A rozéborok hihetetlen népszerűségnek örvendenek. Sokan mégis csak legyintenek rájuk, mondván:
- Én nem iszok rozét, annak semmi íze!
- Ezek a laborban készülnek! Ipari szemét, nem is bor.
- Egyszerű, mint a faék, nem érdekel!
- Mind ugyanolyan!
- Rozé? Ugyan! Ne vicceljünk!
Vajon igazuk van?
Általában igen. A rozék elárasztják a piacot. És bizony-bizony, sok köztük az uniformizált ipartermék. Az átlagos rozé üde, friss és gyümölcsös, de nem tartogat sem meglepetéseket, sem izgalmakat.
Az átlag felett
Mitől lesz egy rozé átlag feletti? Nem hinném, hogy attól, ha még ropogósabb, még gyümölcsösebb, még szénsavasabb, még barbirózsaszínűbb.
Attól viszont igen, ha érdekes, meglepő ízeket produkál. Ha testes, érlelhető, ásványos. Ha olyan összetett ízvilága van, amin gondolkoznod kell, hogy megfejtsd. Mert van ilyen!
Fajták
Ne a kékfrankosoktól várj ilyen élményt! Inkább a Cabernet fajtáknál keresd a kalandot! Ne ijedj meg: a narancsos színárnyalat náluk teljesen normális, nem az öregség jele.
A Néró rozék is új világba repítenek el. Nem csoda, hiszen ez egy vadiúj szőlőfajta. Furcsa lesz, és a színe is mélyebb a megszokottnál. Megosztó szőlőfajta. Imádod vagy ki nem állhatod, de vállat vonni nem lehet a Néróra.
Bár a rozé alapvetően kékszőlőből készül, sok borász dönt úgy, hogy pár százaléknyi illatos fehérszőlőt is ad az alapanyaghoz. Ez ugyan nem hivatalos, de a kis muskotály vagy Irsai Olivér annyit javíthat a végeredményen, hogy simán megéri a tilosban járást.
Haladó technikák
Különféle borászati eljárásokkal is el lehet érni izgalmas hatásokat.
A spontán erjesztés, vagyis nemesített egyen-borélesztők helyett a természetes erjesztőflóra használata a rozét is egyedivé teszi. A természetes borok sokak tapasztalata szerint jobban is esnek. Ez nincs ugyan a palackra írva, de a szervezetünk talán megérzi, hogy miből kérhet nyugodtan repetát.
Amikor az összezúzott szőlőt a présbe gyűjtik, a saját súlyától is kifolyik belőle némi must. Ezt színlének hívjuk. A színlé jobb ízű, mint a préselt lé. A színléből készült rozék jó eséllyel magasabb minőséget képviselnek.
Rozékészítéshez általában korábban szüretelik le a szőlőt, mint a vörösbornak szánt termést. Így frissebb hatást nyújt a bor, bár ízben szegényesebb lesz. Azok a rozék, amikhez a szőlőt teljes érettségében szedték le, nem olyan ropogósak. De érdekesebbek.
Lépj ki a megszokásból, kóstold meg bátran a nem szokványos rozékat is!
