Lehet, hogy nem jó helyen állt a buszon az az olvasónk, akit állítása szerint megalázott a 22A busz vezetője. De ha igaz, amit Levente a BKK-nak leírt, akkor még ez sem elegendő ok arra, hogy bárkivel ilyen hangnemben beszéljenek. Levente krónikus beteg; azért állt a busz elejébe, hogy a járműből szabadon kilátva elkerüljön egy rohamot. Ez azonban a buszon már nem derült ki.
Noha köztudott, hogy a BKV-Figyelő a közölt levelek, panaszok tartalmával nem feltétlenül ért egyet, itt külön hangsúlyoznám, hogy olvasónk véleményével ellentétben a megalázó hangnemet semelyik városrész semmilyen járatán nem tartom elfogadhatónak, kívánatosnak meg aztán pláne nem.
38 éves közalkalmazott vagyok, Meniére szindrómában szenvedek (a belsőfül megbetegedése, mely időnként komoly szédüléses rohamokkal jár) .
Május 23. szombaton reggel a munkahelyemre igyekeztem, melyhez a 22A járatot szoktam igénybe venni. A Széll Kálmán téri végállomáson 8:30 körül éppen bent állt az MRZ-370 frsz-ú autóbusz, melynek csak a középső és hátsó ajtajai voltak nyitva. Kopogtam az elsőn, de a sofőr nem nyitott ajtót, mutogatott hátra, hogy ott szálljak fel. Rendben van, gondoltam, hibás az ajtó.
Fotó: BKK
Hátul felszálltam és ugyan volt rengeteg ülőhely, mégis előrementem, a jobb oldali első ülés előtti üvegfalhoz. Úgy éreztem, közel vagyok egy rohamhoz, és onnan teljesen ki lehet látni előrefelé. Ez kell ahhoz, hogy visszafoljtsam a szédüléses-hányós rohamot. Ilyen esetekben általában ennek az üvegfalnak támaszkodom, hiszen itt soha senkit, semmit nem zavarok.
Természetesen mikor le/felszálló van, leszállok, megvárom, míg le/felszáll az utas és aztán én is visszaszállok. Az első megállónál ki is derült, hogy semmi baja az ajtónak, hanem egyszerűen arról van szó, hogy a sofőr nem akart semmiféle társaságot a kocsi elejébe. Emiatt folyamatosan morgott, puffogott, káromkodott magában az úton.
Én nem tudtam mit tenni, ha nem tudom az utat nézni előrefelé, akkor egy-kettőre elkap a szédüléses, hányingeres roham, tehát ott maradtam elől és csak bámultam az utat. Még egyszer leszögezném, hogy senkinek nem álltam az útjában, az ajtó egyszer sem nyílt vissza és a külső visszapillantót sem takartam egyetlen pillanatra sem. Ezekre mindvégig odafigyeltem.
A Budagyöngye megállónál egyszer csak a sofőr – mindenféle előzetes megszólítás nélkül – elkiabálta magát: “Ez nem a metró vagy a villamos, barátom!” Többen hátranéztünk elölről, mert olyan hangosan kiáltott fel, hogy azt hittük, hogy valakinek a kocsi hátuljában üvölt. Aztán újból kiabált: “Rólad van szó, kopasz kis barátom!” – ekkor jöttem rá, hogy hozzám beszél, én vagyok az, aki elrontotta a napját, mert előre mertem állni és nem ültem le valahol hátul.
Én válaszra sem méltattam, és rá sem néztem egész úton, hiszen tudtommal nem hogy barátok nem vagyunk, de nem is ismerem ezt a személyt. Látván, hogy nem reagálok, nem szólt hozzám többet, de amikor észrevette, hogy a műszerfal felé sandítok, ahol a forgalmi naplót tartotta a rendszámmal a sarkában, akkor megint elkezdett rosszallóan káromkodni a “bajsza alatt”.
Kérdem én, hogy
– Miért arrogáns velem a BKK buszsofőrje csípőből??? (A pontosság kedvéért: az agglomerációs buszjáratokat a Volánbusz üzemelteti, a buszvezető is a Volánbusz alkalmazottja – a szerk.). – Milyen alapon tegez le engem helyből egy buszsofőr? (Miközben talán még idősebb is voltam nála.) – Ha problémája van, miért nem kér meg első ízben, hogy fáradjak hátra? (Kiderült volna, hogy miért állok elől!) – Hogy engedheti meg magának a békés utasokkal való arrogáns kiabálást a buszsofőr?
Attól még, hogy jelen buszsofőrünk kopasz és erős testfelépítésű, honnan veszi a bátorságot, hogy bárkire is így rákiabáljon és megalázza a többi utas előtt, bármiféle megelőző kommunikáció – kérdés/kérés, felelet, stb. nélkül??
Az esetet követően elmeséltem a munkatársaimnak a csodálatos élményemet a 22A busz sofőrjével, kiderült hogy a személyleírás alapján az illető sofőr már több kollégámmal is konfliktusba került, hölgyekkel szemtelenkedett, és hasonló alpári, másokat megalázó módon viselkedett számos esetben. Kollégáim panaszt eddig nem tettek, mondván, hogy mindenkinek lehet egy rossz napja. Az újdonsült “barátom” esetében, mint most kiderült, inkább rossz évről van szó, mintsem napról.
Tisztelettel kérném, hogy nézzenek a körmére a fent említett forgalmi rendszámú busz sofőrjének! Nem vagyok benne biztos, hogy jó fényt vet egy ilyen tiszteletlen, lekezelő, az emberekkel viselkedni abszolút nem tudó buszsofőr a BKK-ra. Továbbá biztos vagyok benne, hogy vannak Budapestnek olyan kerületei ahol ez a stílus megengedhető, sőt szinte elvárt, ahol az adott kerület utazóközönségének viselkedése megköveteli azt. Ám a II. kerület talán nem ezek közé tartozik.
Kérem, hogy mérlegeljék a sofőr kommunikációs és viselkedésbeli kvalitásainak megfelelő járatokon történő alkalmazását.
Frissítés:
A fenti bejegyzésben szereplő buszvezető a Volánbusz alkalmazottja, az agglomerációs járatokat ugyanis az állami busztársaság üzemelteti (a 22-es buszok Budakeszire járnak). Ennek megfelelően a fent leírtakra a Volánbusz válaszolt, az alábbiakban ezt olvashatjátok:
Társaságunk megdöbbenéssel értesült a BKV-Figyelőben 2015. május 27-én megjelent esetről. Haladéktalanul vizsgálatot kezdeményeztünk az üggyel kapcsolatban.
A 22A járatot végző autóbusz típusban csak képi adat rögzítése történik, hangfelvétel nem. A kamera felvételein – amennyiben a bejelentőt jól azonosítottuk be – nem látható az autóbusz-vezető és az utas kommunikációján a konfliktus ténye. A gépkocsivezető láthatóan több alkalommal mond valamit a visszapillantó tükörbe nézve, ugyanakkor a bejelentő felé nem fordul.
A panaszos által leírtakat nem kérdőjelezzük meg, ugyanakkor a kamerafelvételen látottaknak nincs bizonyító ereje.
A panasz kapcsán érintett járművezetőnket személyesen nyilatkoztattuk, aki a konkrét esetre nem emlékezett, elmondása alapján az ajtók működtetését a szabályoknak megfelelően szokta használni. Általánosságban az utazóközönséggel jó a viszonya, nem szokott sértő, trágár szavakat használni. Ha érkezett volna felé olyan jelzés, kérés, ami utasrosszullétre utal, biztos, hogy empatikus magatartást tanúsított volna.
A fentiek alapján – hangfelvétel hiányában – sem a panaszos, sem a járművezetőnk által elmondottakat nem tudjuk minden kétséget kizáróan bizonyítani. Az autóbusz-vezetőt ennek ellenére figyelmeztettük az utasorientált magatartás fontosságára, valamint arra, hogy a VOLÁNBUSZ Zrt. képviselőjeként lényeges munkaköri feladatát képezi a szolgáltatások színvonalas ellátása, az utasokkal szemben szolgáltatói magatartás tanúsítása.
Munkáját a jövőben fokozottan és célirányosan ellenőrizni fogjuk.
Sajnáljuk a történteket, a bejelentő szíves elnézését kérjük!
