Amikor 2020 májusában megérkezett az alpolgármester levele, a XVIII. kerületi Flór Ferenc utca lakói úgy érezték, az önkormányzat szintet lépett, és már egzisztenciálisan is fenyegeti őket. A párbeszédes Petrovai László azt közölte az utcabeli tulajdonosokkal, hogy át kell adniuk ingatlanuk egy részét az önkormányzatnak, mert a kerítésük nem a valódi telekhatáron áll. Az alpolgármester 90 napot adott a kerítések elbontására és áthelyezésére. Azt is hozzátette, hogy ha a megadott határidőre nem tesznek eleget a felszólításnak, hatósági eljárást indít ellenük.
Ekkor már javában zajlott a háború a helyiek és az önkormányzat között. A tét egy több mint félmilliárdos beruházás volt. Azon ment a harc, hogy lebetonozzák-e az utcát, vagy sem. A lakók azt próbálták elérni, hogy a Flór Ferenc utcában továbbra se legyen semmilyen betonozás. Már korábban is visszavertek egy hasonló próbálkozást, és álláspontjuk azóta sem változott: az utca maradjon olyan, amilyen az elmúlt három évtizedben volt, szilárd burkolat nélküli.
A földes utcát ugyanis csak a páratlan oldalon építették be, egy szövetkezet 1988-ban húzta fel oda az első kétszintes, előkertes sorházakat összesen 59 lakással.
A Flór Ferenc utcát burkolat híján az elmúlt évtizedekben elkerülte a nagyobb autóforgalom, a lakók még útakadályokat is telepítettek, hogy megtartsák a környék sétálós, természetközeli jellegét, növényeket ültettek, a fák között most is futóösvények indulnak az erdő belseje felé.
A lakók elsöprő többsége egy helyi népszavazáson elutasította az útépítést, az ellenzéki (MSZP-sként megválasztott, de 2020 elején a DK-hoz csatlakozó) Szaniszló Sándor által vezetett önkormányzat mégis nagyon nehezen állt el az akkor már testületileg megszavazott, betervezett beruházás megvalósításától. A döntés különösen azért ment nehezen, mert mielőtt a lakókat beavatták volna, több száz millió forint uniós támogatást nyertek el a beruházásra.
A városvezetés 2020 őszén 28 óriásplakát kihelyezésével nyomasztotta a lakókat. Az egész utcát telerakták a beruházás előnyeit ecsetelő táblákkal, hogy rávegyék az ott élőket álláspontjuk megváltoztatására. Az ügy azonban akkorra a sajtóhoz is eljutott, és végül a 24.hu cikkének megjelenését követően 2020 októberében hivatalosan is lemondták az építkezést.
Petrovai alpolgármester az önkormányzat több képviselőjével együtt a hónapokon át tartó háborúskodás idején többször is célzott arra, hogy a lakók az évek során „betolták” az utat az erdőbe, és elkezdték „területszerzőnek” bélyegezni az akadékoskodó lakókat, ezzel is nyomást helyezve rájuk, hogy térjenek jobb belátásra.
A már idézett 2020. májusi levélben Petrovai végül hivatalos útra terelte az ügyet. Az önkormányzat levelében közölte, hogy a szilárd burkolatra való áttérés előkészítése során újból felmérték az utcát, és kiderült, hogy az egyik társasház „jogcím nélkül használja a közterületet”. Azt a kilenclakásos társasházat vádolta meg az utca több száz négyzetméteres sávjának önkényes kisajátításával, melyben a beruházás elleni közös fellépést szervező ügyvédnő lakott.
Dani Gabriella és családja csak néhány évvel korábban vásárolta meg a csendes környéken fekvő házrészt, a jelenlegi alapterülettel. Az adásvétel átment a földhivatalon, a tulajdoni lapon felfedeztek ugyan néhány feleslegesnek tűnő vonalat, ám akkor senki nem jelezte neki, hogy az ingatlannal probléma lenne.
Az ügyvédnő válaszlevelet küldött az önkormányzat vezetésének, felszólítva őket, hogy hagyják abba a lakók fenyegetését, tartsák tiszteletben a magántulajdonukat, és álljanak le azzal, hogy illegális területszerzőként állítják be őket, mert jóhírnévhez fűződő jogukat meg fogják védeni.
A lakók nyomozást is indítottak, hogy feltárják az alig több mint harminc éves, mégis eseménydús múlttal bíró ingatlan történetét. Levéltáraztak, előkerestek padlásokon kallódó régi iratokat, és az illetékes hivataloktól is megpróbálták beszerezni a megfelelő dokumentumokat. A hosszadalmas kutatás alapján végül arra jutottak, hogy nem ők tartoznak elszámolással az önkormányzatnak, hanem fordítva:
– Természetesen nem állt szándékunkban lebontani a kerítést, területet „visszaadni” pláne nem, hiszen az egyértelmű volt, hogy a lakók megvásárolták ezt. Az elmúlt két év alatt elvégzett nyomozás során az rajzolódott ki, hogy az eredetileg 3257 négyzetméteres telek egyszer csak 1262 négyzetméterre csökkent, a fennmaradó részt újabb lakóknak adták el, a telekalakítást pedig rosszul rajzolták be a földhivatali térképre – mondta a 24.hu-nak Dani Gabriella. Esetében különösen szembetűnő volt a telekhatárok hibás berajzolása. Az alpolgármester levele után értelmet nyert helyrajzi vonalak szerint ugyanis a konyháján keresztül húzódik a határ.
Az önkormányzat azt állította, hogy az 1990-es években az egész, kilenclakásos telek az önkormányzat tulajdonában volt. Ez a vagyongazdálkodási osztálytól 2021 őszén érkezett iratból derült ki. Ez volt az egyetlen levél, amelyben a kerület az elmúlt időszakban érdemi módon hajlandó volt reagálni az ügyvédnő megkereséseire. A vagyongazdálkodási osztály szerint 1998-ban egy, a szomszédban, a XIX. kerület polgármesteri hivatalban meghozott határozat alapján jogilag három részre osztották a telket, így maradt meg az eredeti lakóknak 1262 négyzetméter a 3257-ből.
Az ügyvédnő szerint viszont az önkormányzat állításai nem felelnek meg a valóságnak. A lakások tulajdoni lapjain ugyanis az áll, hogy a lakások első tulajdonosai a kivitelezést végző Mikszáth Kálmán Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezettől vették meg az ingatlanokat. Az akkoriban óriási késésekkel dolgozó földhivatal azonban hosszú évekig nem jegyezte be az adásvételeket. A Flór Ferenc utcai lakások esetében olyan sokat késett a regisztráció, hogy 1998-ban a majd’ egy évtizeddel korábbi adásvételeket „be is előzte” az önkormányzattól érkező telekmegosztó határozat. Egy most előkerült irat tanúsága szerint Mester László, a XVIII. kerület akkori polgármestere küldött kísérő levelet a földhivatalnak, amelyben a határozat gyors bejegyzését kérte.
Cáfolta az önkormányzat állításait a társasház egyik eredeti, ma is ott élő lakója is. Mészáros József azt mesélte lapunknak, hogy 1988-ban még a tanácsi lakásukat is vissza kellett adniuk, amikor megvásárolták az építés alatt álló házat. Akkoriban a kilenclakásos egységhez tartozott a 3257 négyzetméteres osztatlan telek. Az udvar így elég nagy volt ahhoz, hogy kertészetet, gyermekjátszóteret tartsanak fenn rajta közösen. Sőt, bérlőként ott működött a szövetkezet által hátrahagyott felvonulási épületben egy kisbolt is, melyet később sörözővé alakítottak. Mészáros visszaemlékezése szerint 2006 nyarán, amikor a lakók nagy része szabadság miatt nem tartózkodott otthon, fizikailag is feldarabolták a telket. Rajtaütésszerűen húzták fel a belső kerítéseket, őröket is állítottak. Az önkormányzat azt állította, hogy a lekerített terület már nem az övék, de sem papíron, sem szóban nem adtak pontos információt a felosztás okairól.
A közös tulajdonban lévő telek ügyét akkor nem látta át egyik lakó sem, ügyvédre nem volt pénzük, így mostanáig nem derült ki, hogy már évekkel a kerítésállítás előtt fű alatt elintézte valaki, hogy az értékes területre újabb ház épülhessen. Külön telket kapott a söröző is. A zavaros helyzetben a lakók végül nem álltak a sarkukra, hogy megvédjék az ingatlanukat.
– Direkt úgy csinálták a dolgokat, hogy ne jöjjünk rá, mi zajlik a telek körül – mondta Mészáros József.
Dani Gabriella szerint eleve furcsa, hogy a XVIII. kerületben végrehajtott telekfelosztást miért kellett a szomszédos kerület polgármesteri hivatalában jóváhagyni.
Mi köze a Flór Ferenc utcához a XIX. kerületnek? Az meg aztán különösen érdekes, hogy egy határozat, amelyet végrehajtottak, és azóta is hivatkoznak rá, elveszett. Maga az irat szőrén-szálán eltűnt, egyik levéltárban sem lehet megtalálni, így azt sem tudni, ki, miért és milyen alapon kezdeményezte az ingatlanunk megcsonkítását
– közölte az ügyvédnő.
A lakók a közelmúltban kapták meg a fővárosi kormányhivatal hivatalos válaszát, amely szintén ellentétes az önkormányzat állításaival. A földhivatali adatok szerint az önkormányzatnak semmi köze nem volt a 3257 négyzetméteres telekhez. A kormányhivatal azt írta, az ingatlant egészen 1998-ig a Mikszáth Kálmán Szövetkezet tulajdonaként tartották nyilván, akkor azonban a hivatal különböző helyrajzi számok alatt három részre osztotta a területet.
Az önkormányzat 2020 óta „nem kapta vissza” a területeket, az alpolgármester által beígért hatósági eljárás azonban elmaradt. A 24.hu megkereste Petrovai Lászlót, hogy esetleg ők is nyomoztak-e időközben a területek tulajdonviszonyait illetően, és tisztázták-e a telekmegosztás hátterét. Hiába kérdeztük azonban, az alpolgármester a saját véleményét nem fejtette ki, hanem kommentár nélkül továbbította lapunknak a vagyongazdálkodási irodától beszerzett újabb álláspontot. Ebben a korábbiaktól eltérően elismerik, hogy az önkormányzat hivatalosan nem volt tulajdonosa területnek:
az ingatlan-nyilvántartásba a mai napig nem ismert – feltételezhetően adminisztratív – okokból az önkormányzat tulajdonjoga (…) nem került bejegyzésre.
A válaszlevelet jegyző főosztályvezető, aki már az 1990-es években is ott bábáskodott a döntés megszületésénél, mindezek ellenére azt is állítja, hogy a telek különféle döntések nyomán, valójában mégis az önkormányzat tulajdonában volt. A levélben azonban továbbra sincs magyarázat arra, hogy 1998-ban miért hoztak döntést a feldarabolásról, jóllehet a kilenc család akkoriban már évek óta ott élt az ingatlanon.
Dani Gabriella közölte, fontolóra veszik, hogy jogi úton kérnek elégtételt az ingatlan körüli machinációkért.
