Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki úgy érzi, hogy a július mentálisan a szokásosnál is megterhelőbbre sikeredett: gyakorlatilag alig volt olyan nap, amikor az ember ne fogta volna a fejét, mi történik körülötte. Még tart az orosz–ukrán háború, a kata egyik napról a másikra történő átszabása, a rezsicsökkentés sebtiben kihirdetett visszavágása, a vármegyék és a főispánok a Monty Python szürrealitását idéző visszatérése, vagy éppen Orbán Viktor tusványosi beszéde. A hírek konkrétan rátelepednek az ember életére, ilyenkor jól jön valami menekülőút, ami ideig-óráig segít kicsit kikapcsolni és eltávolodni a magyar valóság sokszor frusztráló történéseitől. Ez lehet egy jó könyv, lehet egy film, egy teljes egészében ledarált sorozat
Nekem az utóbbi segített, a július 19-én megjelent Stray, amiben nem egy elpusztíthatatlan tengerészgyalogos, nem egy ork, nem egy maffiózó, nem egy bérgyilkos, egy szuperhős vagy egy akrobatikus régésznő irányítása a feladat, hanem egy kóbor macskáé. Habár a játéktörténelemben nem ez az első eset, hogy egy cicát kell terelgetni, és a BlueTwelve Studio alkotása a játékmenet szempontjából sem találja fel a spanyolviaszt, de a végeredmény olyan jól működik, hogy – ha csak pár órára is, de – sikerült szinte teljesen kisimítania a megfáradt idegeimet.
Cicának áll a világ
A játék elején név nélküli főhősünk éli a kóbor macskák stresszesnek még távolról sem nevezhető életét: társaival a vihar elől egy hatalmas csőben húzódik meg, együtt alszanak, majd az eső elálltával elindulnak felfedezni a környéket. Az irányítás oktatómódjaként felfogható első percekben egy növényekkel sűrűn benőtt építmény falai között mászkálunk, és megtanuljuk, hogyan lehet nyávogni (erre külön gomb van), a tereptárgyakra fel-, majd azokról leugrálni, futni, és olyan roppant fontos cicadolgokat művelni, mint a pocsolyából lefetyelés vagy a karmunk koptatása különböző tereptárgyakon. Előbbinek valójában nincs sok jelentősége, csak mókás apróság, az utóbbi viszont későbbi szituációkban kulcsfontosságú szerepet kap.
A felhőtlen macskalétnek aztán egy meglazult cső vet véget: a cirmosunk minden igyekezetünk ellenére is a mélybe hull, ahol nemcsak sötétség, szeméthegy és egy elhagyatottnak tűnő földalatti város várja, de furcsa, az Alien-sorozat arctámadóira emlékeztető lények is. Utóbbiak nem is túl barátságosak, így a felfedezés rövid úton menekülésbe csap át, és a nagy rohanás közepette egy disztópikus cyberpunk világba csöppenünk, ahol öntudattal bíró, saját kis társadalomban élő robotok tengetik a napjaikat a neonfénytől vibráló, gettószerű világban.
Hősünkhöz egy emlékezetét vesztett, aprócska gép is csatlakozik, aki hol körülöttünk repked, hol megbújik a hátizsákunkban, tolmácsként segíti a kommunikációt a robotokkal, illetve ellát olyan speciális feladatokat, mint a zárak és számítógépek feltörése. A Stray műfaját tekintve egy külső nézetes 3D kalandjáték, megspékelve egyszerű platform elemekkel, némi akcióval, logikai feladványokkal és gyűjthető cuccokkal. A célunk pedig nem más, mint visszajutni a felszínre, és ennek megoldása közben nemcsak a társunkká szegődő, amnéziás B12 múltjára derül fény, de arra is, hogy mi történt az emberi civilizációval, és miért vannak bezárva a robotok a föld alá.
Stresszoldó
A Stray talán legnagyobb erénye, hogy nem akarja megváltani a világot. Kapunk egy irányítható cicát, egy kissé nyomasztó, de gyönyörűen kidolgozott világot, egy meglepőnek nem mondható, melankolikus történetet, és az alkotók hagyták, hogy mindezt a saját tempónkban, mindenféle frusztráció nélkül élvezhessük. Akadnak ugyan olyan részek (mikor menekülni kell), ahol számít az ügyesség, de ezeket leszámítva egy abszolút nyugodt élmény vár ránk, tényleg könnyen megoldható, logikus feladványokkal, a komolyabb elakadás veszélye nélkül.
Be kell járni az elérhető helyszínek minden négyzetcentiméterét, meg kell szerezni a továbbjutáshoz szükséges tárgyakat, átadni a megfelelő szereplőnek, meghallgatni őket, majd levonni az egyszerű következtetéseket. Mindezt pedig megszakíthatjuk olyan macskás dolgokkal, mint a robotok lábához dörgölőzés, az utunkba kerülő tárgyak lelökdösése, tévék és rádiók kapcsolgatása, kaparászás, sőt, egy csomó helyen egyszerűen leheveredhetünk egy kuckóba, hogy aludjunk egy nagyot. PlayStation 5-ön ilyenkor finoman, a macsek dorombolását utánozva rezegni kezd a kontroller, a beépített hangszóróból pedig felcsendül a finom purrogás.
Mindez pedig fokozható azzal, hogy összegyűjtjük az első nagyobb helyszínen fellelhető kottákat, amiket aztán odaadhatunk egy gitáros robotnak. Ő játszani kezd, a macskánk pedig kellemes dallamokat hallgatva durmolhat közben.
A felszín elérése amúgy játékostól függően 6–8 órát vesz igénybe, és a kaland során nemcsak a cica irányítása csalhat mosolyt az arcunkra, de a töménytelen popkulturális utalás is, amit a fejlesztők elhelyeztek a játékban. Akad küldetésbe ágyazott főhajtás a Vissza a jövőbe-trilógia előtt, van Dungeons & Dragons, Persona 5 és Mr. Robot easter egg, és az is viszonylag hamar nyilvánvalóvá válik, hogy az alkotók hatalmas rajongói a The Elder Scrolls V: Skyrim videójátéknak.
Jó a macska a háznál
Nem vagyok híve a sétaszimulátoroknak, továbbá nem nyugtat meg, ha magasnyomású mosóval kell virtuális helyeket kipucolnom. Ha játékról van szó, leginkább az olyan hatalmas, nyílt világú alkotások kötnek le, mint például a Horizon Forbidden West. Egy valódi macska gazdájaként a Stray is elsősorban a cica irányítása miatt keltette fel az érdeklődésemet, de elindítva kiderült, hogy olykor nekem is szükségem van a komolyabb kihívások nélküli szórakozásra.
A BlueTwelve Studio fejlesztése ugyanakkor globálisan is a legjobbkor került a piacra, hiszen a nyári uborkaszezonban alig akad konkurenciája, így cunamiként tarolhatták le a netet olyan videók, ahol az otthoni kis kedvencek interakcióba kerülnek a digitális cicával. A Stray viszont nem csak a cukiságfaktor miatt menő: tényleg igazi chill elfoglaltság, ami egyaránt elvarázsolni a hardcore és az alkalmi gamereket – és erre manapság tényleg sokunknak szüksége lehet.
A Stray 2022. július 19-én jelent meg PC, PlayStation 4 és 5 platformokra.
