Együtt újra sikerülni fog! Ezzel a címmel írt hosszú esszét a Magyar Nemzetnek Orbán Viktor.
Tusnádfürdő nincs. Kötcse sincs. Tranzit sincs. Járvány van.
Így kezdi írását a kormányfő, jelezve, hogy megszokott fórumai helyett ezúttal miért írásban osztja meg gondolatait.
Orbán Viktor szerint lassan termőre fordul a Tusnádfürdőn néhány éve indított küzdelme az illiberalizmusért.
A politikai korrektség, vagyis a libernyák doktrína-, beszédmód- és stílusdiktátumok elleni lázadás medre egyre szélesedik.
Orbán Viktor szerint egyre többen látják be, hogy többféle is lehet a demokrácia, nincs egyetlen helyes Európa- és Nyugat-értelmezés, de vannak még
jól megfizetett és óraműpontossággal járőröző libernyák
határőrök, ma még küzdeni kell az illiberális demokráciáért. Brüsszellel ellentétben ők már látják, a király meztelen, megdőlt az a doktrína, hogy a „demokrácia csak liberális lehet”.
Az »olyan, hogy illiberális demokrácia, nincs« és a hasonló mondatokat most már a politikai ostobaságok könyvébe jegyzik föl, jöjjenek bármilyen magas helyről is.
Szerinte tévedés a konzervativizmust és a liberalizmust csak azért összekeverni, mert a nácik, kommunisták ellen szövetséget kötöttek a konzervatívok, liberálisok. A szövetség a berlini fal leomlásával, a szovjetek kivonulásával értelmetlenné vált. Tisztán kell látni, hogy
a konzervatívok és kereszténydemokraták számára a legnagyobb kihívást és ellenfelet ma és újra a liberalizmus és a liberálisok jelentik.
A két gondolkodás alapvetően eltérő. Orbán úgy véli, a magyarok és a lengyelek az Európai Néppártot a szakadék széléről rántották vissza, amikor jelezték, a kereszténydemokrácia jövőjét kockáztatja, ha német mintára koalícióra lép a baloldallal. A kormányfő okfejtése szerint a külpolitikára is érvényes, hogy a
liberális demokrácia összeomlást és káoszt, több kárt, mint hasznot hozhat magával.
Azért szurkolnak Donald Trump győzelméért, mert nem kérnek a demokraták morális imperializmusra épülő külpolitikájából.
Élet-halál harc a libernyákokkal
A kormányfő ezt követően hosszan ecseteli, hogy azért nem jó, ha nemzeti kormányok hatáskörét nemzetközi szervezetekre ruházzák át, mert azok kiszolgáltatottak
a Soros-féle hálózatszerű behatolási kísérletekkel szemben, és ha választani kell az egyes nemzeti közösségek polgárai és a globális tőke nagykutyái között, végül mindig ez utóbbiakat választják.
Szerinte az európaiak már rájöttek, az uniós intézmények nem őket, hanem a Soros Györgyök érdekeit szolgálják, a migráció ügyében pedig a liberális és a konzervatív politika élet-halál harcot vív.
A libernyákok szerint nincs miért félni a nagymértékű bevándorlástól, sőt beözönléstől akkor sem, ha a hívatlan vendégek nemzeti és vallási hagyományai igencsak eltérnek, sőt szemben állnak a mieinkkel. A konzervatív-kereszténydemokrata tábor azonban elutasítja a bizonytalan kimenetelű társadalmi és emberkísérletet, mert vállalhatatlanul nagynak tartja a krónikus interkulturális feszültség és erőszak kockázatát.
Az ellentétek kibékíthetetlenek az oktatáspolitikában is. Orbán hosszan ír a különböző álláspontokről, nem érti, miért kellene az egyház és a kormányzat közé válaszfalat építeni, a vallási befolyást a közéletből kiszorítani. Szerinte a liberálisok stratégiája arra épül, hogy csak azok a tisztességes emberek, akik elfogadják értékeiket.
Ezért a libernyákok felől nézve egy csoporthoz tartozik Trump, Johnson, az Újtestamentum alapján álló keresztények, az ótestamentumi alapokon álló zsidók, mindenféle ajatollahok, rendű és rangú diktátorok, kommunisták és nácik, és mi, közép-európai kereszténydemokraták pedig végképp. Ezt szajkózza a nyugati sajtó kilencven százaléka.
Orbán szerint azonban a kereszténydemokratáknak van saját szellemi rendszere,
amelyről kellő szerénység mellett is állítható, hogy intelligensebb, mint a ma erőfölényben lévő, nemzetközi szervezeteket uraló, bornírt liberális világábrázolás.
A kereszténydemokratáknak bele kell állniuk a nyílt szellemi és politikai küzdelembe. Orbán szerint fel kell hagyni a mellébeszéléssel, ki kell mondani azt a négy mondatot, ami az egész európai politikát képes megváltoztatni.
- A mi nemzeti és keresztény alapelveink nem liberálisak.
- A liberalizmus előtt jöttek létre.
- Szemben állnak a liberalizmussal.
- A liberalizmus ma elpusztítja őket.
A kormányfő ezt követően hosszan ír a világgazdaság rohamos átrendeződéséről, a technológiai versenyről, az Egyesült Államok és Kína versenyfutásáról, az EU lemaradásáról, a V4-ek politikájáról, ami szerinte oda vezetett, hogy Szerinte a jelenlegi patthelyzetből Olaszországban mozdíthatja ki, jobbra vagy balra, Európát. Hosszan sorolja, a térségben mely országokban stabilizálta magát a jobboldal.
A kormányfő szerint a koronavírus második hulláma is külföldről jött. A világjárvány ellen tavasszal jól védekeztünk, akkor világ 25 legsikeresebb országa között voltunk. Most újra védekezni kell.
Lesznek meleg pillanatok, de mindenki, akinek szüksége lesz rá, megfelelő ellátáshoz jut majd. Meg tudjuk és meg is védjük az emberek egészségét és életét.
Bízik a magyar egészségügyben
Szerinte a nemzeti konzultáció döntötte el, hogy Magyarország nem állhat le, a vírus nem béníthatja meg újra az országot. Más taktikát alkalmaznak, mint tavasszal, mert már ismert az ellenség, volt idő felkészíteni az országot.
Ma már nem kell attól tartani, hogy bárki megfelelő ellátás nélkül maradna, hiszen a magyar egészségügy felkészült a tömeges megbetegedések kezelésére is. Most minden rendelkezésre áll a védekezéshez, a szükséges eszközöket mi gyártjuk, mindenből annyit, amennyi kell. A kórházakban járványügyi készültség van. Tudjuk, mikor, melyik kórház fogad koronavírusos betegeket, és orvosokat és ápolókat is tudunk küldeni a szükséges helyekre. A magyar emberek életére felkészült szakemberek ezrei vigyáznak. Aki megbetegszik, a kórházakban jó kezekbe kerül.
A kormányfő arra számít, hogy ráadásul gazdasági téren támadásba is kell lendülnie az országnak.
Magyarország nem húzódhat vissza csiga módjára a házába, haladnia, áradnia, növekednie és emelkednie kell, mint egy Liszt-rapszódiának vagy gyöngynek a borban. Óriási feladat, ezért lesz Magyarország legkevésbé irigyelt embere 2021-ben Varga Mihály.
A ’22-es döntő ütközet lesz
A kormányfő a sikerekben bízik, az ellenzékben nem. Rájuk még „a világjárvány idején sem lehet számítani”. Hosszan sorolja, mi mindent ró fel nekik, majd újra előkerül 2022, illetve az, hogy Orbán mekkora veszélynek tartja ez elmúlt tíz év eredményeire Soros Györgyöt.
A nemzeti önrendelkezésre a legnagyobb veszélyt ma a globális, nyílt társadalmat hirdető, a nemzeti kereteket felszámolni akaró világhálózat jelenti. A Soros György-féle korlátlan anyagi és humán erőforrásokkal rendelkező network céljai világosak.
Szerinte a globális elit eszköze lesz a 2022-es választási harcban a baloldal,
amelynek vezére Gyurcsány Ferenc, ifjúsági szervezete a Momentum, dollármilliárdos szponzora pedig Soros György. A múlt erői ők, akik egyszer már tönkretették az országot.
Az ellenzéki oldalon pártlogók vannak, de nincsenek saját akarattal bíró pártok.
A munka elvégezve: a Jobbiktól az LMP-ig mindenki bedarálva és betöltve, mint a kolbász.
Szerinte a Soros-hálózatot kiszolgáló baloldali népfront 2022-ben döntő ütközetre készül, a nemzetközi média, a brüsszeli bürokraták és a civilnek álcázott NGO-szervezetek támogatásával. Ezért híveit már most hadrendbe állítaná, felszólította őket, hogy készüljenek a csatára, mert nagy ütközet lesz 2022-ben.
Kiemelt kép: Bielik István / 24.hu
