A mummia vagy múmia a Közel-Keletről Európába hozott, mumifikált emberi tetemekből készített, szárított és gyakran porózus anyag volt, amit a medicinában használtak, mert elfogyasztva állítólag gyógyító erővel rendelkezett. Eredetileg az Ázsiából importált bitument vagy aszfaltot nevezték így (a mūmiyā arab szóból), és mindenre kiterjedő gyógyerőt tulajdonítottak neki, ám a XII. századtól, amikor a keleti bitumen alig volt hozzáférhető, a megnevezést kiterjesztették a mumifikálódott egyiptomi holttestekre is.
A gyors halállal megmarad az életerő
Ez a fajta alapanyag azonban nem mindig állt korlátlan mennyiségben rendelkezésre, ezért a XVI-XVII. században nem sokkal korábban meghalt személyekből megfelelő eljárással kivont húst és váladékot is ezzel a névvel illették.
A „modern” mummia-készítmények közül a legmagasabb árat a hirtelen, erőszakos halállal elhunyt fiatal emberekből kivont végtermékért kérték el. Ennek az az oka, hogy az akkori hiedelmek szerint a gyors halállal a test gyógyító ereje megmarad, ellenben a lassú kiszenvedés során az fokozatosan kimerül.
A XX. században is árulták
A nyugati medicinában az emberi test misztikus gyógyító hatásáról őrzött hit az ókorra vezethető vissza, így nem csoda, hogy a szájon át bevett mummiának sokáig ilyen fontos szerepet tulajdonítottak. A 16–17. századi gyógyszerészetben nagy jelentőségű alapanyagnak számított, és nem volt nehéz beszerezni az európai patikákban. James Shirley 1633-as, Madár a kalitkában című színdarabjában egy Rollyardo nevű szereplő például ezt mondja: „készíts múmiát testemből, és adj el a patikának”.
A gyógyszerkönyvekben vagy pharmacopoeiákban, amelyek a gyógyszeralapanyagokat és hatásukat taglalták, a mummiát sokféle panaszra és betegségre javallották. Ezek közé tartozott az epilepszia, a szülési fájdalmak, a menstruációs problémák, a köhögés, a szabálytalan szívverés, a pestis, a tályog és a kelés.
A mummia gyógyszerként való felhasználása még a XX. század elején is előfordult, a patikák készleten tartották. Ismerünk olyan gyógyszerkatalógust még 1908-ból is, amelyben ez a mai szemmel gyomorforgatónak tűnő adalékanyag is szerepelt.
