Az Európai Unió bírói testülete egyesített magyar ügyekben hozta ezt az ítéletet csütörtökön Luxembourgban.
Az egyik ügyben az adóhatóság egy magyar kft.-től tagadta meg az áfalevonás jogát. A vállalkozás az általa fizetendő áfa összegéből le kívánta vonni azon adó összegét, amelyet szállítójának fizetett akácrönk szállítása után. A szállító a termékértékesítésekről befizette az áfát, de a nála végzett ellenőrzéskor az adóhatóság azt állapította meg, hogy a cég nem rendelkezett elég faáruval a kiszámlázott szállítások teljesítéséhez. A hatóság azt is kifogásolta, hogy a kft. nem győződött meg kereskedelmi partnere megbízhatóságáról, és nem ellenőrizte, hogy az eleget tett-e az áfával kapcsolatos jogszabályi kötelezettségeinek.
A másik ügyben egy vállalkozó szerződés alapján és alvállalkozók igénybevételével építési munkákat végzett. Az alvállalkozóinak megfizetett áfa összegét le akarta vonni, azonban a magyar adóhatóság az alvállalkozói által elkövetett szabálytalanságok miatt megtagadta tőle az adó levonását.
Az ítéletben az Európai Bíróság emlékeztetett arra, hogy a vonatkozó uniós jogszabály (áfairányelv) szerint az adólevonási jog az áfa mechanizmusának szerves részét képezi, és főszabály szerint nem korlátozható. A tagállamok akkor tagadhatják meg az adólevonási jog által biztosított előnyt, “ha objektív körülmények alapján megállapítható, hogy e jogra csalárd módon vagy visszaélésszerűen hivatkoztak”.
Az állásfoglalás szerint az adóhatóság feladata annak bizonyítása, hogy az adóalany tudta vagy tudnia kellett volna, hogy az ügylet során valamely korábban eljáró gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt.
