Definíció szerint a hiúz nem nagymacska, de tagadhatatlanul nagy macska, Európa legméretesebb macskaféléje. Ráadásul az eurázsiai hiúz alfajai közül a hazánkban is honos kárpáti hiúz a legtermetesebb: súlya 25-30 kilogramm is lehet, viszonylag hosszú lábaival, kecses, izmos testével nagyjából úgy képzeljük el méretben, mint egy jókora vizslát.
A trianoni Magyarország területéről a túlzott vadászat miatt hosszú időre eltűnt, ám az elmúlt évtizedek természetvédelmi erőfeszítéseinek és összefogásának köszönhetően a faj visszatért. Státusza szerint fokozottan védett, természetvédelmi eszmei értéke 500 ezer forint.
Annyira óvatos és rejtőzködő életet él, hogy élőben megpillantani párját ritkító szerencse még a szakemberek számára is, de a kihelyezett kameracsapdák elé is csak a véletlennek köszönhetően kerül. A Börzsöny Alapítvány viszont idén már két alkalommal osztott meg önműködő kamerával készült felvételt hiúzról – februárban éjszaka, március végén pedig fényes nappal:
Mit tudunk a videón látható állatról? Ferenczi Balázst, a Börzsöny Alapítvány munkatársát, a felvétel készítőjét kérdeztük.
Öreg macska nem vén macska
Aki követi a hazai hiúzokról szóló híreket, tudja, hogy az Északi-középhegység háborítatlan erdőségeiben több egyed is előfordul, ezek mind magányos állatok, kölykök születéséről hazánk területén nincs tudomásunk. A Börzsöny csaknem 30 ezer hektáros védett területén jelenleg egyetlen példány él, egy hím, amelyet az első sikeres vadkamerás felvételek készítői Szilveszter Botondnak kereszteltek el két sikeres észlelés névnapjai alapján.
Bundájának egyedi mintázata alapján biztosak vagyunk benne, hogy a 2007 utáni videókon ő látható, és több felvétel elemzése alapján megállapítható, hogy 17-18 éves kora ellenére még mindig erős és agilis
– mondja a 24.hu-nak Ferenczi Balázs. Hozzáteszi: és még sajnos mindig egyedül van.
Botond hiúzunk 2005 végén bukkant fel először, 1-2 éves fiatal példány volt akkor, de az első kamerafelvételeken még egyáltalán nincs azonosítható részlet a mintázatából. Így csak valószínűsíthető, hogy ez ugyanaz az állat, mint amit 2007-ben sikerült a vadkamerának jobban látható részletekkel megörökítenie, de nem jelenthetjük ki biztosan.
Ezek alapján tehát mára minimum 15, de valószínűleg 17-18 éves lehet. A hiúzok a vadonban elélnek 15-18 évig, vagyis igencsak élemedett korú, ezért is kiváló hír, hogy ez a kondícióján nem mutatkozik. Néhány felvételen ugyan úgy látszik, mintha nehézkesebben járna, ami akár a terepviszonyoknak is betudható, ám a lényeg: aktívan és sikerrel vadászik.
Egyedül van
Első megjelenése óta a Börzsöny állandó lakója, ezt bizonyítják a fotók, videók és a lábnyomok – minden hiúz mintázata egyedi, ez alapján azonosítható adott állat. A hiúz egyébként magányosan él, a hím és a nőstény csak a párzási időszakban találkozik, de vadászterületük mutathat átfedést.
Botond azonban az egyetlen macska a területen, érkezése óta magányos, bár 2009-ben ürülék- és vizeletmintákból végzett genetikai vizsgálat két hiúz jelenlétét mutatta ki, a másik egyed is hím volt. Átmeneti látogatásról lehetett szó, mert többet nem tűnt elő, Botond nyomai pedig mindig magányosan sorakoznak a hóban vagy sárban, és fotó sem készült fajtársról.
Kisebb-nagyobb szünetekkel, de rendszeresen elhalad valamelyik vadkameránk előtt, ám kiszámíthatatlan a mozgása, az ilyen észlelések véletlenszerűek
– jegyzi meg Ferenczi Balázs.
Úgy ismeri a Börzsönyt, mint a „tenyerét”, akár egy éjszaka alatt oda-vissza megjárja a hegység nagyjából 10 kilométer átmérőjű sziklás, meredek völgyekkel, gerincekkel szabdalt magterületét. Olyan irányban szeli át a gerinceket és völgyeket, ahogy a legjobb helyismerettel rendelkező tapasztalt túrázó is megtervezné magának a legoptimálisabb útvonalat.
A hiúzok tökéletes ragadozók: erősek, ruganyosak, érzékszerveik finoman hangoltak, és tökéletes „fegyverzettel” szerelte fel őket a természet. Kisemlősöktől a madarakon át az őzekig, sőt a szarvastehenekig bármit képesek elejteni. Félnivalójuk tényleg csak az embertől van, egy kifejlett hiúzzal még a farkasok sem szívesen viszik kenyértörésig.
A magányos börzsönyi farkas
Főleg úgy nem, ha az ordas egyedül van, mint a börzsönyi farkas, ugyanis ebből a nagyragadozóból is csupán egy magányos nőstény jelenléte igazolt a hegységben. Négy éve decemberben tűnt fel, azóta állandóan jelen van, egy-két havonta tiszteli meg jelenlétével valamelyik kihelyezett vadkamerát, illetve a tartósabb havas időszakokban szinte mindig rábukkanni a nyomaira, és néha egy-egy zsákmányállatra lehet rábukkanni.
Egy szerencsés természetfotós nappali fotókat is készített róla, ezek a megfigyelések is mind egy magányosan élő farkasról szólnak sajnos, vélhetően ugyanarról a példányról.
A szakemberek mindkét faj esetében nagyon remélik, hogy hamarosan párra talál valahonnan erre kóborló példányok személyében. Végre itt is sikerrel szaporodhatna e két csodálatos ragadozó, hiszen a börzsönyi rengetegben minden körülmény adott számukra.
