Több újságíró-gyilkosság történt 2002 és 2015 között demokratikus berendezkedésű országokban, mint autoriter államokban, és az olyan esetek is többségben vannak, ahol az elkövető személyére azóta sem derült fény, olvasható abban a kutatásban, amelyet Sabine C. Carey és Anita R. Gohdes készített, és amely 2021 októberében jelent meg a Chicagói Egyetem folyóiratában, a Journal of Politics-ben.
A kutatók által közölt ábra szerint a vizsgált időszakban több mint 200 újságírót gyilkoltak meg a demokráciákban ismeretlen tettesek, és kicsivel 100 felett valamilyen, az államhoz köthető háttér volt fellelhető. Ezzel szemben az autoriter országokban az ismeretlen tettesek által meggyilkolt újságírók száma 100 alatt van, és nem sokkal kevesebb az „államilag megrendelt” gyilkosságok száma.
A szerzők igyekeznek magyarázattal is szolgálni arra, hogy hogyan jöhetett ki ez az ellentmondásos eredmény. Úgy vélik, hogy a demokráciákban három olyan kulcstényező van, amely emeli az újságírók ellen elkövetett gyilkosságok kockázatát.
- a politikai szereplők a helyi állami hatóságokat arra ösztönzik, hogy elhallgattassák a kritikus újságírókat, amennyiben a politikai túlélésük a nyilvánosság előtti imázsuktól függ, a tisztségükből való eltávolításuk pedig jelentős hatalom- és forrásvesztéssel járna.
- azok a politikusok, akik olyan korrupt tevékenységekben vesznek részt, amelyek garantálhatják, hogy a kétes ügyek el lesznek fedve (például ügyészeket, bírákat korrumpálnak), hajlamosabbak drasztikusabb lépéseket tenni az újságírók elhallgattatásának érdekében.
- potenciális elkövetőknek mérlegelniük kell azt, hogy milyen kockázattál jár egy újságíró megölése.
A kutatás során minden gyilkosság esetében először sorra vették, hogy az adott újságírót ismeretlen tettes ölte meg, vagy valamilyen állami szereplőnek volt köze hozzá. Az állami szereplők közé tartozik a rendőrség, a polgármester, a köztisztviselők, a nem állami politikai szereplők közé a kormányellenes milíciák, terroristák, forradalmárok, a nem politikai szereplők közé pedig bűnözők, drogkartellek vagy befolyásos családok. Ezeket aztán összevetették egyéb változókkal is, mint például a demokrácia fokát jelző mérőszámok, és ebből vonták le a következtetéseiket.
Egyre több adat utal arra, írja Carey és Gohdes, hogy a demokráciában az állam nem fél erőszakhoz folyamodni, ha nem számít arra, hogy ez politikai szempontból káros lehet. Például a demokratikus vezetők alkalmazhatnak nehezen észlelhető erőszakot is.
Veszélyben a vidéki újságírók
További módja annak, hogy „az államilag támogatott” erőszak elkövetői a demokráciákban megússzák a dolgot az, hogy manipulálják a kormány érintettségével kapcsolatos információkat. A politikusok elhatárolódhatnak az erőszakos cselekmények elkövetőitől vagy átháríthatják a felelősséget azokra, akik a hierarchia alacsonyabb szintjén vannak.
Kitérnek arra is, hogy bizonyos esetekben pont a demokratikus folyamatok üthetnek vissza. A Mexikóval kapcsolatos felmérések azt sugallják például, hogy a demokratikus rendszerekre jellemző decentralizáció és a hatalomnak a központtól a periféria felé való eltolása teszi lehetővé ezeket a gyilkosságokat. A riportereket nem védik hatékonyan az egész országban – Mexikóban például a legtöbb meggyilkolt újságíró helyi ügyekkel foglalkozott.
A kutatók szerint a közép-amerikai ország példája nem egyedi: azoknak az újságíróknak a többsége, akiket valamilyen demokratikus országban állami segítséggel vagy ismeretlen elkövetők öltek meg, eldugott vidékeken dolgoztak, valamilyen helyi vagy regionális sajtóterméknek. Azok a demokratikus intézmények, amelyek jelentős gazdasági és politikai hatalmat adnak a helyileg választott hatóságoknak, elősegítik azt, hogy ezek a helyi hatóságok szélsőséges intézkedésekhez folyamodjanak.
„Reális megoldás”
Carey és Gohdes amellett érvel, hogy az önkormányzati választások a politikusokról alkotott képet, a közvéleményt és a közbeszédet helyezik előtérbe. A helyi választások akaratlanul is szélsőséges intézkedések megtételére ösztönözhetik a jelölteket, azért, hogy akadályozzák az átláthatóságot és elszámoltathatóságot. Egy helyi újságíró likvidálása pedig akár kisebb kockázattal járhat, mint a támogatottság, a hatalom és a befolyás elvesztése. Főleg, ha maga az igazságszolgáltatás is korrupt: minél kevésbé hatékony az elszámoltatás, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az elkövető megússza a gyilkosságot, és annál nagyobb veszélyt jelent az újságírók számára.
Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a célpont ne egy közismert vagy országosan is ismert újságíró legyen, hanem egy helyi szereplő, akire nem összpontosul akkora figyelem.
kiemelve, hogy a fővároson kívüli, helyi politikusok sokat nyerhetnek és keveset veszíthetnek azzal, ha sikerül kiiktatniuk egy helyi rádióst, bloggert vagy fotóst. A demokratikus berendezkedésű országokban meggyilkolt újságírók többsége regionális vagy helyi lapoknak dolgozott – olvasható a tanulmányban. Még azokban az esetekben is, amikor a gyilkos személyét nem lehetett megállapítani, a bűncselekményeknek csak egy nagyon kis része történt az adott ország fővárosában.
A helyzetet nehezíti, hogy a demokráciában élő újságírók figyelme lankadhat. Míg egy autoriter hatalom alatt dolgozó sajtómunkásnak folyamatosan ébernek kell lennie, a demokratikus háttérhez szokott újságírók valószínűleg hajlamosabbak figyelmen kívül hagyni ezeket a fenyegetéseket, mert számítanak a politikai és jogi intézmények védelmére. Ez a biztonsági háló azonban helyi szinten gyengébb lehet, mint országosan.
Visszaüt a demokrácia
A kutatók következtetése, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján a nem beazonosítható elkövetők által végrehajtott újságíró-gyilkosságok mögött nagy valószínűséggel állami szereplők állnak, és ezeket a bűnügyeket nem lehet a „szokásos” bűncselekményekkel egy kalap alá venni.
Úgy vélik, elgondolkodtató a demokráciákban az állami vagy ismeretlen elkövetők által meggyilkolt újságírók nagy száma. Nem csak a média demokráciákban betöltött szerves szerepe miatt, hanem azért is, mert miközben számos kutatás azt mutatja, hogy a demokratikus országok jobban védik állampolgáraik emberi jogait, úgy tűnik, hogy az újságírók esetében ezek a jogok csorbulnak.
A tanulmány szerint az állam és a média általános kapcsolata mellett háttérbe szorulnak a szűkebb kört érintő gondok, vagyis
az, hogy egy országban vannak demokratikus intézmények, még nem jelenti automatikusan azt, hogy az újságírók biztonságban végezhetik a munkájukat
– írják, hozzátéve, hogy az eredmények azt sugallják, hogy az olyan politikai rendszerekben, ahol a helyi tisztviselőket választják, és jelentős politikai döntési jogkörrel rendelkeznek, statisztikailag szignifikáns és lényegesen nagyobb kockázata van annak, hogy egy újságírót akár állami, akár ismeretlen elkövetők meggyilkolnak. Ez különösen igaz a kevésbé látható újságírókra, akik helyi vagy regionális médiának dolgoznak, vagy akik a központi politikai hatalomtól távolabb élnek és dolgoznak.
Azt pedig már csak mellékesen jegyzik meg, hogy a populizmus és az illiberalizmus támogatottságának a nyugati demokráciákban észlelhető növekedése miatt a demokratikus környezetben zajló elnyomás meghatározó tényezőinek kutatása egyre hangsúlyosabbá válik.
Kiemelt képünkön: A meggyilkolt holland oknyomozó újságíróra, Peter R. de Vriesre emlékeznek Amszterdamban 2021.07.18-án.
