Kis Anna, az ELTE TTK Meteorológiai Tanszékének tudományos munkatársa a Másfélfokon azt írja, hőhullámok, áradások, aszályok, erdőtüzek, időjárási rekordok jellemezték tavaly a világot éghajlati szempontból – számol be az MTI. A szakértő szerint az extrém események annak ellenére jelentősek, hogy jelenleg „csupán” 1,1-1,2 Celsius-foknál tart a felmelegedés a 19. század végi időszakhoz képest.
Szinte minden héten történt valami szokatlan, a normálistól eltérő jelenség.
Ezek az extrém jelenségek időben és térben szorosan egymást követve tovább fokozhatják a természeti, társadalmi és gazdasági károk mértékét.
Kis Anna szerint 2021 néhány szélsőséges időjárási eseménye valóban kivételes volt. „Az északi félteke az eddigi legmelegebb nyarát tapasztalhatta meg, hőhullámokkal, katasztrofális vegetációtüzekkel, jelentős esőzésekkel és áradásokkal” – írja a szakértő, hozzátéve: tavaly Északkelet-Kanadában, Kínában, Észak- és Dél-Koreában, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában volt különösen erős a melegedő tendencia.
Az extrém jelenségeknek számos következménye lehet, hatásuk van például az emberi egészségre, pusztításokat okozhatnak a növény- és állatvilágban, továbbá infrastrukturális és gazdasági károkat is előidézhetnek. Utóbbiaknak következménye lehet például az élelmiszerárak növekedése is.
A modellszimulációk alapján az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás következtében az egynapi maximális csapadék intenzitása a nyári szezonban 3-19 százalékos emelkedést mutat az ipari forradalom előttihez képest. Egy ilyen esemény bekövetkezésének valószínűsége ráadásul napjainkra többszörösére nőtt, az ipari forradalom előtti szinthez képest 2 Celsius-fokkal melegebb világban pedig további emelkedés várható az esemény intenzitásában és gyakoriságában.
Kis Anna kiemelte, hogy 2021 júniusának utolsó napjaiban, Kanadában és az Egyesült Államok északnyugati részén extrém hőség lépett fel. Többször előfordultak 40 Celsius-fok feletti értékek, Kanadában például megdőlt a korábbi rekord, hiszen 49,6 Celsius-fokot mértek Lyttonban. Ez a hőhullám azért is volt különösen kritikus, mert a népesség egy olyan részét érintette, amely nincs felkészülve ilyen magas hőmérsékletekre.
A klímaváltozás miatt gyakoribbá váltak a szélsőséges időjárási helyzetek, így a hőhullámok, az extrém csapadékesemények vagy az aszályok. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 6. helyzetértékelő jelentése szerint szinte biztos, hogy a meleggel kapcsolatos extremitások, a hőhullámokat is beleértve, a szárazföldek nagy részén gyakoribbak és intenzívebbek lettek az 1950-es évek óta. Ugyanakkor a hideghez fűződő szélsőségek kevésbé gyakoriak és súlyosak napjainkban. A jelentés alapján nagyfokú megbízhatósággal mondhatjuk, hogy az ember okozta klímaváltozás a fő vezérlője ezen átalakulásoknak.
Kis Anna felhívta a figyelmet arra is, hogy a jövőben az általános hőmérséklet-emelkedés mellett a hőhullámok súlyossága is nőni fog, amit a lokális melegedés és a további urbanizáció is erősíthet. Gyakoribbak lehetnek továbbá a hőhullám idején az aszályok is. A szakértő úgy véli, rendkívül fontos, hogy az éghajlatváltozást mérsékeljük, és hatékony alkalmazkodási stratégiákat dolgozzunk ki: nem lehet mindent elkerülni, de meg kell próbálni megelőzni, vagy legalábbis minimalizálni a potenciális károkat.
