnak. A jegybank legfelső döntéshozó szerve ugyanis ezzel megszűnt releváns döntéshozó szerv lenni” – értelmezte a helyzetet Király Júlia, aki szerint a miniszteri bejelentés rombolja a MNB amúgy is megcsappant hitelességét. Hiszen egy szereplő helyett gyakorlatilag most már kettő alakítja a monetáris politikát, és a pletykák szerint nincsenek is feltétlenül jó viszonyban egymással.
Márpedig ha úgy gondolják a befektetők, hogy nem átlátható a monetáris politika, ráadásul alakítói nem is ugyanazokat a célokat tűzték ki maguk elé, akkor ez csökkenti az ország megbízhatóságát, csökkentheti a forint vonzerejét, és a stabilizálásához esetleg megint magasabb kamatokra lesz szükség.
Afelé haladunk, hogy egy megbízhatatlanabb kategóriába, a Törökország és Argentína fémjelezte országcsoportba soroljanak minket a befektetők. Argentínában is be van ársapkázva kétezerféle termék, van nyolcféle devizaárfolyam, amelyek az importőröknek, a turistáknak és másoknak különböző szinteket írnak elő. De éppen ezekben az országokban a legmagasabb az infláció, a legsérülékenyebb a devizaárfolyam, miközben hosszú távon alig képesek felmutatni értelmezhető gazdasági növekedést – mutatott rá Zsiday.
A nyugdíjpénztárak megúszhatják
„A nyugdíjpénztárak jellemzően csak a folyó szolgáltatási kiadásaik pénztártagok felé történő kifizetése idején, átmenetileg használják az egynapos betétet. Például akkor, ha egy pénztártag igényel egy szolgáltatást, azt kiegyenlíti, majd a pénzt rávezetik a betétre, ahonnan már rögtön másnap kifizetik. Ezek marginális részei a pénztári befektetéseknek, nem hiszem, hogy bármilyen befolyással bírnának a működésre” – mondta lapunknak Kravalik Gábor, az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségének főtitkára.
Úgy látják tehát, hogy ez nem a pénztárak vonatkozásában tett megszorító intézkedés. De mivel az ő vagyonukat is a befektetési alapkezelők mozgatják, arra már nincs rálátásuk, hogy azok mennyire próbáltak élni az egynapos betétek lehetőségével. Ez egyes pénztárak között is nagy szórást mutathat. Annyi biztos, hogy a nyugdíjpénztári vagyonok nagy része jellemzően lekötött vagyon, nem lehet belőle kiszállni, hogy most átpörgessék egy egynapos betétállományba, majd visszategyék hosszú államkötvényekbe vagy részvénykitettségekbe, mert ezeknek a váltásoknak jelentős tranzakciós díjai vannak, melyek el is vinnék azokat az előnyöket, amelyeket egy ilyen egynapos befektetési lehetőség tudna biztosítani.
Ezzel szemben a pénztárak komoly államkötvény-vásárlók, mivel konzervatív befektetési stratégiát követnek, és az alapok többségének portfóliójában a magyar állampapírok vannak túlsúlyban – fogalmazott a főtitkár.
