Igaz ez még akkor is, ha nem reprezentatív a kutatás, amelyet Magyarországon tavaly nyáron végeztek el. Három hónap alatt, online kérdőív kitöltésével kerestek meg célzottan 18 év feletti felnőtteket, hogy számoljanak be arról, milyen élmények érték őket gyermekkorban a sport területén.
Már 2010-ben nyilvánosságra hoztak egy nemzetközi jelentést „Gyermekek védelme az erőszaktól a sportban” címmel, de az nem terjedt ki részletesen a hazai állapotokra. Sőt, a hazai kutatások között sem találhatunk mértékadó összegzéseket a témában, legyen szó a TF-en leadott szakdolgozatok, a nemzeti sportstratégia, a sportági szövetségek fogalmazványai és felmérései, az etikai kódexek és ajánlások, a MOB dokumentumai köréről.
Nagy Tímea és Kemény Dénes az UNICEF sajtótájékoztatóján
Fotó: Sport24
Így hát, hiánypótló ez a kutatás, amelyet 886 fő válaszaiból készítettek el. 858 személyes történet is belekerült a feldolgozandó anyagba, így a nem reprezentatív státusz ellenére informatív eredmények születhettek. A válaszadók legnagyobb hányada 18 és 26 év közötti személy volt, az összes megkérdezett kétharmada nő.
Annak ellenére, hogy a kutatás legfőképpen az erőszak jelenlétének mértékét vizsgálta, az UNICEF munkatársai leszögezték: a sport nemcsak fontos része a gyermekek életének, hanem követendő foglalatosság. Mindenkit arra ösztönöznek, hogy ezt az örömforrást ne fosszák meg a gyerekektől. Ugyanakkor az edzőknek és a szülőknek óriási a felelőssége abban, hogy a sportolás ne negatív, akár az önképet is romboló közegként éljen tovább a gyermekben/felnőttben.
A felmérések szerint a gyerekek elsősorban a mozgás örömre (29 százalék), a barátokkal való együttlét (22 százalék) és a kikapcsolódás kedvéért (14 százalék) sportolnak, a siker és a küzdelem, mint motivációs tényező csak ezután következik.
A válaszadók 63 százaléka pozitívnak értékelte a gyermekkori sportélményeit, ugyanakkor a többi adat meglehetősen sötét képet fest a körülményekről.
Ahogyan a táblázatból is kiderül, érzelmileg a sportoló gyerekek 73 százalékát bántalmazzák (még egyszer megjegyezzük, a minta nem reprezentatív, de jelzésértékű), itt elsősorban a megalázó megjegyzésekről van szó.
Majdnem minden negyedik gyereket fizikailag is bántalmazták, a kutatás kitér arra, legtöbbször eszközök nélkül.
Akadtak viszont olyan történetek, amikor előkerült a törülköző, a bot. Nem véletlen, hogy amikor szavakat kellett felsorolni a gyermekkori sportélmények leírására, az alapvetően pozitív összkép mellett a „verés”, a „papucs” szavak is hangsúlyosan megjelentek.
A kutatás szexuális zaklatásnak minősítette a verbális zaklatást is, ezért is lehet magas a 31 százalék. Így is, úgy is magas, sajnos ez a szám.
Fontos, hogy többen a fenti jelenségek miatt hagyták abba a sportot, és az is, hogy a megkérdezettek körében a leírt élmények alapján 6 esetben is (szexuális) bűncselekmény történt, és annak egyetlen esetben sem lett feljelentés a vége…
Az UNICEF Magyar Bizottságának alapítványa a felmérést követően ajánlásokat fogalmazott meg a média, a szülők és az edzők számára is.
A szerdai sajtótájékoztatón Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok vívó és Kemény Dénes, a férfi-vízilabdaválogatottal három olimpiai aranyat nyerő korábbi szövetségi kapitány is részt vett. Mindketten azt mondták, számukra meglepő eredmények születtek.
„Mi elsősorban embereket nevelünk, és csak másodsorban vízilabdázókat” – idézte édesapját Kemény Dénes, aki amellett, hogy egyetértett Fecsó bá ezen megállapításával, kiemelte, a vízilabdázók közül akadnak olyan fiatalok, akik kifejezetten igénylik, ha kemény és határozott a csapat edzője – mert érzik, a súlyos szavak mögött ott van a szeretet és a tenni akarás igénye.
“Nem találkoztam erőszakkal az uszodában, de a kocsis stílussal igen. Azt gondolom, sajnos, ez az élet minden területén jelen van, a személyt minősíti. Az, ha valaki két szigetkört követel meg a tanítványaitól, nem minősül erőszaknak. Ha egy úszó- vagy pólóedző valakit megütne, azt én magam lökném a vízbe, ha a helyszínen lennék. Mindent összevetve, az edzőknek óriási a felelősségük, de a szülőknek is. Nekem szerencsém volt az otthoni háttér miatt. Ha egy 100 fős mezőnyben 99. lettem volna, édesanyám akkor is megdicsért volna, mert egy valakit megelőztem” – utalt a probléma összetettségére Nagy Tímea, aki a Hajós Alfréd Uszoda intézményvezetőjeként tevékenykedik egy ideje.
Az UNICEF megállapításairól, az ajánlásokról bővebben a szervezet weboldalán lehet olvasni.
