Fáradékonyság, kedvetlenség, rossz hangulat. Ma már a lakosság tizedét érinti a szezonális depresszió. A tünetek könnyen kezelhetőek, ugyanakkor nem szabad félvállról vennünk őket.
Minden tizedik magyar ember szenved téli depresszióban, áll a Semmelweis Egyetem 2012. decemberi sajtóközleményében. Ennek hátterében leginkább a téli időszakra jellemző fényhiány áll. Ahogy egyre több időt töltünk zárt, fénytelen helyiségekben, ritkábban mozgunk és kevesebb mennyiségű vitamint fogyasztunk, úgy romlik a kedélyállapotunk is. Ám nem minden esetben beszélhetünk valós depresszióról. Előfordul a sötét, hideg napokon alkalmanként jelentkező téli lehangoltság is, ami önmagában még nem nevezhető depressziónak, csupán a környezeti tényezők okozta hangulatromlásról van szó. Ez azonban jellemzően néhány óra vagy egy-két nap után el is múlik. Ha viszont a tünetek tartósan fennállnak, vagy rendszeresen jelentkeznek, akkor szezonális depresszióról beszélhetünk.
“A téli lehangoltság és depresszió között viszonylag kicsi az átmenet, hiszen előfordulhat, hogy valaki az egyik napról a másikra depresszióba zuhan” – mondja Dr. Kohári György pszichoterapeuta. – Éppen ezért fontos figyelni a depresszió jellegzetes tüneteire. Ilyenkor az egyén általában rossz hangulatú és befelé forduló lesz, nem keresi mások társaságát. Úgy érzi, nincs energiája semmire, és a magára fordított figyelme, igénye is csökken, pl. előfordulhat, hogy mosakodni, felöltözni sincs kedve. A depresszió gyakori velejárója a koncentrációs zavar, tompult figyelem, feledékenység, valamint az öröm képességének elvesztése. Súlyosabb esetekben öngyilkossági gondolatok is megjelennek, az életkedvét teljesen elveszíti, értéktelennek, feleslegesnek érzi magát az illető.
Ha szeretné tudni mi áll a háttérben és mivel tehet ellene, kattintson ide.
Forrás: Amikor a lelkünk is beborul (Házipatika)
