Pápalátogatás egy volt szocialista országban
II. János Pál, az első modern kori pápa annyit utazott egyházfőként, mint amennyit előtte egyik elődje sem, de a kommunizmus vallásellenes ideológiáján alapuló keleti blokkban nem túl gyakran tette tiszteletét. Kivétel volt ez alól a szülőföldje, Lengyelország, ahova már a beiktatása után nem sokkal elzarándokolt, és misézett is a honfitársainak.
Bár a katolikus egyház egyik legerősebb bástyája Európa, a szovjet érdekszférába tartozó keleti országokat kerülte a mindenkori egyházfő. Ezért is volt világszenzáció, amikor a 80-as évek végén (a Magyar Népköztársaság összeomlása előtt) a pápalátogatás zöld utat kapott.
Ezzel a távozáskor elejtett kérdéssel indult minden, amit az olasz szenátus elnöke, Giovanni Spadolini tett fel Grósz Károly miniszterelnöknek 1988 júliusában hivatalos látogatása alkalmával, a szervezés pedig még abban az évben elindult, augusztus 20-án pedig hivatalosan is meghívták, így a pápa szülőföldjét leszámítva a Magyar Népköztársaság lett volna az első szocialista ország, ahol látogatást tett volna egy hivatalban lévő pápa.
De ahogy a Pa-dö-dő is megénekelte Bye-bye Szása című nótájában, a szovjeteknek közben búcsút inthettünk, lezajlott a rendszerváltás. A még Horn Gyula külügyminiszteri vezetésével megindított tárgyalásokat siker koronázta, II. János Pál pápa pedig már egy demokratikusan működő Magyar Köztársaságba látogatott el 1991. augusztus 16. és 20. között. A Szentatya celebrálta az államalapítás ünnepén, Szent István napján a Hősök terén megrendezett szentmisét is.
II. János Pál első útja a ferihegyi reptérről rögtön Esztergomba vezetett, ahol a két évvel korábban összeomló rendszer legismertebb katolikus mártírjának, Mindszenty József bíborosnak a sírját látogatta meg, majd a Parlamentbe utazott hajóval, hogy találkozzon az ország vezetőivel. Göncz Árpád köztársasági elnökkel például tolmács nélkül tárgyaltak négyszemközt a pápa programját előzetesen bemutató, a Népszabadságban megjelent cikk szerint.
A következő napokon pedig Szombathelytől kezdve Máriapócson és Debrecenen át sok helyen megfordult a Szentatya, akinek a programját úgy állították össze, hogy a szomszédos országokban élő hívektől is karnyújtásnyira legyen.
A magyarországi látogatás ötlete is ide vezethető vissza, hiszen az egyházfő 1988 júniusában már misézett egyszer a történelmi Magyarország területén, a mai Ausztriában. A darázsfalui misén pedig nagyon sok magyar volt a tömegben, akik a visszaemlékezések szerint sokkal jobban fellelkesültek a pápa szavaitól, mint az osztrák hívek.
II. János Pál pápa lengyelként kifejezetten fontosnak tartotta a magyar katolikusokat, amit az is mutat, hogy szentté avatta a magyar korona mellett a lengyelt is birtokló Nagy Lajos király lányát, Hedviget, aki apja halála után Lengyelország királynője lett. Innen nézve pedig nem csoda, hogy szülőföldje után hazánk volt az első olyan kelet-európai ország, ahol többnapos látogatást tett.
A történelmi előzmények bővebb kifejtésétől most eltekintenénk, hiszen a fenti információk alapjául szolgáló, a Vatikán honlapján közzétett cikksorozat ezeket kellő részletességgel írja le.
Máriapócstól Szombathelyig, a Református Nagytemplomtól a Népstadionig
A Szentatyának sokszínű programot szerveztek: augusztus 16-án Ferihegyről helikopterrel ment Esztergomba, onnan pedig hajóval a Parlamentbe – melynek erkélyéről még a Kossuth téren összegyűlt tömeget is üdvözölte. Másnap délelőtt a pápa a pogányi repülőtéren pontifikált egy misét, este pedig a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében járt, ahol a tudományos és a művészeti élet képviselőivel találkozott.
Augusztus 18-án a nemrégiben hungarikum státuszt kapó máriapócsi görögkatolikus kegyhelyet látogatta meg, majd Nyíregyházán keresztül Debrecenbe ment, ahol a testvéregyházak képviselőivel együtt részt vett egy ökomenikus misén a Református Nagytemplomban. Este pedig az izraelita felekezet vezetőivel találkozott a fővárosban.
A következő napon Szombathelyre utazott, majd visszatért Budapestre, ahol először a Mátyás-templomba ment kispapokkal és szerzetes növendékekkel találkozni, este pedig a Népstadion fiatal közönsége előtt beszélt. Látogatása utolsó napján idősekkel és betegekkel találkozott a Szent István-bazilikában, utolsó állomásként pedig az augusztus 20-i szentmisét pontifikálta a Hősök terén, mielőtt elhagyta volna az országot, és a MALÉV különgépével hazarepült volna.
A lenti videóban a Népstadionban, a fiatalok számára elmondott szavai hallhatók – a pápa a felvétel tanúbizonysága szerint az egész misét magyarul celebrálta.
A látogatás szinte minden fontosabb mozzanatát közvetítette a Magyar Televízió, így abban a pár napban nem csak az események résztvevői, hanem a tévénézők is hallhatták a katolikus egyház fejét magyarul beszélni. II. János Pál ugyanis gyakran járt azzal a hívők kegyeiben, hogy az anyanyelvükön szólt hozzájuk. Sőt, első magyarországi pápai útja alkalmával előfordult, hogy még szlovákul vagy románul is mondott pár szót.
II. János Pál legfontosabb üzenete az volt, hogy békéljünk meg, és fogadjuk el egymást a sokszínűség jegyében. Ugyanakkor nem mindenhol ment olyan zökkenőmentesen a megbékélés, ahogy azt a pápa szerette volna. A magyar-román határon 17 órát kellett várakozniuk a Hősök terére utazó zarándokoknak az átkelésre. A Romániai Magyar Szó 1991. augusztus 22-i számának beszámolója szerint Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter még román kollégáját is felhívta, hogy panaszkodjon az áldatlan állapotok miatt.
Nagy csinnadratta, drága mulatság
A hatalmas szenzációnak számító esemény híre először januárban jelent meg a sajtóban, de még jóval a látogatás előtt kiadtak bélyegeket és pénzérméket a vizit tiszteletére, az első napot megelőzően pedig rengeteg magyarországi lap hozta címlapon II. János Pál üzenetét, akit honvédségi helikopterrel, a golyóálló üveggel ellátott pápamobillal vagy éppen hajóval szállítottak a helyszínek között, és minden miséjét közvetítette a Magyar Televízió – szóval abban a pár napban még az ateista tévénézők sem kerülhették el a pápával való találkozást, hiszen a kereskedelmi tévék még nem léteztek, így a kapcsolgatáshoz is kevesebb csatorna állt rendelkezésre.
A többnapos vizit költségeit nehéz lenne felmérni, legalábbis így fogalmaz Csapody Tamás a Társadalmi Szemle 1992-ben megjelent ötödik számának hasábjain, a látogatást összegző, II. János Pál pápa Magyarországon című írásában, mielőtt leírja viszonyítási alapnak, hogy a központi költségvetésből félmilliárd forintot különítettek el a célra, míg a szintén állami pénzből működő köztévé 100 millió forintot fizetett a közvetítés jogáért. Ennyi pénz kifizetése után az sem meglepő, hogy a Magyar Televízió mindent beleadott, és még a látogatás évében elkészültek az eseményeket megörökítő két és fél órás dokumentumfilmjükkel.
A Szentatyát a nyilvános eseményeken mindenhol óriási tömeg fogadta, az MTV közvetítése szerint például a pogányi repülőtéren tett augusztus 17-i látogatásakor a hívek már tűkön ülve várták, amikor leszállt az őt szállító honvédségi helikopter, és beültették a golyóálló pápamobilba. A határon túli magyarok korábban említett kálváriájáról az esemény kommentátora is megemlékezett, bár a pécsi mise apropóján ő a délszláv háború miatt sajnálatosan távolmaradó jugoszláviai magyarokról beszél.
Nem sztár, inkább szolga
A pápa minden látszat ellenére, annak ellenére, hogy az újságosok standjain mindenütt a képe látszik, hogy emléktárgyak tömegét árusítják róla, mégsem sztár, inkább szolga, hiszen megkapó az alázatossága, szerénysége. Valóban azt hiszem, hogy róla elmondhatjuk, különleges személyiség. Mégis, a szeretet őt illeti, az a tisztelet pedig, amivel Szentatyának szólítjuk, mégsem a személyének szól
– hangzik a televíziós felvezetés, miközben a pápamobilból integető egyházfőt, az őt énekkel fogadó kórust és a hajnal óta várakozó tömeget mutatja a kamera.
A Szentatya látogatásától azonban nem volt mindenki elájulva, a kisebb felekezetek közül többen is kritikusan nyilatkoztak „pénzszórást” és „személyi kultuszt” emlegetve. A Magyar Hírlap 1991. augusztus 13-i számában nemcsak a Hit Gyülekezete, hanem a karizmatikus mozgalom bástyája, a Magyar Pünkösdi Egyház – akkori nevén Evangéliumi Pünkösdi Közösség – is kritizálta a rendezvényt.
Ugyanakkor a pápalátogatáson fellelkesült hívek között olyan művészek is voltak, mint a Győri Balett társulata, ők az Árpádházi Szent Margit legendája című előadásukat a pápa Népstadionban tett látogatásán mutatták be először.
Vagy a jazz- és filmzeneszerzőként is csodálatos életművet hátrahagyó Vukán György, aki többi között olyan klasszikus filmek zenéjét szerezte, mint A tanú vagy Az ötödik pecsét, de a filmművészetben kevésbé tájékozott olvasók is biztos hallották már, hiszen olyan tévésorozatok zenéjéért is felelős volt, mint a Linda vagy a Szomszédok.
A mélyen hívő Vukán György a vizit tiszteletére írt egy oratóriumot Missa ad Dominum Jesum Christum címmel, aminek Lukács Sándor színművész volt a narrátora, az angol nyelvű, bluest és gospelt idéző énekeket pedig egy afroamerikai énekesnő, Annette Lawman adta elő. Az oratórium a látogatás napjaiban debütált a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
Apropó, Szomszédok, a rendszerváltás legnépszerűbb magyar filmsorozatának, az ebből az okból kordokumentumnak is beillő teleregénynek a stábja sem feledkezett meg a vizitről. Bár az tény, hogy Horváth Ádámék egyáltalán nem fektettek akkora hangsúlyt az esemény bemutatására, hiszen a szereplők gyakorlatilag csak beszélnek róla az egyik epizódban.
Pedig a sorozatban még a gazdagréti templom alapkőletételét is megörökítették, ezért azt gondolhatná az ember, hogy a pápa egyik miséjére is elutazhatott volna a stáb egy része. Ehelyett a pápalátogatás kizárólag úgy kerül szóba, hogy a sorozat keramikusának, a Csűrös Karola által megformált Etusnak szembe kell néznie a könnyű pénz okozta kísértéssel, ami a Horváth Gyula által megszemélyesített ócskásnak, Gyulának az ajánlatát jelenti, aki azzal keresi meg őt, hogy egy fotó alapján készítsen II. János Pál arcképével ellátott kerámiákat.
Pompás, kár, hogy nem pápaképes pólókat csináltat velem. A pápalátogatás fontos politikai esemény, és biztos nagy öröm és megtiszteltetés a hívőknek, de én ebből nem csinálok üzletet
– mondja a „nemzet tyúkanyója” a felvetésre a látogatás előtt, 1991. augusztus 8-án sugárzott 112. részben.
Gyula aztán azzal próbálja meggyőzni, hogy Michelangelónak és Leonardónak sem volt büdös a pápa megrendelésére dolgozni. Etus pedig azzal csapja le a magas labdát, hogy Gyula, az ócskás kereste meg, aki oké, hogy Gyula, de nem pápa. Ezután közli, lesülne a bőr a képéről, ha nyerészkedne az eseményen. (Mondjuk, az jó kérdés, hogy a kegyetlen szóvicc kimondása közben ez miért nem történt meg.)
Persze napjaink hús-vér magyar művészeinek ezzel a dilemmával nem kell szembenézniük, hiszen Ferenc pápa csak egyetlen misét tart Magyarországon, így a személyét övező sztárkultuszon sem igen lehet nyerészkedni.
