A Kínai Néphadsereg (PLA) éleslőszeres hadgyakorlatot folytat Tajvan partjainál, rakétákat lő át a sziget felett. Egyes szakértők már „kvázi-blokádot” emlegetnek – egyet ért velük?
Bár Tajvan körül több zónában zajlanak a gyakorlatok, a PLA a nyugati partokra, vagyis a Tajvani-szorosra összpontosít. Ebben a térségben három zónában van jelen a kínai haderő: északon Csilung, délen pedig Kaohsiung kikötőinél, illetve a Tajvani-szorost kettéválasztó politikai határvonalnál, az úgynevezett középvonalnál. A sziget keleti partjainál zajló mozgósítás látványosabb, de nem fenntartható. A Tajvantól észak-keletre fekvő két zóna ugyanis nagyon közel esik a Japánhoz tartozó szigetekhez, illetve az egyik zóna átnyúlik a Japán által felügyelt kereskedelmi övezetbe. Ezzel a kínai flotta nagyon közel került az ott állomásozó amerikai erőkhöz. A dél-keleti zóna pedig blokkolja a Bashi-csatornát, a térség egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalát. Ezeknek a Csendes-óceánnál fekvő, keleti területeknek a blokkolását hosszú távon nem tudják biztosítani. Ezért gondolom úgy, hogy a mostani gyakorlat inkább a sziget másik oldaláról, a Tajvani-szorosról szól: Kína célja a status quót garantáló középvonal elmosása, miközben a Csilung és Kaohsziung partjaihoz küldött erőkkel a tajpeji kormány tűrőképességét teszteli. A blokád tehát nem a legpontosabb meghatározása a helyzetnek.
Hivatalosan egy hétig tart a hadgyakorlat. Bízhatunk abban, hogy a PLA valóban visszavonul majd, és lezárul a válság?
Ez egy katonai művelet, amit politikai szándék vezérel. A hadgyakorlattal Peking megzavarja az ellátási láncokat, ami különösen a félvezetőpiac és az energiaellátás szempontjából kényes kérdés. A tajvani piac ellátása csökkenni kezd majd, az árukiesés begyűrűzik a kis- és középvállalkozások szintjére. Ha ez megtörtént, egy viszonylag nagy és befolyásos társadalmi csoport válik kritikussá a tajvani kormánnyal szemben. Amit most látunk, a tajvani belpolitika destabilizálását szolgálja. Mivel egyetlen hét alatt nem zajlik le ez a folyamat,
a válságnak aligha lesz vége a jövő héten. Arra számítok, hogy bár hullámzó intenzitással, de legalább augusztus 20-áig folytatódnak a katonai műveletek.
Akkor lesz vége a Kínai Kommunista Párt csúcsvezetését felvonultató találkozónak, azt követően a helyzet talán enyhülni fog.
Amit most látunk, kísértetiesen hasonlít az Ukrajna elleni orosz támadást megelőző napokhoz: Oroszország is hadgyakorlatok céljából vonult az ukrán határhoz, és elemzők akkor is azzal érveltek, hogy az erőfitogtatás célja a kijevi kormány destabilizálása. Kell tartanunk attól, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök elleste a trükköt Putyintól, és hamarosan teljes invázió indul a sziget ellen?
Az eddigi mozgósítások nem utalnak arra, hogy Kína invázióra készülne. A PLA által felvonultatott eszközök mennyisége és típusai sem biztosítanák Tajvan sikeres megszállását. Ha mégis támadnának, az nagyon ostoba döntés volna.
Biztosak lehetünk abban, hogy a történtek után Pekingben tiszta fejjel gondolkodnak? Nancy Pelosi útja elég megalázó volt, talán a bosszúvágy felülírja a józan ész számításait.
Hszi Csin-pingnek nyilván nem esett jól a Pelosi-vizit, de azért nem volt akkora jelentősége ennek az útnak. Szerintem Nancy Pelosi (az Egyesült Államok Képviselőházának demokrata elnöke – a szerk.) elsősorban amerikai belpolitikai okok miatt jött Tajvanra. Külpolitikai vonatkozásban annyi történt, hogy az Egyesült Államok a napirend tetejére helyezte az emberi jogi kérdést a Kínával kapcsolatos párbeszédben, ami az elmúlt évtizedek óta lecsúszott a napirendi pontok aljára. Hszi Csin-ping döntéseinek megértéséhez az időzítés a kulcs: a pekingi politikában a színfalak mögött fontos belpolitikai meccseket játszanak. Hszi Csin-ping tehát próbálja saját érdekébe állítani Pelosi útját. A Tajvannal szembeni fellépés erődemonstrációt mutat a politikai riválisok számára is.
Ez rosszul is elsülhet, hiszen a kínai agresszió láttán a térség más országai, például Dél-Korea vagy Japán eltávolodhatnak Pekingtől.
Ezek bonyolult viszonyok, a térség országainak különbözőek a kapcsolatai Kínával és Tajvannal egyaránt. Ez egyébként az eddigi reakciókból is jól látható. Szöul részéről eddig nem láttunk határozott reakciót, míg Tokiónak nem volt más választása, mint hogy kiálljon Tajvan mellett.
Mi a helyzet az Egyesült Államokkal? Nancy Pelosi nem változtatott az amerikai állásponton, továbbra sincs garancia arra, hogy Washington katonai támogatást nyújt Tajvannak egy kínai támadás esetén.
Az amerikai álláspont helyzetfüggő, Kína lépéseitől, és az adott tajvani reakcióktól függ. Ha gyors eszkalációra kerül sor, az Egyesült Államok lépéskényszerbe kerül, és be kell avatkoznia. Ha cserben hagyná Tajvant, az stratégiai szempontból súlyos csapást jelentene az USA számára.
Ha az Egyesült Államok mégis késlekedne: a tajvani hadsereg felkészült egy kínai támadás kezelésére? A szakmában erről nincs mindenki meggyőződve.
A válaszhoz külön kell választanunk a stratégiai tervezés és előrejelzés, valamint a harci felkészültség kérdését. Pillanatnyilag az első képességről kaptunk visszajelzést. Elmondhatom, hogy az előrejelzés nagyon pontosan működött, a korábban felvázolt forgatókönyvekkel szinte pontosan megegyezik a PLA mozgósítása. Hadgyakorlatok indítása a középvonalnál, Kaohsziungnál és Csilungnál, illetve a sziget körbekerítése – ezekkel mind számolt a tajvani védelem. Csak az lepett meg minket, hogy mindezt egyszerre, egyetlen hullámban indítják el. Azt ugyanakkor hangsúlyoznám, hogy a PLA által felvonultatott képességek nem utalnak teljes invázióra.
Persze azt sem állítom, hogy nem sikerült ránk ijeszteniük.
Korábban jelentek meg elemzői előrejelzések arról, hogy Kína elsőként Tajvanhoz tartozó külső szigeteket szállna meg. Erre lát esélyt?
Ezt nem tartom logikusnak. Egy külső sziget megszállásával fokoznák a készültséget Tajvanon, miközben a nemzetközi közösség reakciójával is számolniuk kellene. Egy ilyen lépéssel Kína nem tenne szert semmilyen előnyre.
Megéri ez a sok stressz pusztán azért, hogy egy amerikai politikus Tajvanra jöjjön, és szépeket mondjon? Ha úgy vesszük, Pelosi csak megkavarta a slamasztikát, aztán angolosan távozott.
Ez jól hangzik, de szerintem nem ez történt. Valójában már a Trump-kormány idején prioritássá vált Tajvan kérdése Washingtonban, azóta tudni lehetett, hogy a folyamat konfliktushoz vezet majd. Nancy Pelosi kétségkívül lökött egyet rajta, de a látogatásának valójában nincs nagy jelentősége. Éppen ezért kell leszögeznünk, hogy most nem a tajvani vagy az amerikai kormány viselkedik furcsán. A helyzetet a kínai vezetés, Hszi Csin-ping reagálja túl.
