A ma már betöltetlenül árválkodó Clarence hercege címet eredetileg az angol, majd a brit királyi család ifjabb tagjai számára hozták létre. Ha azt mondjuk, hogy legalábbis zűrzavaros volt a története, nem állunk nagyon távol a valóságtól.
1362 és 1461 között hárman nyerték el ezt a rangot, ám mindhárman tragikus véget értek. Az első Antwerpeni Lionel, III. Eduárd király fia volt, aki 1368-ban halt meg Itáliában – a pletykák szerint saját apósa mérgezte meg. Clarence következő hercege IV. Henrik fia, Lancaster Henrik, aki az 1421-es franciaországi Baugé-nál zajlott ütközetben esett el. Negyven évre rá Plantagenet György kapta meg a címet, ám nem bizonyult hű alattvalónak testvére, IV. Eduárd trónjához – alig 28 évesen, árulásért végezték ki, vélhetőleg egy hordó édes madeirai borba fojtották.
A szerencsétlen Clarence név még kétszer került elő a süllyesztőből. 1789-ben a későbbi IV. Vilmos lett Clarence és St. Andrews hercege, ő azonban törvényes örökös nélkül halt meg, majd 1890-ben Viktor Albert herceget ruházták fel a Clarence és Avondale hercege címmel. Élete során és azt követően is számos botránnyal hozták kapcsolatba a herceget, többek között azzal vádolták – soha be nem bizonyított módon –, hogy a hírhedt, Cleveland utcai férfibordélyházat látogatta Londonban, amíg a rendőrség 1889-ben le nem csapott a bűntanyára.
Majd összefüggésbe hozták – úgyszintén hamisan – a sorozatgyilkos Hasfelmetsző Jackkel is. Az enyhén baljóslatú Clarence nevet ezek után soha többé nem vették elő a brit uralkodócsaládban.
