Az ökölvívás pontozási rendszere a profiknál, és most már az amatőröknél is – erre majd később visszatérünk – meglehetősen egyszerű. Amelyik bokszoló jobb az adott menetben, tíz pontot kap, a gyengébb pedig kilencet. Ha intés, vagy számolás van, értelemszerűen nő a különbség, így valaki nyerheti akár 10-8-ra, vagy 10-7-re is a menetet.
Más megközelítés alapján, a pontozóbíró akit jobbnak, pontosabbnak, agresszívabbnak, vagy kezdeményezőbbnek lát, annak adja a menetet, így erősen szubjektív is lehet a döntés. Erre láttunk példát szombat este is, amikor az egyik pontozó Erdeinek adta két ponttal a meccset, míg a másik ugyanennyivel Gracsovnak.
És éppen emiatt kérdőjelezhető meg egy-egy döntés tisztasága. Ugyanis könnyen részrehajló lehet a pontozóbíró, komolyan befolyásolva a meccset anélkül, hogy megvádolható lenne, hiszen nem csak az értékelhető találatokat pontozzák. Gracsov többnyire csak a levegőt és Madár kettős fedezékét püfölte, de két bíró mégis ezt értékelte, és nem Erdei tiszta, gyors ütéseit.
A Nemzetközi Ökölvívó Szövetség tavaly novemberben arról határozott, hogy ezt a szisztémát vezetik be az amatőröknél is, ahelyett, hogy a pontos ütéseket számolnák, vagyis az amatőröknél is nagyobb lesz a hibaszázalék a szubjektív megközelítés miatt. Tegyük hozzá, jó pár eset van, amikor véleményes volt a végső döntés, de mégsem ez jellemző a profi ökölvívásra.
Persze az amatőröknél eddig is voltak érdekes meccsek, emlékezzünk csak az olimpiára, amikor a vezető bíró a hatodik padlózás után sem léptette az azeri Magomed Abdulhamidov, sőt, végül őt hozták ki győztesnek.
Pacquiao és Marquez jól ismeri a pontozási rendszer hibáit – Fotó: AFP
A hibák ráadásul a legmagasabb szinten, a reflektorfényben lévő meccseknél is megjelennek. Manny Pacquiao kétszer is úgy győzte le Juan Manuel Marquezt, hogy a bírák nem azonos oldalon álltak, volt, aki döntetlenre hozta a meccset, mások több pont különbséggel egyiknek, vagy másiknak adták az összecsapást. 2004-es első meccsük például döntetlennel végződött, de később az egyik bíró elismerte, véletlenül egyponttal többet adott Marqueznek.
Tavaly a WBO cirkálósúlyú világbajnoki címmeccsén, a Marco Huck-Firat Arslan mérkőzés is furcsa véget ért. A kihívó Arslan fegyelmezett bunyózta végig a meneteket, a címvédő pedig többnyire védekezett, a pontozók mégis úgy ítélték meg a látottakat, hogy a bajnok megtarthatja övét. És itt jön a képbe a “hazai pálya előnye”. Ugyanis nem ismeretlen a boksz világában, hogy a címvédőnek kedveznek az ítélethozók: ha csak kicsivel jobb a kihívó, vagy döntetlen közeli az eredmény, inkább a bajnok kezét emelik a magasba a meccs végén.
Persze ezek a kirívó esetek nem csak az ökölvívásra jellemzőek, hanem a pontozásos sportágak többségére is, hiszen a szubjektivitás miatt mindig benne van a pakliban, hogy hibáznak a pontozók, mást ítélnek szépnek, eredményesnek, jobbnak, mint társuk, vagy pusztán csak elfogultak valamelyik versenyzővel szemben.
Egy biztos, Erdei Zsolt épp emiatt veszítette el veretlenségét szombat este…
