Kicsit kontraproduktív híroldalként ilyen tudományos tanulmányról beszámolni, de a Health Communication szaklapban fontos tanulmány jelent meg a hírfogyasztás és a mentális, illetve fizikai egészség kapcsolatáról. Az EurekAlerten megjelent sajtóközlemény szerint azok az emberek, akiknek rögeszmés késztetésük van arra, hogy állandóan csekkolják a híreket, nagyobb valószínűséggel szenvednek stressztől, szorongástól, valamint a fizikai egészségük is rosszabb, mint azoknak, akik kevesebbszer néznek rá a hírekre.
Az elmúlt két évben aggasztó globális események sorozatát éltük át, a koronavírus-járványtól a környezeti katasztrófákon át az orosz-ukrán háborúig, nem csoda, hogy általánosságban is megnőtt a hírfogyasztás. Sok ember számára azonban a rossz hírek olvasása átmenetileg a tehetetlenség és szorongás érzetét váltja ki. Mások számára viszont a 24 órás hírciklus komoly hatással lehet a mentális és fizikai jólétre – amint azt ezek a friss kutatási eredmények mutatják, a magas szintű hírfüggőségtől szenvedők pedig
„Ha szemtanúi vagyunk ezeknek az eseményeknek, az állandó éberségi állapotot válthat ki egyes emberekben, akik számára a világ sötét és veszélyes helynek tűnik” – mondja Bryan McLaughlin, a Texas Műszaki Egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője. „Egy ördögi kör alakulhat ki, amelyben továbbra is megszállottan figyelik a híreket, és éjjel-nappal keresik a friss információkat, hogy enyhítsék érzelmi szorongásaikat. De ez nem segít, és minél többször nézik a híreket, annál jobban kezd ez a jelenség beavatkozni életük más területeibe.”
A köznyelvben hírfüggőségként ismert jelenség tanulmányozásához McLaughlin és munkatársai, dr. Melissa Gotlieb és dr. Devin Mills egy 1100 amerikai felnőtt részvételével végzett online felmérés adatait elemezték. Ebben arról kérdezték az embereket, hogy mennyire értenek egyet az olyan állításokkal, mint „annyira elmerülök a hírekben, hogy elfelejtem a körülöttem lévő világot”, „gyakran foglalkoztatnak a hírekkel kapcsolatos gondolatok”, „úgy találom nehéz abbahagyni a hírolvasást vagy a hírnézést”, és „gyakran nem figyelek az iskolában vagy a munkahelyemen, mert híreket olvasok vagy nézek”. Arról is kérdezték a válaszadókat, hogy milyen gyakran tapasztaltak stresszt és szorongást, valamint olyan fizikai kóros állapotokat, mint a fáradtság, fizikai fájdalom, gyenge koncentráció és gyomor-bélrendszeri problémák.
Az ilyen emberek gyakran annyira elmerültek a hírekben, hogy a történtek uralták az ébrenléti gondolataikat, megzavarták a családdal és a barátokkal töltött időt, megnehezítették az iskolára vagy a munkára való összpontosítást, és hozzájárultak a nyugtalansághoz és az alvásképtelenséghez. Talán nem meglepő, hogy a problémás hírfogyasztók szignifikánsan nagyobb valószínűséggel tapasztaltak mentális és fizikai problémákat, mint azok, akiknél alacsonyabb volt a hírfogyasztás mértéke, még akkor is, ha az eredményeket korrigálták a demográfiai jellemzőkre, a személyiségjegyekre és az általános hírfogyasztásra.
Arra a kérdésre, hogy a felmérés résztvevői milyen gyakran tapasztaltak mentális vagy testi problémák tüneteit az elmúlt hónapban, a résztvevők azt válaszolták:
- A súlyosan problémás hírfogyasztók 73,6 százaléka számolt be arról, hogy „kicsit” vagy „nagyon” tapasztalt mentális zavart – míg a gyakori tünetekről a vizsgálat többi résztvevőjének csak 8 százaléka számolt be.
- A súlyosan problémás hírfogyasztók 61 százaléka számolt be arról, hogy „kicsit” vagy „nagyon” tapasztalt testi rosszullétet, míg az összes többi résztvevőnél csak 6,1 százalék volt ez az arány.
McLaughlin szerint az eredmények azt mutatják, hogy célzott médiaműveltségi kampányokra van szükség, amelyek segíthetnek az embereknek egészségesebb kapcsolatot kialakítani a hírekkel.
