Szeretlek Magyarország, olyankor is, amikor nagyon hülye vagy

Báron György: Az utolsó őrség

Hosszú évek óta halljuk Orbántól és a Fidesz többi politikusától és propagandistáiktól, hogy Brüsszel az új Moszkva. Holott a látszólagos hasonlóság mögött alapvető különbség húzódik meg, két tekintetben is.

Ne tagadjuk persze, hogy van az Orbán által vont párhuzamnak némi alapja: a Szovjetunió vezetői is normákat kértek számon a többi szocialista ország vezetőin, aminek leginkább nyilvánvaló példáját 1968-ban, a prágai tavasz esetében láttuk, mi, akik már akkor felnőttként követtük az eseményeket. A Varsói Szerződés többi tagállamának vezetői a fegyveres beavatkozást megelőzően a „varsói levélben” sorolták fel, mi mindenben térnek el Csehszlovákiában a „párt vezető szerepére” épülő kommunista rendszernek a „szocialista táborban” érvényes szabályaitól. Igen, ez hasonlít arra, ahogy az Európai Unió intézményei az unió normáit kérik számon az azokkal szembemenő lengyel és magyar kormányon.

Az Orbán által vont párhuzam mégis hamis. Először is természetesen azért, mert a demokratikus Magyarország a rendszerváltást követően saját, népszavazással is kifejezett elhatározásából csatlakozott az Európai Unióhoz, elfogadva annak egész szabályrendszerét.

Balla Eszter: Új fejezet Amerikában

Hogy mi lesz Trump jövője? Mint mindenben, ebben is kiszámíthatatlan a döntése. Családjának egyes tagjai arra biztatják, hogy induljon a 2024-es választáson. Erre utal, hogy politikai akcióbizottságot hozott létre, amelynek a számláján már gyűlhet a pénz a következő kampányra. Addig is árnyékelnökként a Twitteren megnehezítheti Biden életét. Arról is szólnak hírek, hogy visszatér nagy sikereinek színhelyéhez, a televízióhoz. Sikerült legnagyobb támogatójával, Rupert Murdoch Fox csatornájával is összevesznie, ezért az ultrajobbos NewsMax csatornát választhatja. Már felajánlottak neki egy showműsort. Minden bizonnyal jelen lesz a politikai életben; nem tartja magát ahhoz a tradícióhoz, hogy a leköszönő elnök félreáll, és nem szól bele utódja munkájába.

Széky János: Vakcinák

Amikor tehát Müller Cecília országos tiszti főorvos egy hónappal később, október 28-án elsütötte azt a szájába adott hazugságot, hogy „aki oltakozni szeretne, fog tudni oltakozni”, nem mondott mást, mint aminek a kormány pár nappal vagy héttel korábbi becslése szerint abban a pillanatban lennie kellett volna. Szegény nem tehetett róla, hogy közben megváltozott a helyzet. Sőt, napok alatt változik, úgy, hogy a Miniszterelnökség bizalmas közvélemény-kutatásai sem tudják utolérni. Nem mutatják ki, ha exponenciálisan növekszik országosan is a betegek és halálozások száma, azt pedig végképp nem, hogy az egyes ember körül egyre sűrűbben csapkod a mennykő, óvatos és példásan tájékozott barátok, jó ismerősök kapják meg a koronavírust, és emiatt az ember egyre jobban fél.

Az még a magyar kormány ingerküszöbét is átlépi – közvélemény-kutatás nélkül és saját propagandájától függetlenül –, ha saját, az óvatossági szabályoknak látványosan fittyet hányó tagjai fertőződnek meg. Mint például Szijjártó, aki október 10-én – természetesen maszk nélkül – széles mosollyal fotózkodott Kis Grófóval összebújva,

11-kor megyünk haza

szöveggel.

Majtényi Balázs: Szeretlek Magyarország, olyankor is, amikor nagyon hülye vagy

Mindettől függetlenül, ha fontosnak tartjuk a magyar kultúrát és irodalmat, ha vannak az országban családi és baráti kötelékeink, ha léteznek még olyan szubkultúrák, amik miatt még lehet itt élni, amíg mindez megvan, addig a válogatott sikere a mi ügyünk is lehet. Abból, hogy itt élünk, és ehhez az országhoz különböző szálakon kötődünk, persze sok minden következik… Épp emiatt soha nem fogadhatjuk el az elharapódzó, a menekültekről olykor kódolt nyelven szóló, olykor közvetlenül rasszista közbeszédet. Ugyanígy el kell utasítanunk a kormány homofób jogalkotását és az ehhez kapcsolódó diskurzust, mint ahogy a hatalomnak a társadalmi nemek tudománya ellen folytatott háborúját.

A kormányzattal való szembeszállásnak vannak hatékonyabb eszközei annál, minthogy haragudjunk a futballválogatottnak szurkoló barátainkra, vagy töröljük őket a Facebook-ismerőseink közül.

Kovács Zoltán: Élet

Soha addig nem éreztünk olyan, egyszerre, sötét és baljós veszélyeket, mint azokban a későtavaszi hetekben. Korábban ismeretlen nagy, fekete fellegeket láttunk gomolyogni, és biztosan éreztük, a bontakozó vihar a Parraghoz hasonló tájékozatlan embereket pillanatok alatt elsöpri, sőt, elsöpör itt mindenkit, és hamarosan az iparkamarai elnökkel együtt pusztulunk ahányan csak vagyunk. De nem! A nyár megkímélt minket, a pusztító vírus meghőkölt. Júniusban már dalolt az élet, könyökünk egybeért a strandokon, dalnak, csóknak nem volt vége, és amikor a vizes novemberi szelek kotorták egybe a faleveleket, Parragh László még mindig ugyanott ült, ahol már áprilisban sem értett semmit. Hangtalan, udvarias köhintésekkel ugyanúgy kotorászott a homályban, ugyanabban a stúdióban, mint fél éve.