Ficánkoló halacskák, avagy tegnap Óbudán jártam combok között…
Híveim, kik eddig figyelemmel kísértétek elmém futását, már a kettős címből is érzékelhetitek, fontos, ne mondjam sarkalatos témához érkeztünk. Nevezetesen a halakról lesz szó, melyeknek fogyasztása szánalmasan kis szegmense a hazai étkezési kultúrának. Mert mit is eszünk mi halakból? Halászlét, rántott halat és néha egy kis harcsapörköltet, de ezzel vége is a dolognak.
„Jobb helyeken”, mint például Japán, ahol 23 000 féle halat halásznak a négy sziget körül, sokkal egészségesebben táplálkoznak az emberek, gondoljunk csak a sokat emlegetett O3-as zsírsavra vagy a számtalan a nyomelemre: foszfor, szelén stb.
Hát ez a mi tányérjainkról mind hiányzik.
Ígértem, hogy tudományos leszek, tehát osszuk fel a halakat életmódjuk szerint: tengeri, édesvízi és vándorló halakra. Ez utóbbiak megérdemelnek egy külön magyarázatot. Gondtalanul élnek a tengerekben, ám szaporodásukhoz csendes édes vízre van szükség, ezért kilométereket úsznak árral szemben, hogy megfelelő helyet találjanak, ahol a nőstények lerakják ikráikat és várják a hímek megtermékenyítő tejét. Össze sem mérhető néhány Viagra-virtuóz lepedőakrobata teljesítményével. Bizonyítékként nézzétek a HÉV-megállók térképét, és a szentendrei vonalon megtaláljátok a nevét: Vizafogó. Igen, bizony a Fekete-tengertől idáig úsztak fel a vizák nyugodt szaporodásuk érdekében.
Konyhatechnológiailag két nagy csoportra oszlanak a halak: ragadozókra és növényevőkre. Általánosságban mondható, hogy a ragadozó halak húsa mindenféle hő hatására (főzés, sütés) tömörödik, míg a növényevőké omlós lesz. Ez a jelenség adja a halászlé aromáját és kultúrájának elterjedését. Mostanra mélyhűtött termékként többféle tengeri hal is kapható, ezeknek ehetővé varázsolásához nem kell túlságosan sok tudomány, inkább ötletroham.
Adnék egy javaslatot: a kiolvasztott halszeleteket itassuk le konyhapapírral, gyengén sózzuk meg és lisztbe mártva, közepesen forró zsiradékban mindkét oldalán süssük meg. A sütőzsírhoz adjunk egy diónyi vajat és tegyünk bele tisztított, karikára vágott sárgarépát és gyökeret. Pároljuk ressre, ropogósra, ízesítsük citromlével, őrölt fehér borssal. A halszeleteket tegyük tűzálló tálba, halmozzuk rá a zöldségeket és hintsük meg tetejét jóféle reszelt sajttal. 140˚C-os sütőben kb. 15 perc alatt készre sül, körítsük némely főtt burgonyával és arassuk le a babérokat.
Általában ne féljünk a szálkáktól, a halszeletek sűrű bevágásával, „irdalásával” ezeket alapos sütés vagy főzés során el tudjuk tüntetni.
Címünket magyarázandó, Óbudán működnek azok a vendéglők és kisvendéglők, melyek étlapján igazi halételek szerepelnek, úgy is, mint tormás csuka, vajas mandulával sült pisztrángfilé, vagy „Uram bocsá’!” kecsege fehérborban. És akkor még nem beszéltünk a békacombokról, melyeket akár rántva, akár fokhagymás petrezselymes vajban sütve fogyaszthatunk.
Bátorság Híveim, a Földnek minden java ehető és ez érvényes a vizekre is.
Aki eddig olvasta a szösszenetet, megérdemel egy bónuszreceptet:
Lapaj karácsonyi hala (4 személyre) a következőképp készül.
Amire szükségünk lesz:
0,5 kg jó minőségű savanyú káposzta
darabka füstölt szalonna
zsíradék
1 fej vöröshagyma
5 gerezd fokhagyma
1 teáskanál őrölt pirospaprika
1 csipet őrölt kömény
0,5 l tejföl
1,5 kg kifli- vagy salátaburgonya
4 szelet harcsafilé (15 dkg-osak)
Elkészítése:
A vöröshagymát a kockára vágott szalonnán ledinszteljük, meghintjük kevés pirospaprikával, őrölt köménnyel, felöntjük hideg vízzel és puhára főzzük. Ezalatt megfőzzük a kifliburgonyát (kb. 40 perc), meghámozzuk és karikára vágjuk. A fokhagymagerezdeket megzúzzuk, összekeverjük a tejföllel. Egy mélyebb tepsiben alulra kerül a savanyú káposzta, erre a karikára vágott és sózott burgonya, sózott harcsaszeletek és egyenletesen bekenjük a fokhagymás tejföllel. Előmelegített 160 ˚C-os sütőben kb. 20-25 perc alatt összesütjük az egészet.
Végezetül álljon itt a régi, római mondás, miszerint átkozott a hal a harmadik vízben, úgy hogy pukkanjon a Schiller bor dugója.
Jó étvágyat és hasznos időtöltést kívánok!
Észrevételeiteket, javaslataitokat továbbra is várom és reszkessetek, folyt. köv.