Élet-Stílus

Mák: igen a gubára, nem a gubóra

Aligha akad bárki, akinek ne lett volna életében dolga még egy igazi mákos gubával vagy egy omlós mákos bejglivel, hogy a porcukortól őszülő mákos csíkról ne is beszéljünk. Mit érdemes tudni erről a különleges csemegéről?

Ismerjük meg!

 

A mákfélék (Papaveraceae) családjába tartozó kerti mák (Papaver somniferum) sok ezer éve ismert kultúrnövény, a sumérok feljegyzéseiben már szerepel. Őshazájának a Földközi-tenger keleti partvidékét, Perzsiát, illetve Afganisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán területét valószínűsítik. Szára egy méter magasra nő, nyél nélküli, fogazott, ovális levelei, lilás-fehér, illetve vörös virágai vannak. Gubójában, vagyis a toktermésében, pontosabban a zöld gubó tejnedvében nagy mennyiségű alkaloid található, morfinban, kodeinben, narkotinban és papaverinben gazdag. Kétféle céllal termesztik: a magas alkaloidtartalmú fajtákat gyógyszer alapanyagnak használják, és termesztését, feldolgozását szigorú feltételekhez kötik, mivel drognak minősül. Az alkaloidmentes vagy igen alacsony alkaloidtartalmú változatok viszont a magjáért étkezési célra, illetve a nemesített fajták mutatós kerti dísznövényként engedély nélkül, bárhol termeszthetőek. Magja, a mákszem számos ételben felhasználható.

Miért jó?

A mákgubó nedvében (az ópiumban) lévő alkaloidokat a gyógyszeripar számos gyógyszer alapanyagaként felhasználja. A papaverin például a simaizmok görcseit oldó készítmények, a narkotin és a kodein köhögéscsillapítók, a morfin pedig fájdalomcsillapítók egyik hatóanyaga. Mivel maga a nyers ópium, illetve az abból kivont morfin függőséget okozó erős kábítószer, ezért a használatát szigorú szabályozás korlátozza. Az étkezési mák viszont bátran fogyasztható, sőt, tápanyagokban, nyomelemekben gazdag táplálék: többfajta B-vitamin, E-vitamin van benne, és az olyan hasznos ásványi anyagoknak is elsőrendű forrása, mint például a kalcium, magnézium és a vas.

Hogyan fogyasszuk?

Az uniós szabályozás nyomán elterjedt tévhitek ellenére az étkezési mák nincs tiltva, bátran fogyasztható, nincs kábító hatása és nem tesz függővé sem. Legfeljebb annyi történhet, hogy aki egyszer megkóstolt egy valódi mákos kiflit vagy akár mákos metéltet, az szívesen illeszti be újra meg újra az étrendjébe. A mákszemeket többnyire darálva használjuk, de előfordul a darálatlanul beáztatott mák is egyes muffin vagy hidegkonyhai receptekben. A hagyományos népi konyhában nemcsak főtt tésztára és süteményekbe tették, hanem például főtt kukoricát is ízesítettek vele. Ilyenkor szívesen locsolták meg egy kis mézzel, de porcukorral is finom. A szikkadt kifliből készült mákos guba mára szinte hungarikum lett, egyszerű, tápláló, gyorsan elkészíthető finomság.

Kíváncsi arra, hogy hogy érvényesül igazán a mák íze? Esetleg szeretné tudni, hogy mire használták őseink a mákgubót? Kattintson ide.

Forrás: 
Mák: igen a gubára, nem a gubóra (Házipatika)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik