A munkavállalók azon része, aki megteheti, hogy időnként otthonról dolgozik, kénytelen időről időre azzal szembesülni, hogy se főnöke, se kollégái nem fogadják őszinte lelkesedéssel az otthoni munka hírét. És ennek csak egyik oka, hogy ilyenkor a kollégák nem látják, hogy munkatársuk valóban dolgozik-e, vagy sem.
A másik – és talán a fontosabb – ok, hogy az otthoni munkának nincs jó híre. Otthon ugyanis számtalan olyan tényező van, ami kizökkentheti az embert: lejár a mosógép, szalad a lakás, hazaér a gyerek és még sorolhatnánk. És ha mindez nem lenne elég, rendre készülnek az olyan felmérések is, mint az, amit a Daily Mail internetes lap a mai nap tett közzé.
Eszerint a brit munkavállalók nagy része bizony megragadja az alkalmat a „lógásra”, ha otthonról dolgozik. 64 százalékuk például ilyenkor tovább alszik, mint általában, és az utolsó pillanatban lát neki a munkájának, természetesen pizsamában. A többség aztán egész nap így marad, de akad olyan is (mintegy 19%), aki ruha nélkül tesz-vesz a gép előtt.
A megkérdezettek nagy többsége (80%) állította, hogy ilyenkor lazít valamelyest a fegyelmen, és hogy kellemesebbé tegye a munkakörülményeket, zenét hallgat vagy épp tévézik. Még akkor is, ha a háttérzajként funkcionáló rádió-hifi-tévé valójában csak zavarja a koncentrációt, így a munka eredményességét is.
Az pedig ezek után már csak hab a tortán, hogy – mint kiderült – ilyenkor gyakoribbak a szünetek is. Van, aki a cigi- és kávészüneteket veszi ki gyakrabban és nyújtja el őket, míg mások az otthonlétet arra használják – a munka mellett –, hogy intim perceket töltsenek együtt párjukkal.
Az egyik válaszadó szerint az otthoni munkának a legnagyobb veszélye az, hogy mivel otthon vagyunk, szinte képtelenség betartani, hogy csak a munkával foglalkozzunk.
