Lotfi Begi a Magas és Mély című műsorban beszélt arról, hogy tizennyolc éves volt, amikor kiderült, hogy nem az a vér szerinti édesanyja, akit annak hitt. A Blikk szemlézte a műsort, amiben az iráni származású zenész elmondta, családjával a polgárháború elől menekültek el, a nyolcvanas években telepedtek le Magyarországon. Ekkor Lotfi Begi csecsemő, bátyja hároméves volt. Később egy öccsük is született, akivel az anyjuknak különlegesen szoros kapcsolata alakult ki hozzájuk képest. Sokáig nem foglalkozott ezzel, hiszen alapvetően mindent megkapott a szüleitől, de olykor úgy érezte, valami miatt feszültség van a családban.
Úgy tűnt, mintha minden rendben lenne, de nem volt. Mindig hiányzott valami, nem állt össze a kép. Tizennyolc éves voltam, amikor elmondták, hogy miközben világra jöttem, az édesanyám belehalt a szülésbe. Az életem első néhány évére egyáltalán nem emlékszem, így én édesapám új feleségét hittem édesanyámnak. A mai napig őt tartom az anyukámnak, mert a mostohaanya nem megfelelő szó rá, jó volt hozzám és a bátyámhoz is. Az öcsénkkel azonban egészen más volt a kapcsolata, bensőségesebb, amiért sokáig magamat okoltam. Úgy éreztem, ez az én hibám.
Lofi Begi a mai napig nem tudja eldönteni, hogy a szülei jót vagy rosszat tettek azzal, hogy elhallgatták előle az édesanyja halálát. Nemcsak a felnőttek, de a bátyja is titkolózott előtte, neki ugyanis voltak emlékei az édesanyjukról, ám erről sosem beszélt a testvérének.
Nyilvánvaló, hogy nem akartak nekem rosszat. Meg akartak védeni ennek a tehernek a súlyától. Sokszor feltettem magamnak a kérdést, mi a helyes döntés egy ilyen helyzetben, de nem tudom. Komoly törés ez számomra, amivel sokáig nem akartam foglalkozni, egészen mostanáig.
