Törvénytelen jövedelmet, kábítószert, illegális lőfegyvert vagy akár korrupciós pénzeket is el lehet rejteni a hatóságok elől, ez következik abból a szabályozásból, ami a hazai széfszolgáltatókra vonatkozik. Mint megírtuk, ügyészségi nyomozók nemrég 180 millió forint tisztázatlan eredetű készpénzt találtak a Pénzügyminisztérium egyik tanácsosának széfjében, amit a Belvárosi Pénzügyi Zrt.-nél bérelt. A tisztviselőre és társaira a Központi Nyomozó Főügyészség csapott le áprilisban egy hivatali vesztegetés és más bűncselekmények, köztük pályázati visszaélések gyanúja miatt indult nyomozásban.
A tanácsosnál tartott házkutatás során több millió forint, jelentős mennyiségű külföldi valuta, továbbá trezorkulcsok kerültek elő. Az utóbbiról a Varga Mihály vezette minisztériumban, a gazdaságfejlesztési programok végrehajtásáért felelős helyettes államtitkárságon dolgozó munkatárs azt állította, hogy a kulcsokhoz tartozó széfeket az apósa, az édesanyja és az ő nevén bérelték. Ezután derült ki, hogy az egyik széfben – amelyhez a kormánytanácsosnak is hozzáférése volt – 180 millió forint készpénz volt. A korrupcióval gyanúsított minisztériumi tanácsos a pénzről azt mondta, hogy az édesanyja vagyona, amit kezelésre, használatra, megőrzésre vett át tőle, ám az ügyészség szerint a készpénz eredete nem igazolt.
A Belvárosi Pénzügyi Zrt. – amely Quaestor Jelzálog Zrt.-ként az eddigi legnagyobb brókerbotrány főszereplőjéhez, a Quaestor-csoporthoz tartozott – üzletszabályzatában kiköti, melyek a tiltott tárgyak, amiket tilos a széfben tárolni:
- sugárzó, hasadó-, tűzveszélyes, maró anyagokat vagy olyan vegyszereket, melyek kellemetlen szagot áraszthatnak, és/vagy egyéb személy-, környezetkárosító hatást idézhetnek elő;
- öngyulladásra képes, vagy tüzet, robbanást okoz(hat)ó anyagot/ dolgot;
- élőlényt, folyamatos karbantartást, állagmegóvást, gondoskodást igénylő értéktárgyat, eszközt, romlandó dolgot;
- készpénzt, bármely törvényes fizetőeszközt,
- a társaságnál működő elektronikus rendszert megfigyelő, „lehallgató”, zavaró, károsító anyago(ka)t, eszköz(öke)t;
- bármely olyan eszközt vagy dolgot, amely a szolgáltató épületének, illetőleg a társaság alkalmazottainak biztonságát veszélyeztetheti;
- vegyszert, gyógyszert, kábítószert;
- fegyvert, lőszert (érvényes lőfegyvertartási engedély esetén sem);
- olyan dolgot, melynek ügyfél általi birtoklását jogszabály bünteti, tiltja, korlátozza;
- olyan dolgot, amely a (más) széfrekeszben elhelyezett értéktárgy elmágneseződését okozhatja.
Mindazonáltal a társaság általános szerződési feltételei arra is rámutatnak, hogy a tiltott tárgyakra vonatkozó szabályok betartása önkéntes. Azt írják ugyanis, hogy
a társaság gondoskodik arról, hogy az értéktárgy elhelyezésekor a széfbérlő a széfteremben a szükséges és megfelelő időre egyedül maradhasson. A bérlő az értéktárgy mibenlétét nem hozza a társaság tudomására, annak tudomásával a társaság nem rendelkezik.
Igaz, azt is hozzáteszik, az illetékes hatóságokhoz fordulnak, ha „hitelt érdemlő módon tudomást szereznek arról”, hogy a széfbérlő olyan tárgyat tart a széfben, amelynek elhelyezését tiltják az általános szerződési feltételek, illetve amelyről alappal feltételezhető, hogy bűncselekmény elkövetésével összefüggésben keletkezett vagy került a széfbérlő birtokába.
Megkerestük a Belvárosi Pénzügyi Zrt.-t arról érdeklődve, hány alkalommal szereztek tudomást széfben szerződés- vagy törvénysértő módon elhelyezett tárgyakról, illetve ezek az esetek miként jutottak a tudomásukra. Arra is rákérdeztünk, hogy az említett ügyekben fordultak-e valamelyik hatósághoz. A társaság nem reagált megkeresésünkre.
Széleskörű tájékoztatást adott viszont a témában a Magyar Nemzeti Bank. Mint írták, a pénzügyi intézmények – összhangban a pénzmosás- és terrorizmusfinanszírozás elleni előírásokkal, valamint a büntető törvénykönyvvel – az ügyfelek számára online vagy fizikai formában megismerhető, általános szerződési feltételeikben, honlapjukra kitett, széfszolgáltatásra vonatkozó tájékoztatóikban, illetve a konkrét szerződésekben kötik ki, hogy mit nem lehet elhelyezni a széfben.
A jegybank szerint a szolgáltatók jellemzően tiltják azt, hogy széfszolgáltatás keretében az ügyfél készpénzt helyezzen el. Ugyanakkor – tették hozzá – a pénzügyi intézmények csak a széf rendelkezésre bocsátását biztosítják, az ügyfél a széfbe az értékeit maga helyezi el, és onnan maga veszi ki, így az elhelyezett értéktárgyak vizsgálata, nyilvántartása nem a szolgáltatás része.
Ez azt jelenti, hogy az ügyfelekre van bízva, betartják-e a szabályokat. A széfben 180 millió forintot elhelyező pénzügyminisztériumi tisztviselő tehát megszegte azokat, ugyanakkor a tette a szolgáltatóval kötött megállapodását illetően legfeljebb annyival jár, hogy szerződést bontanak vele, és viselnie kell bizonyos költségeket. Más kérdés, hogy mivel lebukott, büntetőeljárás keretében is kérdőre vonják az ismeretlen eredetű pénz miatt. De a tanácsos példája azt jelzi, kijátszhatók a szabályok, így nem túl nagy merészség azt feltételezni, hogy hozzá hasonlóan mások is elrejthettek nagy mennyiségű készpénzt vagy egyéb illegális tárgyakat különböző széfekben.
Az ügy ugyanakkor egy nehezen megítélhető dilemmát is felvet: vajon a rosszhiszemű, szabályszegő széfhasználók miatt szükséges-e szigorítás ezen a területen, vagy a tisztességes, jóhiszemű széfhasználók érdeke való előbbre, akik a szabályokat betartva kívánják a titkaikat biztonságban tudni?
A két minisztériumot is érintő nyomozás ügyében a Központi Nyomozó Főügyészség április végén közölte, hogy több tisztviselőre csapott le egy összehangolt bűnügyi akcióban, amelyben csaknem 150 ügyész és rendőr vett részt. A korrupciós ügynek azóta már 21 gyanúsítottja van, közülük heten jelenlegi vagy volt minisztériumi tisztviselők. Öt embert letartóztattak, köztük egy pénzügyminisztériumi és egy miniszterelnökségi tisztviselőt is, utóbbi a tárca főosztályvezetője.
